Az időseket köszöntötték a Szent István-plébánián Debrecenben

Hazai – 2018. november 10., szombat | 14:03

Október 20-án idősek napját tartottak a debreceni Szent István-plébánián. Bancsi Zoltán plébános szentmisét mutatott be, melyen kiszolgáltatták a betegek kenetét. A templom kántora, Géczy István a zene időskorban betöltött szerepéről beszélt előadásában.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Ünnepi szentmisével kezdődött az idősek napja Debrecenben, a Szent István-templomban. A liturgia előtt gyónási lehetőség volt. A szentmise elején Bancsi Zoltán kiemelte: a hálaadás napja ez, amikor megköszönjük idős testvéreink életét, azt, hogy példájukkal utat mutatnak, hitet ébresztenek és adnak a fiatalabb generációnak.

Az ember, amikor Isten színe előtt megáll, általában kérni szokott önmaga, családja, szerettei számára; ritkán adódik, hogy imáját hálaadás tölti ki – mondta a plébános. – A szentségek mint útjelzők eligazítanak és vezetnek bennünket. Az Eucharisztia Jézus Krisztus valóságos teste és valóságos vére a kenyér és bor színe alatt. Amikor az Isten megajándékoz bennünket önmagával, abban a pillanatban eggyé válunk az Istennel. Nem mindegy, hogyan készülünk a szentáldozásra. Amikor vendégségbe hívnak minket, a vendégváró és a vendég is készül; a házigazda igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a látogató jól érezze magát. A szentmisében mi vagyunk a meghívottak, Isten vendégei. Isten készül az emberrel való találkozásra. Amikor vendégségbe megyünk, felkészítjük szívünket, apró ajándékot is viszünk. Minden szentmise erről szól. A legnagyobb ajándék Istennek, ha örömteli szívvel járulunk a szentáldozáshoz: ha nemcsak magamhoz veszem Krisztust, hanem tovább is viszem szeretteimhez, oda, ahová küld az Isten.

A betegek szentségét sokáig félve kezelték a hívek: halált hozó szentségnek, utolsó kenetnek hívták, azonban ez nem megfelelő kifejezés – hívta fel a figyelmet homíliájában a plébános. – A betegek kenete nem a halál szentsége, hiszen Isten a szentségek által életet ad nekünk, megerősít, erőt ad és velünk együtt jár a földi zarándokúton. Isten nem tudja és nem akarja magára hagyni az embert. A betegek kenete a gyógyulás szentségei közé tartozik, lelki és testi gyógyulást is eredményezhet. Ha hittel járulok az Eucharisztiához, a betegek szentségéhez, a bűnbocsánat szentségéhez, megadom a lehetőséget magamnak, hogy találkozzam Istennel.

A szentmise után A zene szerepe időskorban címmel tartott előadást Géczi István, a Szent István-plébánia kántora.

Mi a zene? Nem más, mint hangok halmaza. Mi a hang? Tanulmányainkra visszaemlékezve tudjuk, hogy van egy hangforrás, valamilyen természetes anyag, ami rezeg, és ettől a levegőben hanghullámok keletkeznek. A hang szabályos, rendezett, harmonikus mozgás, rezgés, a zaj azonban szabálytalanságot mutat. Zenei hangot csak az ember hangszalagjai és a hangszerek kelthetnek – ismertette az előadó. Kifejtette: ha mi, laikusok zenét hallgatunk, nem tudjuk, milyen frekvenciájú hangokat, milyen harmóniákat, sokszor még azt sem, milyen hangszeren megszólaltatott hangokat hallunk, csak érezzük, hogy jó hatással van ránk. A zene a lelkünket, idegrendszerünket, pszichénket, egész valónkat táplálja. A hangszerek nemcsak hangokat, hanem úgynevezett felhangokat is kiadnak. Ezek különbözősége miatt tudjuk megkülönböztetni, hogy ugyanazon hangot milyen hangszer szólaltatja meg. Minél nemesebb az anyag, ami a hangot kelti, annál szebben szól. Ezért is értékes minden hangszer, mert mindegyik másképp szól. Miként az emberi hang is: minden embernek más a hangszíne.

Van az emberi agynak olyan része, ami csak akkor aktiválódik, ha valaki kottát olvas, zenél, énekel, hangszeren játszik. Ezért fontos már gyerekkorban megismerkedni a zenével, amelynek az a célja, hogy kiemelje az embert az anyagvilágból, és egy magasabb rendű, Istenhez közeli világba juttassa – fejtette ki Géczy István. – A zene nem más, mint ritmus, dallam és harmónia. Az ősember is zenélt, ami leginkább csak ritmus volt. A zene fejlődése során a legmagasabb szintet a többszólamúság megjelenésekor érte el, amikor mindhárom összetevője együtt van: a ritmus, a dallam és a harmónia. A zenei műfajok között is létezik könnyedebb, szórakoztatóbb, érthetőbb, emészthetőbb. A körülmény, a lelkiállapotunk változó, ezért nem vagyunk mindig egyformán fogékonyak a zenére, de törekednünk kell az egyre értékesebb zene hallgatására. Az a jó zeneszerző, akinek zenéje érthető, szép, gyönyörködtet, gyógyít, és magasabb régióba emel. Ahogy az évek során testi erőnk fogyatkozik, úgy van egyre nagyobb szükségünk e lelki táplálékra, lelki erősödésre, amit a megfelelő zene nyújt.

A művész, zeneszerző vagy előadó elsődleges feladata, hogy az általa felfedezett, megismert – vagy megérzett – isteni tökéletességet megfogalmazza, érthetővé tegye. Ebben volt az emberiség történetében a legnagyobb Johann Sebastian Bach. Több karmester nyilatkozott úgy, hogy Bach miatt lett zenész. Kamp Salamont idézte az előadó: „Bachot hallgatva helyreáll a rend, a lélek és a Teremtő közti kapcsolat. Bach zenéje mindig aktuális, ezért soha nem fog kimenni a divatból. Kiemeli az embert a történetiségből, és megnyitja számára az utat egy magasabb létezés felé. Az emberi életnek ez az egyetlen célja: hogy visszakerüljön Isten mellé, arra a helyre, ahova a teremtésben helyeztetett.”

Az előadást követően a Szent István-plébánia közösségének egyik tagja, a 95 éves Ági néni verssel köszöntötte a híveket.

Az idősek napja közös ebéddel és beszélgetéssel zárult a plébánia kertjében – olvashatjuk Zelenák Annabella egyházmegyei médiaképzős hallgató beszámolójában.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Zelenák Zoltánné

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria