A Szent Fausztina Irgalmasság Háza önkénteseinek tartottak lelkinapot a kaposvári püspökségen

Előző alkalommal a veszteségeinkkel foglalkoztunk, most folytatnám álmainknak a valósághoz való közelítésével – kezdte tanítását a főpásztor. – „Mi pedig azt reméltük, hogy…” – mondták az emmauszi tanítványok teljesen csalódottan. Elindultak Jézus után, látták, milyen fantasztikus dolgokat művel, tömegek mozdulnak meg a szavára, halottakat támaszt fel, betegeket gyógyít, mindenki lelkesedik. A tanítványok otthagytak mindent, és mentek Jézus után. Minden összeomlott bennük azonban, amikor látták, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogyan ők szerették volna.

Mindegyiküknek ott volt a szívében a várakozás. Lehet, hogy valaki csak egy jó szót, valaki csak gyógyulást vagy küldetést, esetleg csodát várt Jézustól, de Ő nem teljesítette mindenki várakozását. Nagycsütörtök és nagypéntek visszavitte a tanítványokat az álmaikból a valóságba. Megmutatta, hogy nem csak az a Jézus van, akit ők láttak, illetve elképzeltek, hanem van egy másik oldala is az Ő küldetésének, személyiségének, amitől megijedtek. Ez pedig a gyengeség: Jézus nem védi meg magát, a csapatát el lehet kergetni.

A tanítványoknak minden álmuk szertefoszlott azon az éjszakán, mikor Jézust elfogták, és nem csak, hogy nem védte meg magát, még azt sem engedte meg, hogy megvédjék. „Mi pedig azt reméltük…” – fogalmazott a két emmauszi tanítvány, akiknek útitársa lett a feltámadott Krisztus. Sok mindent gondoltak a tanítványok, Jézus ugyan beszélt arról, hogy elfogják, megölik, de harmadnapra feltámad, ezt azonban a csapatból – Varga László szerint – egyedül a Szűzanya hitte el. A tanítványok nem. Meghallották, de nem foglalkoztak vele, mert nem ez volt a tervük, nem ezért indultak. Egyedül Mária bírta ki az „összeomlást”, azt, hogy nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy azt remélték.

Jean Vanier úgy fogalmazott, Mária azért bírta ki ezt, mert ő ismerte a gyenge Krisztust. A csecsemőt. Azt, aki rá van szorulva az ő szeretetére. Azt a Krisztust, akit ő kézbe vehetett, megölelt és nevelt. Az ő Krisztus-képében nemcsak az a Krisztus volt benne, aki a hatalmas Isten fia és hatalmas csodákat tesz, hanem a gyenge, törékeny, kiszolgáltatott, sebezhető Krisztus is. Ezért amikor Jézust elfogták, és a tanítványok is szétszaladtak, amikor Péter esküvel megtagadta, akkor Mária volt az, aki szó nélkül végig tudta kísérni Jézust a keresztúton, és nem szaladt el. Nem omlott össze a látványtól, attól, hogy nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogyan ő vagy a tanítványok remélték. Mária hitt a feltámadásban.

Elviselte a kudarcot, mert meghallotta Jézus szájából nemcsak azt, hogy elfogják és megölik, hanem azt is, hogy harmadnapra feltámad. Ennek a feltámadásnak a hitében kellene szemlélnünk azokat a helyzeteket az életünkben, amelyek kudarcok. Amelyekre mi magunk mondjuk ki azt, hogy „én azt hittem, hogy…” – hangsúlyozta Varga László megyéspüspök.

A főpásztor gondolatai után szentségimádáson vettek részt a jelenlévők, majd az irgalmasság rózsafüzérének imádságát követően szentmisével zárták a programot.

Márciusban az önkéntesek lelkinapja elmarad, a következő találkozók március 9-én, valamint március 23-án lesznek.

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír