Barátkozni jó! - A 70 éves Blanckenstein Miklóst köszöntötték Esztergomban - Frissült!

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Különféle korú, ünneplőbe öltözött emberek gyülekeztek a pünkösd előtti szombaton az esztergomi Szent Ignác-templomban. Blanckenstein Miklós atyát jöttek köszönteni 70. születésnapján. Akik ezen a napon megtöltötték a templomot, hálát adtak az életüket meghatározó alapokért, a barátságért, a közös útért. Az első állomáshely, Dorog közössége tagjaitól kezdve jelen voltak mindazok, akik ifjúként, tanítványként, ministrásként, barátként, paptestvérként a 45 évnyi papi szolgálat során Blanckenstein Miklós mellett álltak. Ahogy az ünnepelt elmondta, egy-egy áthelyezést követően mindig megmaradtak a kapcsolatok. S akik vele tartottak az „úton”, ma eljöttek, hogy köszöntsék.

A szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mutatta be. Köszöntöjében kiemelte: hálát adni gyűltünk össze egy hosszú szolgálat kegyelmeiért.

A szentbeszédet Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora mondta. Személyében a barát szólt, aki még az Örökimádás-templomban töltött években figyelt fel Miklós atyára.

Pünkösdre készülünk, az Egyház születésnapjára, ugyanakkor egy 70. születésnapot is ünneplünk. Az élet ajándékát elfogadva és tovább ajándékozva működik a Szentlélek, él az Egyház – mutatott rá Varga János.

„Amit Blanckenstein Miklós elénk élt, úgy fogalmazódott meg bennem, mint Isten örök imádása a modern kor nyelvén, a jelen realitása közepette. Bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Krisztusról” – fogalmazta meg Varga János, amikor arról beszélt, hogyan érintették meg őt Miklós atya katekézisei. Aztán „üdvtörténeti dimenziót” öltött a barátságuk, mikor ő maga is papi pályára lépett. A szentbeszédben arról is szólt, mit jelentett számára ez a papi minta: meghatározóként írta le a „mi” lét megtapasztalását. A Krisztusban kapott többes szám első személyben megadatott számukra, hogy kiemelt helyen érezhették magukat. Megtapasztalták a Krisztus-központú gondolkodást, a közösség és a szabadság érvényesülését.

A szónok az ünnepelttel való személyes kapcsolattól, a barátságtól jutott el a szolgálathoz, a krisztusi templom, az Egyház építéséig. Antoine de Saint-Exupéry-t idézte: „Ha nincs minden kő a maga helyén, akkor nincs templom. És ha minden kő a maga helyén van, és a templomot szolgálja, akkor meg csupán a belőlük születő csend s a templomban születő imádság számít. De ki hallja, hogy a kövekről beszélnek?” A kövek közötti kapcsolatok erejéről elmélkedve Varga János így folytatja: „a templom világossága koronázza meg a köveket. Én hiszek a templommá változó szeretetben.”

Exupéry szavai nyomán a szónok figyelmeztetett, ebben a műben mindannyiunknak közre kell működnünk. Végül az ünnepelt gondolatát idézte: az évfordulók jelentőségét nem a visszatekintés adja, hanem az, hogy mivé formáljuk a múltat, a jövőbe tekintés és a jelen teljes vállalása – mondta Varga János.

A liturgián megszólaltak a Kájoni-mise, a Szalay Olga összeállította énekgyűjtemény darabjai. Az ünneplő közösség örömmel énekelte a tábori misékről ismerős dalokat. 

A szentmisét követően a 45 évnyi papi szolgálathoz kötődő közösségek egy-egy műsorral köszöntötték az ünnepeltet a Szent Adalbert Központ Szent István-termében.

Az ünneplő sereg kilenc napon át imádsággal – kilencedet végeztek - készült
Miklós atya születésnapjára. Lelkesen és örömmel vállaltak hogy napi egy-egy órát felajánlanak a születésnaposért. Egy csokor rózsával jelképezve, a résztvevők szálakhoz csatolt neveivel, adták át jókívánságaikat.

Az esztergomi szeminaristák nevében Frankó Tamás, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektorhelyettese köszöntötte a rektort. Hagyomány a szemináriumban, hogy Szent Miklós napján görbe tükröt mutatnak a tanároknak a papnövendékek – ezt tették most is, felidézve Miklós atya életének állomásit kispapságától napjainkig.

Dorog közössége verssel és énekkel, emlékeiket felidézve mondtak áldást egykori káplánjukat köszöntve.

A 42 éve létrehozott „pipaklub” tagjai vidám műsort mutattak be ajándékul; többek között arról szólt az előadás, mi az előnye, annak, ha valaki betölti a hetvenedik évét. 

A család nevében a testvér, Blanckenstein György köszöntötte az ünnepeltet. Gyerekkorukat, a család szép emlékeit felelevenítő képsorozatot vetített, unokahúga pedig egy énekkel készült. 

Krisztinaváros közössége a katekézisük napjára utalva „keddi litániában” énekelte meg az ünnepelt életútját. Egy flashmobban dolgozták fel a Bajorországban máig népszerű Blanckenstein-huszáréneket. A köszöntések sorát az Örökimádás-templom közössége folytatta. Végül az ünnepelt is adott mindenkinek ajándékot: egy CD-t, amin a Kájoni-mise dalai és a „Blanki-táborok” résztvevőinek élménybeszámolói hallhatók. 

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír