Az apostolkodás háromlábú suszterszék – Országos cursillotalálkozót tartottak Debrecenben

Hazai – 2017. november 9., csütörtök | 9:00

Több mint hatszáz fő részvételével rendezték meg a magyarországi Cursillo mozgalom VI. országos találkozóját (a mozgalom szóhasználatában: ultreyát) november 4-én Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban.

A találkozón részt vett Székely János szombathelyi megyéspüspök, a mozgalom országos lelkivezetője; Fabók Ildikó világi vezető; Felföldi László püspöki helynök; Linzenbold József plébános, a mozgalom debrecen-nyíregyházi egyházmegyei lelkivezetője, továbbá cursillós hétvégéket vezető papok, munkatársak, cursillisták. Néhányan tanúságot tettek a hitükről, a mozgalom melletti elköteleződésükről. Az ultreya moderátora Zsirosné Seres Judit, a debrecen-nyíregyházi egyházmegyei Cursillo mozgalom grémiumi tagja volt.

Fabók Ildikó köszöntőjében azokról a tematikus évekről beszélt, amelyeket a magyarországi Cursillo mozgalom nemzeti titkársága határozott meg azzal a céllal, hogy segítse a közösségeket az evangelizálásban, hiszen, mint mondta, fő céljuk az örömhír terjesztése. A 2017/18-as év témája az apostolkodás. Ennek aktualitása azért is kiemelt, mert segít a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülésben.

Székely János püspök a találkozón előadást tartott, majd szentmisét mutatott be. Előadásában az apostolkodás témájával kapcsolatban először gyermekkori templomi élményére emlékezett vissza. Elmondta, egészen kicsi gyermek volt, amikor a kántori szolgálatot végző Mária néni — akiről nem tudták, hogy titkokban örökfogadalmat tett — egyik este meglepte őket, ministránsokat: leoltotta a lámpákat, hogy csak az örökmécses fénye világítson, majd azt mondta: „Jézus jelen van, mindanniyan szólhattok hozzá.” Gyermekként nem tudta, mit is mondhatna, de a pillanatot azóta sem felejtette el. Ez után az élmény után megszületett benne annak vágya, hogy a nem vallásos osztálytársai is átéljék ugyanezt. Hónapok teltek el, mire vette a bátorságot, és néhány perc csöndre behívta őket a templomba. Ezt követően gyakran megismételték ezt, majd a gyerekek szokásává is vált. Egy-két hónap múlva először az egyik, később a másik fiú is elkezdett járni a vasárnapi szentmisékre is, és mindketten megtalálták a hitet. Ezt jelenti az apostolkodás, amely csak természetes, túlcsorduló és szívből fakadó dolog lehet, és elég hozzá akár egy kicsi gyerek hívása is.

A főpásztor az apostolkodást a háromlábú suszterszékhez hasonlította: az egyik láb a jámborság, az istenszeretet mint forrás; a második a tanulás, a szellem megtöltése; a harmadik pedig az apostoli tett, a szeretet üzenetének tettekkel való átadása. Bármelyik láb hiányában a kereszténységünk hiteltelen, a suszterszék felborul.

A főpásztor arról is beszélt, hogy minden tett erőből fakad, az apostoli tetthez viszont természetfölötti erő, kegyelem szükséges. Amikor a szívünk megtelik kegyelemmel, túlcsordul, és természetszerűen elkezdünk apostolkodni. Ha egy tóból nem folyik ki a víz, nem csordul túl, hamar mocsár lesz belőle. Kereszténységünk is ilyenné változik, ha nincs benne tett, erő, élet.

Az utóbbi időben hány embert vittünk Jézushoz? Sugárzik-e a hitünk? Szent az, akinek a közelében szemernyi kételyünk nincs afelől, hogy Isten létezik. Ilyen ember vagyok? – kérdezte Székely János. Majd mindezt Pilinszky János költő gondolatával szemléltette, aki szerint a szépség olyan, mint egy labirintus: ha valaki betalál, eljut a középpontjáig, ott a szépség titka felfalja, megemészti, aztán kiveti magából. Ha ezt a találkozást túléli, ki tud jutni a labirintusból, akkor semmi másból nem fog állni az élete, mint hogy szelíden ott áll a bejáratnál, és betessékel másokat. Aki találkozott Krisztussal, átélte annak drámáját, örömét, annak semmi másból nem fog állni az élete.

Az első keresztények számára a világ legtermészetesebb dolga volt átadni ezt a hitet. Nem papok adták tovább, hanem egyszerű hívő emberek. A kereszténység világi hívők lelkesedése által terjedt el. Sajnos megfáradt a kereszténységünk, ez különösen Európában tapasztalható, aminek legfőbb oka, hogy sok olyan keresztény van, aki soha meg sem próbálta átadni a hitét, szégyelli, magánügynek tartja, nem tud róla beszélni, mert ő maga sem biztos benne. Aki maga nincs meggyőződve, senkit nem fog tudni meggyőzni – fogalmazott a szombathelyi megyéspüspök.

Forrás, fotó és videó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria