Az ökumenikus imahét kezdete Nyíregyházán

„Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást” (Jn 15,16–17). Ezzel az evangéliumi mondattal kezdte igehirdetését Palánki Ferenc megyéspüspök a nyíregyházi evangélikus templomban, majd az imahét első napi mottójáról elmélkedett: „…egy meghalt mindenkiért…” (2Kor 5,14).

„Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Mk 15,13) – idézte a főpásztor Krisztus szavait, aki mindenkiért meghalt, tehát mindannyiunkat a barátjának tekint. Kifejtette: a bűn következményeként megtört a harmónia Isten és ember között, amit az ember képtelen helyreállítani. Ezért volt szükség az isteni beavatkozásra. A főpásztor hangsúlyozta, Jézus Krisztus szenvedéstörténete nemcsak a kínok története, hanem az igazi, önzetlen, mindent adó, mérték nélküli szeretet története is. Nemcsak azért van kitárva Jézus karja, mert oda van szögezve a kereszthez, hanem mert a szívét is kitárta felénk.

Mel Gibson A passió című filmjének egy jelenetére utalt a püspök, amikor Jézus elesik a kereszt alatt, Máriához fordulva azt mondja neki: „Íme, én újjáalkotok mindent” (Jel 21,5). Amikor Jézus vállalta értünk a keresztáldozatot, akkor kezdődött az új teremtés, azzal, hogy a gyűlöletre szeretettel válaszolt – hangsúlyozta Palánki Ferenc, majd hozzátette: bántják, megölik, elesik, de tovább szeret. Jézus isteni hatalmát nem arra használja fel, hogy megbüntesse a bűnösöket, hanem hogy őket is megmentse.

A püspök a keresztet állította középpontba, amelynek vonzásában élünk. Ha a keresztre tekintünk, a végtelen szeretet jelét látjuk. A Mennyei Atya azért küldte el a Fiát a világba, hogy megtanítson bennünket élni, szeretni, de az ember visszautasította az Isten látogatását. Nem akarta őt befogadni a születésekor, akkor is elfordult tőle, amikor tanított, és sokszor mi sem veszünk róla tudomást – fogalmazott a megyéspüspök. – Nem ismerjük fel a látogatását, nem élünk annak lehetőségével, hogy feltétel nélkül szeressük egymást. „Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység” (Ef 3,18). Ez nem más, mint a kereszt, Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretete – mutatott rá Palánki Ferenc.

Az evangélium legszomorúbb mondata, amikor Jézus az Olajfák hegyéről letekint Jeruzsálemre, a reménység városára, és sírva fakad: „Hányszor volt, hogy egybe akartam gyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartad” (Lk 13,34). A főpásztor ezzel a gondolattal utalt arra, hogy milyen sokszor okozunk ma is fájdalmat Istennek, amikor nem ismerjük fel látogatásának idejét. Jézus azért jött, hogy kiemelje az embert a bűn, a szeretetlenség állapotából. A bűn nem csupán egy rossz cselekedet, hanem állapot, az istennélküliség állapota, a szeretetlenség állapota. Ezzel szembesít bennünket Jézus szelíd szóval, szeretettel, és felszítja bennünk a vágyakozás tüzét. Vágyakozzunk az élő Isten, a tisztaság, a jóság, a szépség, a szeretet után! Legyen bennünk törekvés arra, hogy növekedjen bennünk a szeretet!

Palánki Ferenc végül Szent II. János Pál pápa huszonöt évvel ezelőtti debreceni látogatásakor mondott beszédéből idézett: „A múltban a megosztott keresztények hajlamosak voltak arra, hogy egymással való érintkezésük során a másiknak eszmevilágából vagy életgyakorlatából azt hangsúlyozzák, amit Krisztus akaratával ellenkezőnek tartottak. Ezt a tendenciát és az ebből származó vitákat talán még ma sem sikerült egészen leküzdeni. Az ökumenikus párbeszéd révén azonban ma már sok ponton fölfedezzük a közeledést és a közös alapot. Örömmel veszünk észre a másik életében olyan mozzanatokat, amelyeket Isten különleges ajándékaiból fakadó gyümölcsöknek tartunk.”

A megyéspüspök hangsúlyozta: lássuk meg egymásban mindazt, ami krisztusi, és ez határozza meg önazonosságunkat, önbecsülésünket – az Atya gyermekei vagyunk mindannyian, akikért Jézus Krisztus végtelen szeretetből meghalt, akik befogadjuk a Szentlelket, és az Atya akaratában együtt járjuk az utunkat. Így a szembenállástól eljuthatunk az egymással való közösségre. Ennek kapcsán Palánki Ferenc utalt A szembenállástól a közösségig című kiadványra, amelyet a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából közösen adtak ki az evangélikusok és a római katolikusok. Ebben tanácsokat, felszólításokat fogalmaznak meg arra vonatkozóan, hogy hogyan kell egymáshoz közelíteni, és meghatározzák a keresztény ember világban betöltött küldetését is. A megyéspüspök így zárta beszédét: „Mi mindannyian közösen teszünk tanúságot Isten kegyelméről az Ige hirdetése és a világban végzett szeretetszolgálat által.”

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír