Béri Renátó az Oltáriszentségről: Isten ingyenes „szolgáltató”, százszázalékos lefedettséggel

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A debreceni program az isteni irgalmasság rózsafüzérének elimádkozásával kezdődött.

Ezután Béri Renátó tett tanúságot világos, lendületes és a fiatalok számára is befogadható módon. Vezérgondolatként hangsúlyozta: Isten jelenléte állandó, nem csökken vagy növekszik annak a függvényében, hogy miként viselkedünk, mennyi érdemet szerzünk vagy mennyi rossz döntést hozunk. Isten jelenléte nem olyan, mint a térerő, hogy hol jobban, hol pedig kevésbé fogjuk. Ez a „szolgáltató” ingyenes, a „lefedettség” pedig mindenhol százszázalékos.

Sokan azt gondolják, a bűn következménye, hogy Isten egy időre kiköltözik a szívünkből, majd egy újabb jótettet követően visszaköszön, és újra beköltözik. Renátó atya határozottan felhívta a fiatalok figyelmét, hogy Isten nem szokott ki- és beköltözködni, szeretete és jelenléte állandó.

Előadása végén egy frappáns feladatra kérte a résztvevőket: válasszanak ki egy tárgyat a közvetlen környezetükben, és nevezzék ki ezt annak a tárgynak, amelyre ha ránéznek, Isten jelenléte jut eszükbe. Remek eszköz ez arra, hogy a mozgalmas hétköznapokban is gyakoroljuk az Istenre figyelést. Példának hozta a gyakran használt mobiltelefont: amennyiben kinevezzük a telefont egy olyan tárgynak, amelyről Isten jut eszünkbe, máris lelkülettel töltjük meg a mindennapi teendőket.

Ezután a januárban megrendezett panamai ifjúsági világtalálkozó került fókuszba. Az egyházmegye hat római katolikus és egy görögkatolikus fiatalja adott bepillantást az esemény élményeibe. Négy útravalót fogalmaztak meg, amelyet ottlétük alatt tapasztaltak, és nélkülözhetetlennek tartanak itthon is:  „Merjetek örülni – a templomban is!”; „Engedjétek be Istent a hétköznapokba!”; „Értékeljétek, amitek van!”; „Legyetek nyitottak egymásra!”

Elmondták, bár első olvasásra egyszerűen hangzanak a felszólítások, ők Panamában mégis rádöbbentek ezek igazi és mély jelentőségére.

A templomban egy „Panama-sarkot” is berendeztek, ahol meg lehetett tekinteni az utazásuk során készült fényképeket, videókat, emléktárgyakat, illetve lehetőség volt személyes, bensőségesebb beszélgetésekre is.

Egy Panamából hozott ötlettel is színesítették a délutánt: minden résztvevő magához vehetett egy kis papírból készült kéznyomot, amelyen egy vagy néhány szóval lehetett megjeleníteni azt, hogy ki miért ad hálát. A kéznyomokat aztán a templom falán helyezték el a fiatalok, az Oltáriszentség közelségében. A panamai beszámolót csoportkép készítésével zárták.

A jó hangulatról ezt követően az egyházmegye ifjúsági irodájának munkatársai, Nagy Zsolt atya és Gaga Zsuzsa, a fiataloknak szóló készületi esemény társszervezői gondoskodtak. Az idei nyár egyik központi eseményét, az egyházmegyei tábort harangozták be: interaktív módon, élménymegosztásokon és játékokon keresztül mutatták be a rendezvény részleteit. A „NEKtek – Veletek!” programsorozathoz kapcsolódóan totóval készültek, amelyben az Eucharisztiáról, a kongresszusról szóló kérdésekkel mozgatták meg a fiatalokat. A játék nem volt tét nélküli: nyertese egy barátjával együtt ingyen részt vehet majd a nyári táborban.

A nap gitáros zenével kísért szentségimádással, majd szentmisével folytatódott.

A jelenlevők az Oltáriszentségre, a Krisztusra való figyelemben, a csend erejében megtapasztalhatták Isten állandó jelenlétét, amiről a délután folyamán elmélkedtek. A szentségimádás kísérő gondolatai arra hívták fel a figyelmet, hogy merjük elfogadni az életet, úgy ahogyan jön. Merjük elfogadni a tökéletlent, a törékenyt, az ellentmondásost, a gyengét. Merjük magunkénak érezni Mária bátorságát, és mondjunk igent a küldetésre. Ne az elbukásokra, hanem a továbblépésre figyeljünk.

A szentmise főcelebránsa Béri Renátó volt, aki az evangélium szavairól, a saját szemünkben található gerenda és a másik szemében lévő szálka példázatáról elmélkedett.

Homíliájában rendkívül nehéz böjti kihívást is adott a résztvevőknek: arra hívott mindenkit, hogy nézzen szembe énjének sötét oldalával. Nézzen szembe a hibáival, gyengeségeivel, mert ezek felismerése pótolhatatlanul felszabadító érzés, amely meghozza mindnyájunk számára a gyógyulást. Akkor, amikor a másik szemében a szálkát keressük, valójában önmagunkkal nem vagyunk rendben.

Megfogalmazta, hogy az emberiség nagy hiátusa, hogy nem foglalkozunk önismerettel, és nem képeznek ez alól kivételt a vallásos keresztények sem. Gyakori jelenségként említette, hogy a másokban felfedezett hiba valójában a saját hibánk vagy a saját hiányosságunk. Például felismerünk másokban olyan zavaró tulajdonságokat, amelyek bennünk ugyanúgy vagy hatványozottan jelen vannak, de önmagunkat szemlélve ezt nem látjuk, vagy éppen hajlamosak vagyunk azért kritizálni valakit, mert az a jellemző belőlünk hiányzik, és vágyunk rá. A kármelita szerzetes rámutatott, hogy felelősek vagyunk megfelelő önismeretet kialakítani, hogy életünk rendezett legyen önmagunkkal, környezetünkkel és Istennel.

*

A „NEKtek – Veletek!” programsorozat következő eseményét április 6-án Bosák Nándor nyugalmazott püspök kíséri – az áprilisi alkalomra az időseket és a betegeket várják.

Forrás: Szilágyi Eszter/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír