Az ellenségszeretetről tanított a kalocsai érsek

Hazai – 2017. február 21., kedd | 16:41

Bábel Balázs érsek a napi evangéliumhoz fűzte gondolatait, és az ellenségszeretet keresztény értelmezéséről tanított február 19-én. Ezúttal a solti esperesi kerület papjai, egyházközségi képviselői és hívei zarándokoltak el Kalocsára az évközi 7. vasárnapon, az Asztrik-év keretében.


Bábel Balázs érsek az ellenségszeretet keresztény értelmezéséről tanított homíliájában. A szentmisét követően a zarándokok imádkoztak Asztrik érsek sírjánál, majd megtekintették az érseki központ látnivalóit.

A főpásztor szentbeszédében több példán keresztül értelmezte a tanítások ide vonatkozó részeit. Idézte, hogy amikor Jézus tanítványaival átment Szamárián, a barátságtalan szamaritánusok nem akarták befogadni őket, és apostolai úgy szóltak, hogy az Isten nyila csapja őket agyon. Jézus erre azt mondta, hogy nem tudják, mit beszélnek. A legkiválóbb példa pedig a kereszten való imádsága, amikor így kérte a mennyei Atyát: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Mégis, ezt az evangéliumi szakaszt értelmezni és magyarázni is kell. Már maga Jézus is magyarázta tetteivel, és később az Egyház hagyománya és tanítása is ezt tette. Jézus nem mindig szó szerint értette, amit mondott, hanem olyan eszményt állított elénk, ami a mennyei Atya jóságából sugárzik ki – ő maga megélte és tanította, ugyanakkor nekünk a saját helyzetünkre kell tudnunk alkalmazni. A szemet szemért, fogat fogért elv ősibb, mint a Biblia. Hammurapi törvényeiben is benne volt, amit az Ószövetség is átvett. Az ősmagyaroknál forbát törvényének hívták ezt, melynek értelmében ha valakit az ellenség legyilkolt, akkor közülük legalább egyet ki kellett végezni. Már ez is egy fejlődési foknak számított, ahhoz képest, hogy nem tettek több kárt másokban, mint amit ők okoztak.


Amikor a közel-keleti keresztényeket kérdezik, hogy mi a legnehezebb a kereszténységben számukra, pontosan azt szokták mondani, hogy az ellenség szeretete – emelte ki Bábel Balázs. – Az ellenség szeretete azonban nem érzelemben fejezhető ki. Sokszor hajlamosak vagyunk a szeretetet érzelemmel azonosítani, és bár az is van benne, a szeretet akarat is, és kifejezett jótett mások iránt. Természetes az, hogy nem lehet olyan lelkülettel jót tenni azokkal, akik ártottak nekünk, mint a barátainkkal, de ha bajban vannak, segítenünk kell rajtuk. Ilyenkor a keresztény ember félre tudja tenni a sérelmeit, hogy jót tegyen azzal, aki  őt korábban megbántotta. 


Ilyenre nagyon sok példa akad a szentek történetében is. Mindszenty József bíboros például azt mondta a börtönből való szabadulása után, hogy senkivel szemben nem táplál gyűlöletet a szívében. Jézus példázatai is meghökkentőek első hallásra. Ha megütik jobb arcodat, tartsd oda a balt is. Maga Jézus mondta a poroszlónak, amikor az arcul ütötte, hogy ha rosszul szólt, bizonyítsa be, ha nem, akkor pedig miért üti őt. Tehát nem arról van szó, hogy ne legyen igazságszolgáltatás, ne legyen védelme a keresztény embernek, hanem egyfajta nagylelkűségre biztat bennünket Jézus.


A föltétlen jósággal lehet téríteni és igazi tanúságot tenni, mondta szentbeszédében Bábel Balázs. Jézus a „nagy” jutalomra helyezi a hangsúlyt. A földi jutalom lehet egy dicséret, de a nagy jutalom az, ha eljuthatunk Isten örök országába. Azt, hogy „legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok”, nem filozofikus értelemben gondolta Jézus, hanem az Atya azon erkölcsi magaslatára mutatott rá, hogy ő fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt. Ugyanakkor lesz végítélet, amikor számonkér bennünket – éppen a szeretetünkről kell majd számot adnunk, hogyan tudtuk megvalósítani. Maga Jézus mondja, hogy nem ő ítéli el az illetőt, hanem a tőle hallott tanítás lesz önvád és önítélet, amikor a végtelenül jó és szerető Istennel az ember szembetalálkozik. Akkor rá kell majd döbbennie, hogy mennyire elhibázta az életét, amikor nem a jó cselekedeteket gyakorolta.


A Miatyánk imádságába is beleszövi ezeket a gondolatokat, hogy bocsássa meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Ha valaki erre törekszik, akkor megtapasztalhatja, hogy kiszabadul az agresszió ördögi köréből, mert az ellenséges gondolatok magában a gyűlölködőben, annak belső, lelki világában is kárt tesznek. Isten kegyelmét arra is kérhetjük, hogy segítsen felejteni, tudjunk megbocsátani és jót cselekedni, mert ez az egyetlen útja nemcsak az üdvösségnek, hanem földi boldogulásunknak is. Igazi evangélium, jó hír számunkra, hogy az élet egyik legnagyobb nehézségét, az ellenségekkel való viszonyunkat Jézus Krisztus rendezni tudja legalább a lelkünkben.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria