A teológia és a pszichológia párbeszédéről szerveztek előadás-sorozatot Szombathelyen

Hazai – 2018. május 23., szerda | 13:14

A „Párbeszédben a teológia és a pszichológia” című előadás-sorozat záró előadását május 7-én tartották Szombathelyen, a Savaria Egyetemi Központban, „Szimbólumaink, ünnepeink értelme és értéke – Hogyan válik megfoghatóvá a megfoghatatlan az életünkben?” címmel.

Az előadás első felében az ünnepek és rítusok eredetéről beszélt Éger Csaba pszichológus. „A közös ünneplés, a ritualizálás alapvető emberi szükséglet, amely segíti a közösséget a kollektív tudat kialakításában, biztosítja a stabilitást, és elősegíti a változásokat – hangsúlyozta az előadó Émile Durkheim, a rítuskutatás egyik legmeghatározóbb ősatyja nyomán. – Már az ősember is felismerte, hogy erősíteni kell a törzs egységét, kollektív tudatát, mert egység hiányában a törzs szétszakadhat és a leselkedő veszélyek ellen elveszítheti védekezőképességét. Hasonlóan az ősemberhez, a 21. századi embernek is törekednie kell a közösségei egészséges működésére. Ellenkező esetben szétesnek a családok, megjelenik a magány, és elvész a pszichés védekezőképesség.”

Ahhoz azonban, hogy az ünnepek céljukat érhessék, és a fent említett egészséges működést elősegíthessék, bizonyos feltételeknek teljesülniük kell – szögezte le Éger Csaba. – Ebből az egyik, hogy ünnepeink nem egy időpillanatba sűrűsödnek bele, hanem egy folyamatot testesítenek meg. Így része az ünnepnek a készület, az ünnep megülése és az ünnepből való visszatérés a mindennapokba is. Ha valamely elem kimarad, az ünnep elveszíti erejét. „Mintha a mosogatógépre gondolnánk. Be kell pakolni, el kell indítani a prorgramot, és ki kell pakolni.” Bármelyik elem marad ki, nem fogja tudni elérni a célját: hogy megtisztítsa a koszos edényeket az újabb használat érdekében – említett egy szemléltető példát a pszichológus.

Az ünnephez tartoznak „külsőségek”, amelyek szintén a cél elérését szoglálják. Ennek megfelelően van az ünnepeknek – kimondott vagy kimondatlan – forgatókönyvük is, amely rögzíti a szerepeket, kellékeket, helyszíneket és egyéb tudnivalókat. Ezek ugyan felesleges külsőségnek tűnhetnek, de hiányuk esetén nehezebben válik ünneppé az ünnep – hangsúlyozta Éger Csaba.

„Gazdag és színes életérzés a liturgiát ünneplő, szimbólumokkal élő ember élete” – fejtette ki a téma teológiai hátterét Németh Norbert egyetemi lelkész. „Teljesítménytől teljesítményig vagy ünneptől ünnepig élünk?“ – tette fel a kérdést. – A rítusok segítik az embert eljutni arra a felismerésre, hogy az ünneptől ünnepig érdemes csak élni. Érdemes megtanulnunk nem pusztán a teljesítményeket, hanem az életét megünnepelni, és ebből az élményből a jövő felé lendülni.

„A liturgiában megünneplem azt, aki vagyok, és nem azt, amit teszek, nem azt, amit birtoklok. A liturgikus ünnep meghív, hogy a jelen állapotomban találkozzam a felém közelítő Istennel. Az ember megtanulhatja, hogy Isten előtt nem kell viselkednie, magát eljátszania. Az ünnep örömmé vált létezés” – zárta előadását Németh Norbert.

Az előadás utolsó negyedében az ünnepek mindennapi, mindenkit érintő jelentőségéről beszélt Éger Csaba. A pszichológus felhívta a figyelmet arra, hogy a változást elősegítő ünnepeink – például házasságkötés, diplomaosztó – nem degradálandóak a „csak egy papír” címet viselő mindennapos rutinná. Ezen életesemények fontos és jelentős változást hoznak az ünnepelt és az ünneplő közösség életébe. Házasságkötés esetében a fiúnak el kell búcsúznia édesanyjától, és az édesanyának el kell tudnia engedni fiát: ez nem mindig egyszerű, mert a rendszer – jelen esetben család – a megszokott, biztonságos egyensúlyra törekszik, és a változásnak ellen akar állni. Amennyiben nem mindenki számára jól látható és tapintható a változás – például a házasságkötés megünneplésén keresztül –, úgy ahhoz nehezebben alkalmazkodnak a rendszer tagjai. A nem mindenki által élt vagy elfogadott változások pedig súlyos konfliktusok forrásaivá válhatnak.

A szakember kiemelte, hogy hasonló fontossággal bír a gyász. Életünk folyamán elveszíthetjük szerettünket, munkahelyünket, lakhelyünket, barátságokat vagy egyéb számunkra fontos értéket. A veszteség megsebzi lelkünket, és a keletkező sebet tisztítani, gyógyítani érdemes. Mindezt annak érdekében, hogy a seb szépen be tudjon hegedni, ne pedig gennyes fekélyként keserítse életünket. Ezen gyógyító munka egyik eszköze lehet az ünneplés. Nem vidám és örömteli ünnep, hanem gyászos és fájdalmas rítus. Segít bennünket, hogy felszínre tudjanak kerülni a fájdalomban keletkező érzéseink, és ne a lelkünkben pangva okozzanak egyre nagyobb feszültséget.

Zárásként az ünnepek identitásképző és értékközvetítő szerepéről hallhattak a jelenlevők. Szülőként, tanárként, vezetőként fontos, hogy a ránk bízottaknak közvetíteni tudjuk az általunk értékként megtapasztalt életelemeket. „A szó elszáll, az ünnep megmarad” – mondta Éger Csaba, utalva arra, hogy egy élményszerűen megélt ünnep mélyebben raktározódik el az ember emlékezetében, mint a sokszor elismételt mondatok. Így az ünneplő ember életének irányadó tapasztalatává is válhat.

A teljes előadás ITT nézhető, hallgatható végig.

Forrás és fotó: Szombathelyi Katolikus Egyetemi Lelkészség

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria