Anyagi segítség és keresztény értékrend – Szent Gellért-ösztöndíjasokkal találkoztunk Körömben

Hazai – 2019. április 23., kedd | 12:00

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Körömben jártunk, ahol a Szent Gellért-ösztöndíjpályázat kapcsán bepillanthattunk a település és a helyi iskola múltjába és jelenlegi örömeibe, gondjaiba.

A Pro Paedagogia Christiana Alapítványt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága azzal a céllal hozta létre, hogy anyagi támogatást nyújtson a katolikus közoktatási intézmények szakmai és hitéleti fejlődéséhez. Az alapítvány évek óta kiírja a Szent Gellért-ösztöndíjpályázatot, melyben a Katolikus Pedagógiai Intézettel (KaPI) pedagógiai szakmai szolgáltatói szerződést kötött fenntartók nevelési-oktatási intézményei közül az általános iskolák, a gimnáziumok, a szakgimnáziumok, a szakiskolák és a kollégiumok vehetnek részt. A pályázat célja, hogy ösztöndíjjal támogassa a különösen nehéz anyagi körülményekkel küzdő családokból érkező tanulókat. A pályázatot a tanuló oktatásával, nevelésével foglalkozó intézmény adhatja be, abban az esetben, ha a gyermek mindkét szülője – vagy az őt egyedül nevelő szülő, gondviselő – munkanélküli, illetve ha gyesen, gyeden van vagy közmunkaprogramban vesz részt, és legalább három kiskorú gyermek nevelkedik a családban. Az elbírálásnál a kuratórium figyelembe veszi a diákok tanulmányi eredményét is. A grémium idén az 51 pályázó intézmény közül 45 katolikus iskola 78 tanulójának ítélte oda a Szent Gellért-ösztöndíjat. Ők négy hónapon át havi tízezer forint ösztöndíj-támogatást kapnak. A díjazottak között van a körömi Szent II. János Pál Katolikus Általános Iskola két tanulója is.

Köröm Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól mintegy 25 kilométerre délkeletre, a Sajó bal partján, a Hernád és a Sajó találkozásánál fekvő 1500 lakosú község. Az iskola igazgatójával, Orosz Lászlónéval és helyettesével, Bodolai Miklóssal beszélgetve bepillantást nyerhettünk a település múltjába és jelenlegi örömeibe, gondjaiba.

Bodolai Miklós, aki egyúttal a település alpolgármestere is, elmondta, hogy a község neve már a honfoglalás idejében ismert volt. Írásos dokumentum 1387-ben említi először, amikor Ónodi Czudar Jakab a sajóládi pálosoknak adományozta körömi birtoka felét. A pálosok hidat építtettek a folyón, hiszen Nyékládháza felől erre vezetett az út Szerencs felé, onnan pedig Tokaj, Patak és Kassa irányába. A híd az évszázadok során elpusztult, később komp járt a Sajón. 

1729-ben a pálosok építették a barokk stílusú katolikus templomot, majd a ma is álló, akkoriban vendégfogadóként működő épületet a Kassáról, illetve a Kassára utazóknak. Az épület a rend 1786-os feloszlatása után is vendégfogadó maradt, 1920-tól községháza és iskola, 1930-tól pedig plébánia lett. A pálos rend címere ma is látható az utcai homlokzaton. Kazinczy Ferenc is többször megszállt a fogadóban.

A község lakóinak mintegy nyolcvan százaléka roma származású. A legtöbbjük mélyszegénységben él, bár a 150 közmunkáson kívül, aki tud, próbál elhelyezkedni. Manapság például sok környékbeli üzem keres betanított munkásokat. Régebben jóval több közmunkást foglalkoztattak a településen, de a legtöbbjük mára munkát talált.

Orosz Lászlóné, az intézmény igazgatója hittanári szakon végzett Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, majd Sárospatakon, a tanítóképzőben szerzett diplomát. Akkori főnöke javaslatára az Eötvös Loránd Tudományegyetem mozgóképkultúra és médiaismeret szakát is elvégezte, majd romapedagógiát tanult. 2017-ben az iskola igazgatóhelyettese, később igazgatója lett. Amint elmondta, az intézményben jelenleg 196 gyermek tanul, mindannyian körömiek. 2017. szeptember 2-án az Egri Főegyházmegye lett az iskola fenntartója. Az intézmény Szent II. János Pál pápa nevét kapta. A községbeliek örömmel fogadták, hogy az iskola egyházi fenntartásba került. A település lakói javarészt vallásos emberek, akik fontosnak tartják, hogy a gyerekek keresztény értékrend szerint nevelkedjenek.

Köröm lakóinak zöme és az iskola tanulóinak többsége is nehéz sorsúnak mondható. Közülük kellett kiválasztani azt a két gyermeket, akik megpályázhatták a Szent Gellért-ösztöndíjat. A választás végül az ötödikes Balogh Imrére, illetve a nyolcadikos Horváth Irén Erzsébetre esett, akik a szülők és a gyerekek nagy örömére meg is kapták az ösztöndíjat.

A közmunkások körülbelül bruttó 80 ezer forintot keresnek. Ha vannak gyermekeik, akkor az adókedvezménynek köszönhetően szinte a teljes összeget megkapják, ehhez adódik még hozzá a családi pótlék. Ha egy közmunkásnak nincs gyermeke, akkor a jövedelméből adózás után körülbelül mintegy 50 ezer forint marad. Akik nem vesznek részt a közmunkaprogramban, és nincs munkahelyük, sem más jövedelmük, azok 22 500 forint segélyt kapnak, ezt kell beosztaniuk egy hónapra. Ilyen körülmények között érthető, hogy a Szent Gellért-ösztöndíj elnyerése nagy segítség egy-egy családnak.

Balogh Imivel és édesanyjával, Rontó Bernadett-tel, valamint a másik ösztöndíjassal, Horváth Erzsikével az iskolában találkoztam. Erzsike és Imi csendesen, kissé megilletődve beszéltek az ösztöndíjról. Pólót, pulóvert, cipőt vásároltak az első hónapban megérkezett tízezer forintból. Imi elmondta, hogy maga dönthette el, miként osztja be a pénzt. Ő jó, Erzsike pedig jeles tanuló. A pályázati feltételeknek megfelelően mindketten jó tanulmányi eredményükért és szorgalmukért kapják a támogatást. Elmondták, hogy az ösztöndíj összegéből kisebb testvéreiknek is vettek ruhákat. Imi édesanyja hangsúlyozta, hogy nagy segítséget jelent számukra a tízezer forint, így könnyebb beosztani azt a keveset, ami havonta a család rendelkezésére áll.

Erzsike most nyolcadikos. Miskolcon szeretne továbbtanulni, rendészeti iskolába jelentkezett. Ha esetleg nem veszik fel, akkor cukrász akar lenni. Imi pedig hegesztő. Az édesanyja is tanulni szeretne. Mint mondta, ha már nem a kicsik nevelésével, a főzéssel és a mosással lesz egész nap elfoglalva, akkor szívesen tanulna virágkötészetet. Az a terve, hogy nyit a községben egy virágüzletet. Arra a kérdésre, hogy miként töltik a napjaikat, Erzsike elmondta, hogy az iskolából hazatérve először a házi feladatot készíti el, azután a háztartási munkákban segít az édesanyjának. Imi – saját elmondása szerint – az iskolai feladatok elvégzése után focizik, focizik és megint csak focizik.

Ott jártunkkor a kívül-belül takaros iskolában éppen tanítás volt. Megtudtuk, hogy a közelmúltban önkormányzati segítséggel energetikai felújítást végeztek az intézményben. Szigetelték az épületet, új nyílászárókat építettek be, és kifestették a tantermeket. A fenntartó jóvoltából térkőburkolatot kapott az iskola belső udvara, így a gyerekek jó idő esetén itt is játszhatnak, és a ballagásokat is itt lehet tartani. Az intézmény azonban már kinőtte az épületet. Az is gondot jelent, hogy a felsősök nincsenek mindig jó hatással az alsósokra. Az Egyház az utca másik oldalán, az iskolával szemben megvásárolt egy telket, ahol tornaterem épülhet majd, és szaktantermek a felsősök számára. 

Amikor arról kérdeztük az igazgatónőt, hogy milyen a kapcsolata a szülőkkel, mosolyogva mesélte, hogy fiatal pedagógusként a legtöbbjüket maga is tanította. Nincs fogadóóra, a szülők akkor mennek be hozzá, amikor csak akarnak. Mindenkinek a saját gyermeke a legfontosabb, ezért érthető, ha olykor feldúltan érkeznek hozzá a szülők. Meghallgatja őket, és mindig sikerül orvosolni a problémát. Ebben nagy segítséget jelent, hogy az iskola egyházmegyei fenntartású, és jó a kapcsolat az Egyház, az önkormányzat, a szülők és az intézmény között. Persze ehhez szükség van egy jól képzett tanárokból álló, összetartó tantestületre is, amelyre mindig lehet számítani. Az oktatásban és a nevelésben a katolikus hit és erkölcs alapelvei érvényesülnek. A körömi iskola tanárai munkájuk során igyekeznek elmélyíteni a gyerekekben a katolikus szellemiséget.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László

A riport nyomtatott változata az Új Ember 2019. április 21–28-i ünnepi számában jelent meg. 

Kapcsolódó fotógaléria