Amikor az igazi Mikulás is ajándékot kap – Szent Miklós ünnepe Kecskeméten

Hazai – 2018. december 6., csütörtök | 15:11

Kecskemét város védőszentjének ünnepnapja előtti este, december 5-én Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek-metropolita mutatott be búcsúi szentmisét a Szent Miklós-templomban, közismert nevén a Barátok templomában.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ajándékozó szeretet szentjének Kecskeméten őrzött csontereklyéjéhez elkészült díszes tartót is ezen a napon áldotta meg Bábel Balázs püspök.

Immár hagyomány, hogy a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Parázs Központjának szervezésében a gyermekek megismerkedhetnek Szent Miklós példaadó életével, sőt a város főterén találkozhatnak is vele. A Barátok temploma előtt ajándékokkal és kézműves-foglalkozással várták a kisebb és nagyobb gyerekeket. Odaérkezésünkkor piros ruhában, nagy fehér szakállal, pásztorbottal a kezében ott állt a Mikulás, Szent Miklós kései megtestesítője. Mosolygó szülők, tátott szájú, megilletődött gyerekek állták körül, beszélgettek vele és kaptak tőle ajándékot. A karácsonyi fényekbe öltöztetett városháza, a karácsonyi vásár távolról odahallatszó zsivaja, a fallal körülvett Barátok temploma előtt álló Mikulás gyermekkorom egyik régi emlékét ébresztette fel bennem.

A bérház, amelyben szüleimmel és testvéremmel laktunk, sok fiatal családnak volt otthona. Laktak ott vallásosak és önmagukat ateistának tartók is. A Mikulás – Szent Miklós azonban nem válogatott. Ajándékot mindenkinek rakott a tiszta cipőjébe, vagy az ablakok közé. A mi családunkban és a szomszéd lányéknál is az ablakba tette mindig a virgácsot, piros zacskóba a csokoládét, nagy ritkán narancsot. Négy évvel idősebb nővérem már iskolába járt. Akkoriban még délután is volt tanítás, ötéves lehettem, édesanyámmal elmentünk elé. A házunk elé érve fellestem a negyedik emeleti ablakainkba, vajon járt-e már nálunk a Mikulás. Sötétség volt, de a szomszéd lány ablakában valami apró fény világított. Felérve a lakásba beszaladtunk a szobánkba, s láttuk, bizony nálunk is járt a Mikulás. A szomszéd kislánnyal beszélgetve kiderült, ő egy piros bársonypalástos, kezében lámpást tartó süveges figurát is kapott, annak pislákoló fényét láttuk az utcáról: egy Mikulást. Szomorú lettem. Azt tudtam, hogy a Mikulás Szent Miklós. Azzal is tisztában voltam, hogy szomszédaink nem járnak templomba. Csalódtam a Mikulásban…

Következő évben levelet írtam neki, és egy világító figurát kértem tőle. Legnagyobb csalódásomra nem kaptam. A szomszédban akkor is ott állt a tavalyi világító Mikulás. Két évvel később aztán megérkezett hozzánk is – utóbb mondták el szüleim, hogy a kézműves által készített alak nagyon drága volt, nem tudták az első esztendőben megvenni.

Mai szemmel nézve bizonyára nevetséges kivitelű Mikulásért sóvárogtam, melyet akkor gyönyörűnek, varázslatosnak láttam; pár nappal karácsony után mindig eltűnt az ablakból, de egy év múlva visszatért. A kecskeméti főtéren az jutott eszembe, mit jelentene egy mai gyereknek mindez, aki akár 3D-s szemüveggel nézheti a síeléstől kezdve a tengerparton át a virtuális világot. Ennek ellentmondani látszott, hogy a kecskeméti főtéren Szent Miklós alakja minden gyereket elvarázsolt. Megszeppenve, mosolyogva álltak előtte.

A hétköznapi időpont ellenére a templom megtelt hívekkel, zsivajgó gyerekeket csitító anyukákkal, apukákkal, nagyszülőkkel. A főcelebráns érsek előtt bevonuló asszisztenciában úgy tűnt nekem, hogy Kecskemét összes gyereke vonul, olyan sokan voltak. Bábel Balázs érsek köszöntőjében a jelenlévőkért és a gyermekekért ajánlotta fel a misét. Szentbeszédében többek közt arról szólt a főpásztor, hogy a gyerekek ezen az estén országszerte várják a Mikulást, ami különös hangsúlyt kap a 650 éves város Szent Miklósnak szentelt ősi templomában. Mint Bábel Balázs érsek mondta, szinte megmagyarázhatatlan, hogy miért lett ennek az Alföld közepén fekvő városnak ez a keleti keresztények körében különösen kedvelt püspök a védőszentje. Hozzátette: az is igaz, hogy a magyarság régóta nagy tiszteletben tartotta őt, hiszen már Szent László az 1092-ben tartott szabolcsi zsinaton törvénybe iktatta, hogy az apostolok és az Árpád-házi szent királyok mellett Szent Miklóst is országszerte ünnepeljék.

Bábel Balázs felidézte: a fenyegető iszlám hódítás miatt az olaszországi Bariban eltemetett myrai püspök ünnepe főhajtás az ajándékozó szeretet példaképe előtt is. Az érsek rámutatott: az emberben gyakran fölmerül a kérdés, halálunkat követően milyen emlék marad utánunk a földön. Szent Miklós a példa, hiszen emléke tettei révén – szeretete, tevőleges szeretete révén ma is él az emberekben. Ő az Anyaszentegyháztól vette a példát, mely a kezdetektől: a diakónusok, tanítványok kiválasztásával, később a karitatív szervezetek, kórházak felállításával cselekedte a jót a krisztusi tanításnak megfelelően.

Szent Miklóstól az adakozó szeretetet lehet tanulni. Amikor a gyerekeknek adunk ajándékot, az ő példáját követjük a fiatalok iránt érzett felelősség hangsúlyozásával, egyben tanítjuk is őket – hiszen a jót már gyerekkorunktól tanulni kell. Önzővé válik az a társadalom, melyben a gyermek nem tanulja meg, hogy másoknak is segíteni kell, meg kell osztania azt, amije van, figyelmesnek kell lennie mások bajára – mondta az érsek.

Szent Miklós napja tehát tanító ünnep is. A szeretetnek „stafétabotja” van: amit kapunk, azt tovább kell adnunk. A keresztény ember az Istentől kapott szeretetét ajándékozhatja tovább. A főpásztor szentbeszéde végén hangsúlyozta: a búcsú, Szent Miklós ünnepe figyelmeztet mindenkit, hogy a karácsonyi időszakban különös gonddal törekedjünk arra, hogy tegyünk jót. Azzal a lelkülettel, hogy csupán továbbadjuk azt, amit magunk is kaptunk.

A szentmise végén egykori püspöktársát követve Bábel Balázs is ajándékokat osztott: egy kosárból finomságokkal teli csomagokat adott át először a ministránsoknak, majd az összes jelen lévő kisebb-nagyobb gyereknek, fiatalnak.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria