Átadták a felújított esztergomi kerektemplomot

Hazai – 2018. december 10., hétfő | 10:38

Elkészült az esztergomi Szent Anna-templom, közismertebb nevén kerektemplom külső felújítása. A három évig tartó munkálatok után a templom homlokzatát Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek áldotta meg december 9-én.

Erdő Péter a szentmise homíliájában arról beszélt: a kerektemplom Esztergom egyik jelképe, az ismét régi fényében ragyogó „kupola csillogása pedig így, karácsony előtt, talán a legszebb dísz ennek a közösségnek a karácsonyfáján”.

A kupola „szelíd csillogásával otthonosságot áraszt”, olyan, mint a „családi tűzhely, amely körül jó együtt lenni” – tette hozzá.

Erdő Péter kitért arra: a kerektemplom „mintegy rímel az esztergomi bazilikára”, és ezzel „eszünkbe juttatja, hogy a helyi közösségekből tevődik össze az egyházmegye nagy közössége, az egyházmegyékből pedig a világegyház”.

A templom felújítása során újjáépítették nagykupoláját: kicserélték favázának több mint felét és aranyszínű vörösrézlemezekkel burkolták a csaknem kétezer négyzetméternyi felületet. A nagykupola fölötti kiskupola szintén felújításra szorult, ugyanis még a második világháborúban találat érte, és azóta egy 15 centiméter átmérőjű lyuk volt rajta. Emellett szigetelték az épület lábazatát, újrafestették a homlokzatát, továbbá felújították a sekrestye tetőszerkezetét is. A felújítás állami, pályázati és egyházmegyei pénzből valósult meg, a restaurálás a templom belső terét nem érintette.

A török elől menekülő Várady Pál esztergomi érsek 1543-ban Nagyszombatba helyezte át székhelyét, és az érsekség csak 1820-ban költözhetett vissza. A székvárosba hazatérő Rudnay Sándor hercegprímást ünneplő tömeg fogadta a budai és a komáromi út találkozásánál. Rudnay Sándor ezen helyen, a ma az ő nevét viselő téren építtette fel a Szent Anna-templomot.

A templom tervének elkészítésével Packh Jánost, a bazilika építésének vezetőjét bízta meg, aki a római Pantheon mintájára szerkesztette meg a tervet, hogy alkalma legyen gyakorolni a kupolaépítést, mielőtt hozzákezdene a bazilika nagyobb méretű kupolájához. A templom alapkövét 1828-ban tették le, az épület 1837-re készült el.

* * *

Erdő Péter szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében olvashatják.

Krisztusban Kedves Testvérek!

„Egyszer volt, hol nem volt” – így szokott kezdődni, ugye, minden mese. A szép és a tanulságos mesék is így kezdődnek. De így volt ez valahogy a régi pogány vallások idejében is, amikor a bálványistenekről szóló történeteket meg a mítoszokat mesélték. Úgy beszélték azt el, hogy bármikor megtörténhetett. És mindig újra meg újra azt mondhatták, hogy most történik meg.

Amikor Jézus történetét írja le a Szentírás, nem mesét mond! Hanem elkezd olyan adatokat sorolni, amelyek az adott korban, Krisztus korában az idő meghatározásának legfontosabb támpontjai voltak. Megnevezi az uralkodót. Elmondja, hogy uralkodásának hányadik évében jártak, és még nem is elégszik meg ezzel, hanem a környék összes többi uralkodóját is felsorolja, és megmondja azt is, hogy kik voltak a főpapok. Ennél pontosabb történelmi kronológiát aligha lehetett volna abban az időben megjelölni. Mégsem csak arról vall Szent Lukács, hogy Jézus története valódi, igaz történet, hanem vall arról is, hogy ez a történet beleillik a választott nép ígéreteinek nagy történelmébe. Az ószövetségi ígéretek időrendjének és belső tartalmának összefüggésébe állítja az evangélium Jézus Krisztus történetét.

Miután megadta a dátumot és a profán kereteket, elhelyezi az eseményt az üdvösség történetében is: Izaiás próféta megjövendölte: a pusztában kiáltónak ez a szava. És leírja azt az izajási jövendölést, ami alapján a régiek várták az előfutárt, várták magát a Messiást. De persze Izaiás könyvének ez a mondása nemcsak a végső idők messiási megváltására vonatkozott, hanem a prófétai könyv olyan részében helyezkedik el, ahol már vannak foglyok, ahol már idegenből vágyódik haza a nép. Ahol már a pusztaság ott van a haza meg a száműzetés földje között, ahol most éppen élnek. És ebből a pusztából hallatszik a kiáltó szó, és azt az utat kell egyenessé tenni, amely a fogság földjéről az ígéret földjére, szóval az igazi hazába vezet.

Nemcsak az üdvösség történetének ebbe a nagy összefüggésébe állítja be Lukács Jézus történetét és Keresztelő János alakját, hanem arról is beszél, hogy mi ennek a jelentősége, mi ennek a tartalma számunkra. Mert ahogyan valamikor a nép kiszabadult a babiloni fogságból és hazatérhetett a sivatagon át, úgy az egész emberiséget ki akarja szabadítani Isten a bűn fogságából. Azt akarja, hogy hozzá térjünk haza. Mert ahol vele találkozunk, ott vagyunk igazán otthon.

Ezért van az is, hogy az otthon jelképe a karácsonyfa, és hogy a karácsonyeste jelenti az igazi otthoni hangulatot. Mert Jézus körül érzi igazán otthon magát az ember. Ezért várjuk annyira karácsony ünnepét, a kis Jézus születésének napját. De hát ott van közben a sivatag! Ott van közben a hegy és a halom, amit ki kell egyenesíteni, hogy az út átvezessen rajta. És erről szól Keresztelő János igehirdetése, hogy a bűneink akadályait el kell hárítani az útból. Nagyon egyszerű a jánosi prédikáció, mert azt mondja, hogy szeressük egymást, és szeressük Istent.

Később Jézus majd ünnepélyesen fogja ezt megfogalmazni a főparancsban. Keresztelő János nem válogatós. Mindenkihez szól. Legyen az katona, vagy a rómaiak alkalmazottja, legyen bármi a foglalkozása, elindulhat a tisztességes élet felé. Ezt mondja nekünk is az evangélium, ezt mondja nekünk is az ádventi várakozás, hogy a saját életünknek az akadályait és a sivatagját takarítsuk el az útból, hogy együtt visszataláljunk Jézushoz.

De a karácsonyt nemcsak otthon ünnepeljük. A templomban összejön az egész hívő közösség. Jézussal a legbensőségesebben a szentmisében és a szentáldozásban találkozunk. De ha van a templomban pásztorjáték, vagy a plébánián karácsonyi ünnepség, az is bevezet bennünket az ünnep igazi hangulatába. A készület pedig, amelyet a próbák jelentenek, meg az ajándékok készítése, szeretteink meglátogatása, vagy a rászorulók segítése, ezek mind annak az útnak az állomásai, amely a Krisztussal való találkozáshoz vezet.

A katolikus közösség Krisztus körül a templomban találkozik. Ezért olyan nagy ünnep számunkra, hogy ma megáldhatjuk ezt a külsőleg felújított plébániatemplomot, a Szent Anna nevét viselő „kerek templomot”. Esztergom egyik jelképe ez az épület, mintegy rímel a bazilikára, eszünkbe juttatja, hogy a helyi közösségekből tevődik össze az egyházmegye nagy közössége, az egyházmegyékből pedig a világegyház. De ez a megújult kupola, amely ismét régi fényében ragyog, szelíd csillogásával otthonosságot áraszt. Olyan, mint a kemence vagy a családi tűzhely, amely körül jó együtt lenni. Csillogása pedig, így karácsony előtt, talán a legszebb dísz ennek a közösségnek a karácsonyfáján. Olyan látható megújulás, amire hosszú évek óta várunk. Adja Isten, hogy a külső megújulást a lelki újjászületés és megerősödés kísérje egyházközségünk, egyházmegyénk és magyar egyházunk életében. Ámen.

Forrás: MTI, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: MTI

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria