Az irgalmasság szentévének lezárása egyházmegyéinkben – FRISSÍTVE

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Esztergom-Budapesti Főgyházmegye

November 13-án, vasárnap Erdő Péter bíboros bezárta az irgalmasság szent kapuját az esztergomi Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyházban. Az ünnepi szentmisén az Érseki Papnevelő Intézetben tanuló kilenc papnövendék beöltözésére is sor került.

Erdő Péter bíboros a szentmise elején bezárta a főszékesegyház szentkapuját.
A mai szentmisében ünnepélyesen lezárjuk az irgalmasság szentévét – mondta homíliájában Erdő Péter bíboros. – Világszerte emberek milliói haladtak át az irgalmasság kapuin, járultak szentgyónáshoz és szentáldozáshoz, imádkoztak a Szentatya szándékára, elmélkedtek az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek jelentésén. Az irgalmasság jelképes kapui bezárulnak, de Isten megbocsátó és ajándékozó szíve tárva-nyitva marad, ő hazavár mindannyiunkat. És nem zárulhat be a mi szívünk sem, mert a megbocsátó és segítő szeretet a keresztény ember életformájának a lényege. Ezt kéri tőlünk számon az örök bíró a mindenség beteljesedésének nagy és nyilvánvaló napján, az idők végén.

A szentbeszéd után a bíboros megáldotta az esztergom-budapesti, váci, kaposvári és pécsi egyházmegyékhez tartozó kilenc másodéves papnövendék reverendáját.

A papnövendékek magukra öltötték a megáldott papi reverendát, majd az ünnepi liturgia végén a szentévért hálaadásként Magnificat hangzott fel az esztergomi bazilikában.

Ugyanezen a napon a Szent István-bazilika szent kapuját Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, a bazilika plébánosa zárta be.

…

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében a szentévet Palánki Ferenc megyéspüspök ünnepi szentmise keretében zárta be vasárnap délelőtt Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban, este pedig Nyíregyházán, az Isteni Irgalmasság-templomban.

Palánki Ferenc a Nyíregyházán bemutatott szentmise homíliájában először az Isten ember iránti mérhetetlen szeretetét emelte ki, amit az is bizonyít, hogy Jézus Krisztus nem szállt le a keresztről, nem mentette meg magát. A főpásztor továbbá Krisztus keresztre feszítésének eseményét középpontba állítva különböző csoportokra utalt, melyekbe aszerint tartoznak az emberek, hogy kinek milyen a hozzáállása az Istenhez.

A nép csoportjához tartozók csak állnak és bámészkodnak, nem érinti meg őket egy ártatlan ember szenvedése, az igazságtalanság botránya, hallgatják a gúnyolódókat, nézik a szenzációt, a cirkuszt, ami lelkileg kielégíti őket. Sokan ma is kívülállóként néznek a keresztényekre, az Istenre, mintha nem az Istentől kapnák az életet – fogalmazott a püspök, majd a búcsúi körmeneteket hozta fel példaként, amikor látjuk, hogy vannak, akik csak az erkélyekről bámészkodnak, figyelik az eseményeket, vagy becsukják az ablakot, a szívüket Isten előtt.

A második csoportba tartozó emberek kimondják: „Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!” (Lk 23,35). Jézus ezekre a szavakra már korábban válaszolt: „Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja” (Mt 10,39). Jézus megmenthette volna magát, lett volna hozzá ereje. A főtanács tagjai, akik a kereszt alatt álltak, éppen magukat mentegetik azzal, hogy azt mondják: ha nem tud lejönni a keresztről, akkor jogosan ítélték halálra istenkáromlásért – folytatta Palánki Ferenc, aki hangsúlyozta, tagjai vagyunk ennek a csoportnak, amikor magunkat mentegetjük rossz döntéseink, emberi gyarlóságaink miatt. Ide tartozik annak ténye is, amire az idén 500. évfordulóját ünneplő reformáció emlékeztet, miszerint évszázadokon keresztül a protestánsok és a katolikusok egymással szemben a saját igazukat hallatták, amely csak mélyítette a felekezetek közötti ellentétet.

A debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Szent II. János Pál egyik gondolatára utalt, mely szerint a felekezetek hosszú ideig azt keresve tekintettek a másikra, hogy mi az, ami a másikban nem krisztusi, és ezzel igazolni látták magukat. „Milyen jó lenne – tette hozzá a püspök –, ha azt figyelnénk egymásban, ami a másikban krisztusi és azt erősítenénk, értékelnénk.”

A kereszt alatt álló katonák csoportja szintén ide tartozik, ők csak parancsot teljesítenek, nem a rossz döntéseiket igazolják. Nekik nem számít egy élet, éppen ezért ők is azt mondják: „szabadítsd meg magad”, igazolva ezzel magukat. Mint ahogy nekünk is csak az a fontos, hogy a mi életünk legyen jobb, a másik nem számít. A bal lator szintén ide csatlakozik: „Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!” (Lk 23,39). Van, hogy az ember már nem tud semmit tenni, megfeszült, de mégis valamilyen módon bántja a másikat, utolsó erejét is erre használva fel. Ekkor az ember csak kifelé tekint, nem érzi magát felelősnek – figyelmeztetett a szónok.

Végül a harmadik csoportra mutatott Palánki Ferenc, melyet a Golgotán lejátszódott jelenetben egy ember, a jobb lator képviselt: magatartása, viselkedése nem kifelé néz, hanem a jelen megfeszített helyzetéből elindul befelé, a szíve felé. Szól a lelkiismerete: „Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.” (vö. Lk 23,40–41) Elindul a szíve felé, tudja, hogy bűnös, de legbelül érzi, mint embernek, értékes az élete.

Az irgalmasság szentévét bezárjuk, a szent kaput is bezárjuk, de a szívünket nyissuk ki, mert Isten most is végtelen jóságával, szeretetével szeret bennünket, és így szól hozzánk is: „Még ma velem lehetsz az Isten országában” – zárta gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

* * *

Egri Főegyházmegye

A IX. Őszi Szent Erzsébet Napok keretében a sárospataki bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét és egyben zárta le az irgalmasság rendkívüli szentévét november 19-én Ternyák Csaba egri érsek.

Ez a város és ez a templom Szent Erzsébet személyében egy nagyon nagy kincset rejteget az egri egyházmegye és a magyar egyház számára – emlékeztetett szentbeszédében a főpásztor. – Szent Erzsébet szeretete a tettekben mutatkozott meg és Szent Márton püspökkel együtt arra vezetett bennünket az elmúlt évben, hogyan legyünk a mennyei Atyánkhoz hasonlóan irgalmasak embertársaink felé. Érezzük azonban azt feszültséget, amely a vágyaink és a valóság közt húzódik. Irgalmasok akarunk lenni, de sokszor gyengék vagyunk, nehezen tudunk kitartani a legszentebb elhatározásainkban is.

Van viszont egy halhatatlan lehetőségünk: az időben élünk és ezért megvan mindannyiunkban a fejlődés lehetősége, tudunk előre lépni, jobbak lenni – tette hozzá az egri érsek. –Ez azonban véletlenül nem megy, csak tudatosan. Mint ahogy az irgalmasság kapuját is tudva és akarva léptük át az elmúlt esztendő során.

Amikor a jóság fölülkerekedik rajtunk, hálával telik meg a szívünk és megköszönjük Istennek, hogy ennyire szeret minket – mondta beszéde végén Ternyák Csaba, majd emlékeztetett: az Isteni Irgalom nem zárul le az irgalmasság szentévének lezárásával.

Miskolcon a szentévet lezáró szentmisére a minorita templomban került sor november 19-én. A záró szentmisét Mikolai Vince pápai prelátus, főesperes, diósgyőri plébános vezetésével a város plébánosai és a szerzetesrendek képviselői (minoriták, jezsuiták, ferences kistestvérek) mutatták be. 

* * * 

Győri Egyházmegye

Krisztus király ünnepén, november 20-án ünnepi szentmise keretében zárta be az irgalmasság rendkívüli szentévét Veres András győri megyéspüspök. A tíz órakor a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban kezdődő szertartás elején az ünneplő közösség rendhagyó bűnbánati cselekmény keretében vallotta meg gyarlóságát, szentbeszédében a megyésfőpásztor az aktuális ünnep mellett a szentév lelki tanulságairól is beszélt.

Veres András szentbeszédében kifejtette Krisztus királyságának teológiai, történeti és hitbeli vonatkozásait, hangsúlyozva, Jézus Krisztus igazi hatalmát nem mégoly tiszteletreméltó külsőségekben kell keresni, hanem ott, ahol az ő evangéliumát befogadják a szívekbe. Megjegyezte, a mai ünnep ezen túl a Megváltó második eljövetelére is utal: Krisztus királysága a feltámadással már elkezdődött a Földön, ám ez csak a második eljövetelkor lesz nyilvánvalóvá, amikor is Szent Pál szavaival „Isten lesz minden mindenben.” Addig is nemegyszer üldözést kell szenvedniük a keresztényeknek, különösen mostanság; statisztikai adatok bizonyítják, hogy a kereszténység a világ legüldözöttebb vallása. A szentmise szónoka ezzel kapcsolatban egy rövid történetet idézett fel: 1948. június 3-án egy kis falu felkiáltott, mert szerette volna keresztény identitását megőrizni, s amikor látták, hogy a politikai hatalom erőszakot alkalmaz velük szemben, akkor énekelni kezdtek, mondván, mi Istent akarjuk, jó Atyánkat: ő legyen királyunk.

Az Isten országának építése közben azonban nekünk magunknak is lelkiismeret-vizsgálatot kell tartanunk – emelte ki a püspök–, mennyire vagyunk hűségesek Krisztus evangéliumához. Nem a hit gyengeségének jelei az elhanyagolt útmenti kereszt, az üressé vált külsőség, a csupán szavakból álló vallásosság? Egy XIX. századi papköltőt idézve a megyésfőpásztor kijelentette, úgy tűnik, Istent kilakoltattuk életünkből. Majd Jézus figyelmeztetésével folytatta: Isten országa nem itt vagy ott van: köztetek van. Tegyünk meg mindent, hogy Isten országa bennünk, családjainkban, egyházközségeinkben napról napra növekedjen.

Az irgalmasság szentévének lezárására rátérve Veres András kiemelte, a sok átélt kegyelem mind-mind az isteni szeretet megnyilvánulása volt. Reményét fejezte ki, hogy a szentév folyamán megérthettük, Isten irgalma nem látványos akciók során, hanem minduntalan megmutatkozik számunkra. Emellett azt is felismerhettük, hogy Isten irgalmassága mindenkié: Jézus legfontosabb beszédei erről tanítanak bennünket. Azonban figyelmeztetett: csak akkor vagyunk keresztények, ha hitünk természetes megnyilvánulásává válik a szeretet. Nem tartozhat Krisztushoz az, akit nem jellemez az irgalmasság; az az irgalmasság, mely elsősorban emberi kapcsolatainkban mutatkozik meg. Bizony sokat kell küzdenünk saját ellenérzéseinkkel, indulatainkkal, ám el kell jutnunk odáig, hogy mindenkinek meg tudjunk bocsátani, és irgalmasságunkból senkit se zárjunk ki. Veres András püspök zárásként megújuló elhatározásunkhoz kért Istentől mindannyiunk számára erőt, hitet, bátorságot, hűséget és kitartást.

Az áldozás végén a Te Deum, a befejező könyörgés után pedig a Magnificat közös eléneklésével adtak hálát a jelenlévők a szentév kegyelmeiért. A liturgia zenei szolgálatát a székesegyház Palestrina-kórusa végezte.

* * *

Kaposvári Egyházmegye

Balás Béla kaposvári püspök a Somogy megyei Kőröshegy Szent Kereszt-plébániatemplomában zárta be az irgalmasság évét november 20-án.

A szentmise elején a főpásztor úgy fogalmazott, óriási kegyelem volt ez az esztendő. Majd azt hangsúlyozta, hogy Isten jósága nem feledkezett meg erről a vidékről sem, hiszen a szentévet lezáró szentmisén diakónust szentelhetnek Vincze Miklós személyében.

A szentévet lezáró szentmisén Háda László zalakarosi plébános mondott a homíliát, melyben a kismegyeri templom különleges keresztjéről beszélt. Ismertette, ez a feszület alapvetően három dologban különbözik más ábrázolásoktól. Az első: a kereszt fája és a korpusz egy, mint ahogy az emberi élettől is elválaszthatatlan a kereszt; és Krisztusnál is ezt látjuk. A második: a kereszt vízszintes ága ölelésre hajlik a világ felé. A harmadik különlegesség pedig ez: a kereszten a feltámadott Krisztus van ábrázolva.

Háda László szentbeszédében ezután egy veszprémi énekeskönyvben található ének szövegét idézte: „Könnyes szemekkel vándoroltam Tehozzád örök irgalom. S az áldott szent kereszt ahol van, Szíved verését hallgatom. Mi vagyok én? Parányi porszem, hálátlan féreg, semmi más. Te vagy a fény s az élet ott fenn, a szeretet, vigasztalás.”

A prédikáció után következett a diakónusszentelés szertartása, melynek során Balás Béla megyéspüspök diakónussá szentelte Vincze Miklóst.

Az ünnepi szentmisén közreműködött a kaposfüredi templom Szent Őrangyalok énekkara és zenekara.

* * *

Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely

A nemzeti kegyhelyen a szentév lezárását és a szent kapu bezárását Dobszay Benedek OFM, a kegyhelyen is szolgáló ferencesek magyarországi tartományfőnöke végezte – tájékoztatta szerkesztőségünket Kálmán Peregrin OFM kegyhelyigazgató.

A szertartás a szentkúti bazilika előtt kezdődött, ahol a bűnbánati liturgiát követően a tartományfőnök arra szólította fel az egybegyűlteket, hogy szent csendben gondoljanak arra a megholtjukra, akiért a jubileumi búcsút aznap felajánlják, vagy arra a vétkükre, aminek orvoslását kérik az Úrtól. Ezt követően a hívek a szent kapun áthaladva, azt megérintve, megcsókolva bevonultak a bazilikába. Imádkoztak a Szentatya szándékára, majd megtörtént a szent kapu bezárása.

A szentmise prédikációjában Dobszay Benedek felidézte az irgalmasság cselekedeteit, amelyekre meghívott bennünket a szentév, illetve utalt a kapu szimbolikájára. Az ember életének nagy fordulópontjain: születés, felnőtté válás, halál átlép egy új világba, amit az egyház tagjainak imával kell kísérniük. Ezért is olyan fontos a születendő, a felnövekvő életekért végzett ima, és az örök életre készülők vagy átlépettek imádsággal való kísérése.

A szentév során nemzeti kegyhelyünkön számos olyan búcsú volt, ahol ezrek vettek részt a zarándokhely különböző programjain, kapcsolódtak be a katekézisek által az irgalmasság gondolatának elmélyítésébe. Legutóbb, Szent Márton ünnepén a zarándokok az irgalmas szeretet segítőkezét nyújtották a keleti keresztények felé, amikor közös imádságon és jótékonysági vacsorán vettek részt, és így a különféle felajánlásokból egymillió forintnyi adományt jutattak a környék és a távolabbi vidékek lakói az aleppói keresztények számára.

* * * 

Székesfehérvári Egyházmegye

„Megtanultuk az irgalmasság szentévének nagy ajándékát belevésni a szívünkbe. Meghallottuk Isten szeretetének szavát; újra és újra átéltük megbocsátását. Megerősödtünk a hitben, hogy Krisztus, aki az Atya akaratát teljesítette, megváltott minket életével, tanításával és kereszthalálával. Új életet élhetünk!” – ezekkel a szavakkal zárta Spányi Antal megyéspüspök az irgalmasság rendkívüli szentévét a Székesfehérvári Egyházmegyében.

A főpásztor ünnepi szentmise keretében – a fehérvári hívek és az egyházmegye területéről érkezett családok jelenlétében – zárta be a szentévét a székesfehérvári székesegyházban Krisztus Király ünnepén. Spányi Antal homíliájában egy olyan királyságról beszélt, amely nem hasonlítható össze a földi királyságról alkotott elképzeléseinkkel. „Jézus Krisztus királyi hatalma nem külsődleges, hanem szelíd hatalom, amely a teljes embert, szívét és lelkét érinti. Ez a hatalom annak a királynak a hatalma, aki életét adta, hogy alattvalóinak életük legyen.”

A főpásztor szerint ennek a rendkívüli évnek legfontosabb gyümölcse, hogy több megbocsátás és több jóra törekvés van bennünk. „Megértettük: egyre inkább krisztusi emberekké kell válnunk. Amikor Isten irgalmáról beszélünk, látnunk kell, hogy ezáltal az ember egy új életet kapott, hogy igazán szentté váljon – fogalmazott Spányi Antal. – Ahogy Szent Pál mondja: »Élek én, de már nem én, hanem Krisztus élete él bennem.« Ha terheinket letesszük az Úr elé, Krisztus kegyelme felemel minden bűnünkből, tévelygésünkből. Ez Krisztus Király országa, amelyben Isten újjáteremtő irgalmával találkozunk, a szeretet országához tartozunk. Naponta döntsünk Krisztus Király mellett, és tegyünk tanúságot erről az országról, az irgalmas szeretetről a világban. Éljük meg az Ő felelős szeretetét, az Ő világosságát, hogy kegyelme általunk is tudjon ragyogni az emberekre!”

A székesfehérvári püspök beszédében végül azt hangsúlyozta: a szent kapuk bezárulnak, de Isten örökké tartó irgalma nyitva marad minden ember előtt. „Isten irgalma nem azt jelenti, hogy elkövethetünk bűnt, hisz az Úr úgyis megbocsát. Hanem azt jelenti, Ő mindig megbocsát, hogy új életet élhessünk.”

Amikor a Szentatya bezárja a szent kapukat, a szentév befejeződik, de az új életre való meghívásunk, amelyben Krisztus előttünk jár és példát ad, tovább folytatódik. Követnünk kell Őt, és szeretettel engedelmeskednünk – zárta gondolatait a főpásztor.

A szentmise végén Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva a megyéspüspök megszentelte az oltár elé kitett kenyereket. A megáldott a kenyerekből a szentmise után mindenki vihetett haza, a Katolikus Karitász önkéntesei pedig eljuttatták az adományt a szegény családokhoz, hajléktalanokhoz.

* * *

Veszprémi Főegyházmegye

A veszprémi Szent Mihály-bazilikában bemutatott ünnepi szentmise keretében Márfi Gyula érsek a Veszprémi Főegyházmegyében is bezárta az irgalmasság szentévét Krisztus Király ünnepén, november 20-án. Az ünnepen koncelebráltak Nagy Károly apát, kanonok, a Szent Mihály-főplébánia plébánosa, valamint Ebele Ferenc és Lőrinczy Ferenc nyugalmazott lelkipásztorok.

A főpásztor homíliájában hangsúlyozta, hogy habár a szent kapukat bezártuk, szívünket hagyjuk nyitva továbbra is az irgalmasság felé. A megbocsátó Krisztust hozta fel követendő példának, aki ellenségeinek megbocsájtott, és imádkozott értük a kereszten.

„Krisztus a láthatatlan Isten képmása”, áll a kolosszeiekhez írt levélben. Ez a mondat rávilágít Krisztus isteni természetére. A Mennyei Atya saját képmására teremtette Jézust, aki ugyanolyan, mint Ő, mégis egy teljesen más valaki. Ebben tér el a mi képmásunk az Ő képmásától – magyarázta az érsek. – Mi a tükörbe belenézve csak önmagunk képét látjuk. Jézus tükörképében felismeri saját teremtő Atyját, az Atya pedig képmásában a saját fiát, saját tökéletességét, hatalmas szeretetétől lángoló szívét, az egymás iránti szeretet intenzív érzését, amely szinte megszemélyesül, a harmadik isteni személy, a Szentlélek által.

Ugyanezt olvashatjuk a zsidókhoz írt levélben is, hogy Jézus a láthatatlan Isten szent képmása, és dicsőségének kisugárzása. Jézus isteni természete a mindennapi életben is megnyilatkozott. Bár teste emberi volt, mégis felcsillant olykor isteni képessége. Az Isten fiának semmiféle erőfeszítést nem igényel a csodatétel. Tanításaiból is áradt az isteni erő és hatalom. Valóságos Isten és valóságos ember is, aki az irgalmasság cselekedeteit mint ember is gyakorolta. Legyünk irgalmasak, akár az Atya! – buzdított Márfi Gyula.

Majd elmondta, hogy pasztorális útjain ő maga is rendszeresen felkeresi a Veszprémi Főegyházmegye területén található börtönöket és szociális otthonokat. Az érsek arra biztatta a jelenlévőket, gyakorolják az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit.

A szentmise végeztével a hívek elimádkozták a Jézus Szíve-litániát.

* * *

Pécsi Egyházmegye

A Pécsi Egyházmegyében négy helyen: Pécsen, Bátán, Máriagyűdön és Szekszárdon álltak nyitva a szent kapuk az irgalmasság évében. A kapukat Krisztus Király ünnepén, november 20-án ünnepi szentmise keretében zárták be.

Bátán Kürtösi Krisztián plébános és Herendi János nyugalmazott plébános közösen mutatták be a szentmisét. A kegyhelyen jövő héttől már egy újabb ünnepre készülnek: 2020-ban hazánkban rendezik az Eucharisztikus Világkongresszust, ennek első előkészületi évét november végén nyitják meg.

Szekszárdon és Pécsen Krisztus Király vasárnapján este zárultak be a szent kapuk. A pécsi székesegyházban Nyúl Viktor magyarszéki plébános, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola tanára vezetésével bűnbánati liturgiát tartottak.

„Hálát adtunk-e azért, hogy az Oltáriszentségben Jézus az élet kenyere, táplál bennünket? Tartsunk egy kis csöndet, és ha nem tettük ezt, mondjuk közösen: Uram irgalmazz! Él-e bennünk a remény, hogy van örök élet?” – tette fel a kérdést Nyúl Viktor. – Az irgalmasság szentévének estéjén gondolkodjunk el, mit jelent az, hogy Isten irgalmas hozzánk!

A bűnbánati liturgiát követő katekézist Kajtár Edvárd, a székesegyház plébánosa tartotta. Emlékeztetett: nem egyszer olvassuk Jézus életében, az evangéliumokban, hogy Jézus ránéz egy szenvedő emberre, és megesik rajta a szíve. A szenvedés az életünkben kiválóan alkalmas arra, hogy találkozzunk Istennel. Sokszor az ember szíve akkor válik érzékennyé Isten jelenlétére, amikor rászakad a sötétség, a szenvedés. Amíg jól vagyunk, amíg jól mennek a dolgaink, addig nem is gondolunk Istenre. Azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk egyedül is megoldani életünk kérdéseit. Amikor ránk tör a szenvedés, akkor azonban átérezzük: mennyire rá vagyunk szorulva Istenre.

Merjünk ruhát adni, beteget látogatni, vigasztalni, tanítani, igaz szóról, az áldozat értelméről beszélni, mert az irgalom ereje életté formálja azt – buzdított homíliájában Udvardy György pécsi megyéspüspök. – Mi úgy beszélünk az irgalomról, és úgy akarunk az isteni irgalmasság mélyébe hatolni, hogy pontosan tudjuk: Isten nekünk már irgalmazott. Mi azért élünk, mert Isten irgalmas. Azért van erőnk jót tenni, vagy bocsánatot kérni, mert Isten irgalmas. Azért van bátorságunk megbocsátani, mert Isten is megbocsát.

Ez az esztendő tanított bennünket. Merjük az Istent látni a maga irgalmában, és merjük felfedezni azt is, ha az irgalmasság cselekedeteit mint Krisztus cselekedeteit bátran gyakoroljuk! Megtesszük, mert látjuk a királyt a kereszten, de látjuk az üres sírt, és találkoztunk a feltámadottal. Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása a krisztusi élet gyakorlása – tette hozzá a főpásztor. – A szent kapuk átlépésekor vittük magunkkal a saját zsoltárainkat, amelyeknek a refrénje mindig ez: „Mert szeretete örökké megmarad, mert irgalma örökké megmarad.” Ezt ünnepeljük. A szentévi kaput lezártuk, de sokkal közelebbről ismerjük az isteni irgalmasságot, mert Isten nekünk már irgalmazott.

 

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, Egri Főegyházmegye,  Gróf Lajos, Kaposvári Egyházmegye, Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely, Székesfehérvári Egyházmegye, Veszprémi Főegyházmegye, Pécsi Egyházmegye

Fotó: Mudrák Attila/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; Szent István Bazilika plébániai hivatala, Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, Egri Főegyházmegye, Fojtán László, Hegedüs György, Kálmán Peregrin, Berta Gábor, Veszprémi Főegyházmegye, Loósz Róbert

Magyar Kurír