A múlt értékeiből építjük a jövőt – a Gulág áldozataira emlékeztek Budapest-Tisztviselőtelepen

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Magyarok Nagyasszonya-templom oszlopcsarnokában 2005-ben helyeztek el emléktáblát az elhurcolt áldozatok előtt tisztelegve. A hívő közösség a Tisztviselőtelep első kápolnája, a Golgota-kápolna keresztútja hatodik állomásának domborművén „Jólesett a részvét könnye, nemcsak akkor ott Jeruzsálemben, hanem a mi történelmünk véres útjain is” felirattal emlékezik az áldozatokra. 2005 óta évről évre szentmisét ajánlanak fel a málenkij robotra és a Gulágra elhurcoltakért. A táblaállítást Vargha Miklós Péter plébános kezdeményezte, a táblát Olofsson Placid atya áldotta meg.

Krisztus király ünnepén megtelt az 1924 és 1931 között, Kismarty-Lechner Jenő tervei alapján klasszicizáló empire, ún. palatinusz stílusban épült templom. A padokat megtöltő emberek között sokan voltak, akik a Gulágon elhunyt szeretteikre emlékeztek, de olyanok is, akik évről évre hálát adnak az onnan hazatért hozzátartozóikért.

Az emlékező szentmise főcelebránsa és szónoka idén Erdő Péter bíboros, prímás volt, koncelebrált a templom plébánosa, Vargha Miklós Péter. A liturgián részt vett Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára és Sára Botond, a VIII. kerület alpolgármestere.

Köszöntőjében Erdő Péter a Szovjetunióba elhurcoltak emléknapján azt fogalmazta meg, Krisztus minden szenvedőhöz lehajol, hogy felemelje és az Atyához vigye őket. A bíboros a héten zajlott ad limina látogatás személyes találkozását felidézve Ferenc pápa szavait tolmácsolta: a múltat nem eltörölni kell, hanem emlékezni kell rá, tanulni belőle, és értékeiből építeni a jövőt.

Majd homíliájában arról beszélt Erdő Péter, hogy mit jelent Krisztus királysága. Elmondta, mind az Ószövetség, mind az Újszövetség hitében Isten a király, valamint Krisztus, akinek a Mennyei Atya megadja az uralmat, a „királyságot” a mindenség fölött. Ő az a király, aki a dicsőség trónusán ül, akire az ítélet bízatott jók és rosszak felett. „Jézus Krisztus olyan bíró, aki meg tudja érteni a gyöngeségeinket, hiszen valóságos emberként végigélte az emberi életet.” Az ítélő Krisztus az, aki „szétválasztja a juhokat és kosokat”, megadja kinek-kinek a megérdemelt jutalmát vagy büntetését.

A szónok a Szentírás nyomán arra kereste a választ, mit kell tennünk nekünk, embereknek, hogy azok közé tartozzunk, akiket az Írás áldottaknak nevez, akiknek megígértetett: „A világ kezdetétől nektek készített országot vegyétek birtokba.”

Erdő Péter azt hangsúlyozta, ez nem eleve elrendelt kiválasztottság, nem pusztán Isten kegyelmének függvénye, hanem cselekedeteinktől függ: „Dönthetünk az életben, hogy az éhezőnek odaadjuk-e az ennivalót, hogy a ruhátlannal, a rabbal, a magányos beteggel törődünk-e.” Az evangéliumra mutatva az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására buzdított a bíboros. Majd arra biztatott Krisztus király ünnepén, az egyházi év utolsó vasárnapján, hogy tegyük fel magunknak a kérdést, mi hogyan néztünk azokra, akiket mellénk hozott az élet, észrevettük-e, kinek hogyan segíthetünk. Lássuk meg egymásban Krisztus arcát, és hálával, szeretettel, tisztelettel próbáljunk megtenni egymásért mindent, amit csak tehetünk.

A szentmise végén Erdő Péter imában emlékezett meg az áldozatokról. Az ima szövegét teljes terjedelemben közöljük az alábbiakban.

Szomorúan és tisztelettel emlékezünk azokra a százezrekre, akiket börtönbe vagy kényszermunkára hurcoltak a Szovjetunióba a II. világháború végén és a háború után. Szenvedéseikről még a személyes beszámolók alapján is alig tudunk képet alkotni. Te elküldted a világba egyszülött Fiadat, Jézus Krisztust, aki valóságos Isten, és értünk valóságos emberré lett. Arra tanít minket, hogy minden embertestvérünkben az Ő arcát ismerjük fel. Ő az, aki mindent tud az emberről, aki szenvedett azokban, akik fogságba kerültek, akiket igazságtalanul elítéltek, ártatlanul összefogdostak és elhurcoltak. Uram, Te látsz, „ismersz jajszót és szükséget és mindent a kezedben tartasz” (Zsolt 10,14).

Légy irgalmas azokhoz, akik ott haltak meg, akiket talán el sem temettek. Fogadd be őket országodba. Adj megbékélést a még élő hozzátartozóknak és békességet azoknak, akik élve hazatértek a szenvedések után, de már elköltöztek közülünk. Add, hogy örök országodban találkozhassanak szeretteikkel!

Fogadd el a Gulágon elhunytak és a túlélők szenvedését önmagukért és mindazokért, akikért felajánlották gyötrelmeiket. Add, hogy aki érdemszerző szeretettel és a te éltető barátságodban állta ki a megpróbáltatást, annak érdemei népeink lelki újjászületését támogassák és társuljanak világmegváltó szenvedésed végtelen értékéhez.

Jutalmazd meg azokat, akik megsajnálták a szenvedőket és segítettek nekik, hiszen te azt tanítottad, hogy ami jót teszünk bárkivel is a legkisebbek közül, azt neked cselekedjük.

Urunk, bocsánatodat kérjük azok számára, akik az embereket a Gulág szenvedésére juttatták. Irgalmazz azoknak, akik szenvedéseiket okozták, mert rájuk is igaz, hogy nem tudták, mit cselekszenek.

Jézusunk! Add éltető Szentlelkedet, hogy példádat követve mi is megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek. Add meg a Bölcsesség Lelkét, hogy tanuljunk a történelem tragédiáiból, időben felismerjük a gonosz hazugságait és uszítását, amely ezekhez a szörnyűségekhez vezet. Segíts, hogy ellene mondjunk minden ilyen kísértésnek.

Éltető Szentlélek, Szeretet Lelke, Békesség Lelke, adj kiengesztelődést az emberi szívekbe, újítsd meg népünk lelkét, Európát és az egész világot!

Fogolykiváltó Boldogasszony, Égi Édesanyánk, hálát adunk mindazokért, akiket hazasegítettél. Kérünk, járj közben azokért, akik a mai világban is a rabszolgaság, az igazságtalan fogság és az embertelenség áldozatai.

Az emlékezés a templom oszlopcsarnokában elhelyezett emléktábla előtt folytatódott.

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár elmondta, a Kárpát-medencéből közel 800 ezer magyar embert hurcoltak el a Szovjetunióba, és az, hogy nem pusztultak valamennyien ott, annak is köszönhető, hogy megtartotta őket a hitük, a családjuk és a hazájuk iránt érzett szeretetük. „Emlékezünk az elhurcolt áldozatokra, de azok szenvedésére is, akik itthon várták haza szeretteiket, semmit sem tudva róluk.”

Végül a résztvevők elhelyezték a megemlékezés koszorúit, mécseseit a templom falán lévő Gulág-emléktáblánál.

 Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír