Átlépni a hit kapuján

A katekumenátussal foglalkozó, arra készülő lelkipásztorok és világi segítőik Leányfalunk tartották április 16-18. között hagyományos éves konferenciájukat. Isten a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját – olvasható az Apostolok Cselekedeteiben a hithirdetés küldetése, melyhez kapcsolódva jelölte meg témáját a tizenkettedik találkozó. Átlépni a hit kapuján – fogalmaz a konferencia mottója. Pál apostol és Barnabás igehirdetése nyomán tették fel a konferencia alapvető kérdéseit:  Milyen út vezeti a felnőtt megtérőket a hit kapujához? Milyen kérdésekkel érkeznek, és milyen akadályokkal szembesülnek? Hogyan kísérhetjük őket ezen az úton?  Mit vár tőlük az Egyház ahhoz, hogy át tudja adni nekik kincseit?

A hit évében megrendezett konferencia a felnőtt megtérők útjának első szakaszára, a preevangelizáció és az evangélium meghirdetésének időszakára koncentrált. Előadások, műhelymunkák segítették a résztvevőket a feltett kérdések megválaszolásában.

A megtérés útjával foglalkozott Felföldi László, a debreceni Megtestesülés-templom plébánosa, püspöki helynök esperes.  20-30 évig eljárhat úgy templomba valaki, hogy senki nem szólítja meg – mondta Felföldi László, és megállapította, mára a Katolikus Egyház a legszemélytelenebb az egyházak között. A minap közösségépítő munkája elismeréseként Pro Urbe-díjjal kitüntetett plébános szerint a kereső embert nem a papnak, hanem az embernek kell fogadni. A katolikus világban honos kultúra, az egész nyelvezet érthetetlen és zárt a kívülálló számára, elidegenítő hatást gyakorol, ha ezzel fogadják. A papnak, mint fogadónak kell belépni abba a világba, amelyikből a kereső ember jön és megérteni őt kérdéseivel, motivációival, sebeivel, problémával. A hit iránt érdeklődő ember az út elején nem Isten szeretetéről kell hogy halljon, hanem annak szeretetét kell tapasztalnia, aki vele beszél. Hétköznapi dolgokon keresztül közvetíthető az irányába tanúsított érdeklődés, így élhető át a befogadottság és elfogadottság élménye. Minden embert személyesen kell vezetni – hangsúlyozta Felföldi László.

Felföldi László tapasztalata szerint a megtérés útjára lépő, kereső ember számára a legnagyobb visszahúzó erő az Egyház iránti bizalmatlanság. Olyan egyházkép vált mára közkeletűvé, mely elbizonytalanítja az érdeklődőt. Ahhoz, hogy ez a kép megváltozzon, az egész befogadó közösség munkájára van szükség. A tékozló fiú példabeszéde alapján gyakorta megéljük, hogy az Egyházban otthonos hívő emberek a „nagyobb fiúk társaságává” válnak. Nagyon fontos tehát dolgozni az ő átformálásukon is, hogy a szívüket megérintő igaz utat megtalálják a hitben.

Magyar Kurír

(té)