Családi nappal ünnepelte alapítóját a 85 éves Katolikus Karitász

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A családokat  játékos programok, a helybeliek néptáncbemutatója, majd táncház várta, valamint előadások hangzottak el az alapító életművéről és a Katolikus Karitász történetéről.

Az ünnep keretében Erdő Péter bíboros szentmisét mutatott be a homokbödögei Szent Imre-templomban, és megáldotta a templom falán elhelyezett Mihalovics Zsigmond-emléktáblát. A szentmisére gyalogos zarándoklat is indult a Sümeg–Celldömölk–Pápa–Homokbödöge útvonalon.

A Veszprémi Főegyházmegye Családpasztorációs Irodájának szervezésében társas-, és népi játékok várták a kicsinyeket, akik kipróbálhatták többek közt a nemezelést, a merített papírra nyomtatást, a linómetszet készítést is. A felnőttek a templomkertben a Katolikus Karitász tevékenységét bemutató tablókon követhették végig a 85 év legfontosabb eseményeit, eredményeit.

Az országosan meghirdetett ünnepi rendezvényre kevéssel dél után érkeztek meg a karitászzarándoklat résztvevői. Az önkéntestársak tapssal, a közelebbi ismerősök öleléssel fogadták az érkezőket, akik énekelve kanyarodtak fel az úton a templom felé, maguk mögött hagyva a nyolcvanöt kilométeres utat.

Tíz gyalogos zarándok indult útnak szeptember 22-én a sümegi Urunk mennybemenetele-főplébániatemplom elől Nagy József plébános és Szijártó László, a Veszprémi Főegyházmegyei Karitász igazgatója áldásával, szívükben nagy elhatározással a Karitászért és az irgalmas szeretet kibontakozásáért. A Homokbödögére tartó zarándokokhoz útközben többen csatlakoztak, így végül a célba érve harminc főre duzzadt a csapat. A zarándoklat vezetője Besenczi Zsolt, a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász igazgatója, lelkivezetője (kísérője) Megyesi Ferenc, a pápai Szent István vértanú-templom káplánja volt.

A homokbödögei templomban hálaadással fejeződött be a zarándoklat, amelyen pécsi, kaposvári, csóti, zirci, pápai, győri karitászönkéntesek is részt vettek.

Az ebéd után a homokbödögei táncegyüttes műsora és táncház következett, majd az ünnepnapra egybegyűltek meghallgathatták Zagyva Richárd országos karitász-igazgatóhelyettes előadását Mihalovics Zsigmondról.

Serédi Jusztinián, Magyarország bíboros-hercegprímása 1931. szeptember 17-én nevezte ki a Karitász érseki biztosának Mihalovics Zsigmondot, aki aprólékos munkával Budapest minden egyházközségében megalakíttatta a helyi szervezeteket. Sorra járta a főváros nyomortelepeit (publikálta is Budapest „nyomortérképét”), s azon szegénynegyedek közelében, ahol nem volt plébánia, karitászirodákat létesített. A harminckilenc budapesti és az egyházmegyei karitászok koordinálása és támogatása céljából 1931. október 7-én a püspöki kar megalapította a Szent Erzsébet Karitász Központot. 1931 végére országosan szervezetté vált a segélytevékenység.

A Mihalovics Zsigmondról szóló előadás után a Szent Erzsébet-litániát imádkozták el a hívek, majd szentmise következett Erdő Péter bíboros főcelebrálásával.

A mise elején a bíborost köszöntő szavakból kiderült, hogy Mihalovics Zsigmond a főpásztor édesanyjának keresztapja volt, ezért Erdő Péter több alkalommal is szeretettel és tisztelettel „Zsiga bácsi”-nak nevezte a Katolikus Karitász magyarországi alapítóját. 

A bíboros és az ünnepen megjelent több mint háromszáz önkéntes közösen adtak hálát a szentmisében a Karitász megalakulásáért, a 85 év önkénteseiért, adományozóiért és támogatóiért.

Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban közreadjuk:

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Szent Gellért püspök és vértanú ünnepe van. Ma emlékezünk meg a Katolikus Karitász alapításának 85. évfordulójáról. Itt, szülőfalujában áldjuk meg a Karitász alapítója, Mihalovics Zsigmond prelátus úr emléktábláját.

1. A mai evangéliumban arról hallunk, hogy reményünknek és örömünknek maga Isten a biztosítéka. Mert mi rosszabb történhet az emberrel, mint a halál? Ám a testi halálnál is rosszabb a lélek kárhozatba zuhanása. De az emberek nem vehetik el az egész életet, mert a lelket nem tudják megölni. Isten az egyedüli úr a lélek sorsa felett. Jézus szavai szerint tehát Istentől kell félnünk. Manapság ritkán említik az istenfélelmet, pedig felsorolja azt a Biblia és felsorolja az Egyház bérmálási liturgiája is a Szentlélek ajándékai között. Ahhoz, hogy Istentől értékes és termékeny módon félni tudjunk, szükséges, hogy belegondoljunk mindenhatóságába, végtelen, minden képzeletet és erőt felülmúló nagyságába. Csak ha ezt a valódi helyzetet kellően átérezzük, akkor tudunk igazán megrendülni amiatt, hogy Ő, a végtelenül hatalmas Isten gondoskodik rólunk, hogy számon tartja minden hajszálunkat, hogy személyesen megszólít minket. Ezért olyan felemelő dolog, hogy Isten gyermekei lehetünk, hogy szinte családi közelségben élhetünk vele. Nem szabad elbanalizálnunk Isten hatalmát és fönségét. Nem szabad természetesnek vennünk, magától értetődőnek, irántunk tanúsított szeretetét. Irgalmának megrendítő nagyszerűsége az, ami felemel bennünket, egyént és közösséget, életünknek és történelmünknek bármilyen helyzetében.

Isten szeretetének és irgalmának ajándéka az emberiség megváltása. Jézus Krisztus küldetése nem csupán egyike az emberiség vallásos keresését mutató szép példáknak. Ő megszabadított minket „a bűntől és a halál hatalmától” és meghívott, hogy az ő országában, vagyis Isten uralmát önként és szeretettel elfogadva, Krisztus tanítása szerint éljünk. Ez a bensőséges kapcsolat pedig nem szűnik meg a halállal, mert „a szeretet erős, mint a halál” (Én 8,6). Isten uralma életünkben és örök, személyes sorsunk szorosan összefügg. Az Egyház pedig ténylegesen Isten Országát szolgálja: különösen az igehirdetéssel, „amely megtérésre szólít: ez az első és legfontosabb szolgálat, hogy eljöjjön az Ország” az egyes személyek és az emberi közösség életében.

2. Sokan azt várják az egyháztól, szinte követelik is, hogy foglaljon állást mindenféle konkrét evilági politikai, gazdasági kérdésben, hogy segítsen minden ember minden nyomorúságán. De ha valóban hiszünk a személyes örök életünkben, ha valóban hisszük, hogy Krisztus feltámadása nekünk is örök életet és örök boldogságot ígér, akkor ez lesz a súlypontja üzenetünknek is. Ez egy olyan fantasztikus valóság, ami a földi életünket is meghatározza. Vagyis nem pusztán humanitárius szervezet vagyunk, nem pusztán anyagi segítségek gyűjtése és elosztása a feladatunk, hanem ennél sokkal több: torkunk szakadtából hirdetni kell, hogy miért élünk. El kell mondanunk, hogy egész életünkkel Istennek tartozunk. És ennek a fényében kap értelmet az is, ha egymást segítjük. Ebben a világosságban értjük meg azt is, hogy mi a jó a másik embernek, hogy mi a szükséges az életben.

Ez a hatalmas felismerés az ihletője a keresztény karitásznak, ez az önzetlen munka és adakozás erőforrása. Ez volt az ihletője a Magyar Karitász alapításának is 85 évvel ezelőtt és ez tette lehetővé, hogy 25 évvel ezelőtt annyi megpróbáltatás után ez a munka országosan is újra indult. De a láng időközben sem aludt ki. Plébániai szinten az 1930-as évek óta, amikor Mihalovics Zsigmond megszervezte őket, mindig voltak Karitász munkatársak és Karitász csoportok, akik mindenféle bürokratikus keret nélkül, az egyéni, önkéntes áldozatvállalás alapján segítették a rászorulókat. Fontos dolog, hogy egy társadalom ne bürokratizálódjon annyira, hogy az önkéntes, ingyenes egyéni segítséget is különleges feltételekhez, adminisztrációhoz köti, vagy bénító részletességgel szabályozni akarja. Az ilyen kísértésekkel leginkább a nyugati világban kell szembenézni. A szaktudást kívánó intézményeket igényes és korszerű szabályoknak megfelelően kell működtetni, de a spontán egyéni szeretet nem ismer határokat.

3. Mihalovics Zsigmond, a Magyar Karitász megalapítója ebben a községben született. Különösen megérintette lelkét az I. Világháború alatt és után átélt tömeges szenvedés és nyomorúság. A Bécsi Egyetemen végezte a teológiát, a Pázmáneum növendékeként. Pappá szentelése után szinte azonnal kitört a háború. Budapestre került hittanárnak, majd a Herminamező első plébánosa lett. Személyesen is gyakorolta a közvetlen segítő szeretetet. De különös képessége volt az intézményes karitatív munka megszervezésére is. 1931-ben már a Budapesti Karitász érseki biztosa lesz. ’33-ban pedig ő lesz az Actio Catholica első országos igazgatója. Pályafutása világosan megmutatja, hogy a katolikus szellemű társadalmi tevékenység alapja és kiindulópontja a rászorulók iránti segítő szeretet. De Mihalovics Zsigmond szervezőképességére az egész ország számított. Ő volt az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus igazgatója. Szervezett egyesületeket, egyházközségi szakosztályokat, jótékonysági csoportokat, sőt atlétikai klubot is. A jezsuita Bangha Bélával együtt évente szerveztek konferenciákat papok számára. Élete volt a példa arra, hogy a hitre épülő segítő szeretet hogyan sugárzik tovább a társadalom életének minden területére.

Amikor persze a II. világháború után maga a vallás hivatalosan nem kívánatos dolognak minősült, az ő személye és munkája is veszélyesnek és gyanúsnak látszott az akkori kommunista vezetés szemében. Szinte az utolsó pillanatban menekült külföldre letartóztatása elől. Amerikai emigrációban érte a halál 1959. augusztus 28-án.

Öröksége ma is ihlető erő. Hálát adunk életéért és munkásságáért a Gondviselésnek. Hittel és alázattal igyekszünk folytatni a keresztény segítő szeretet művét a mai idők körülményei között. Ehhez kérem mindannyiunkra Isten áldását.

Ámen!

* * *

A szentmise után Écsy Gábor országos karitászigazgató és Áldozó Péter homokbödögei polgármester leleplezték a Szent Imre-templom falán elhelyezett emléktáblát, amelyen a Mihalovics Zsigmond szellemiségére jellemző idézet olvasható: „A szeretet harcára tüzellek benneteket.” 

Erdő Péter bíboros, miután megáldotta az emléktáblát, a jelenlévőkhöz szólt, méltatva az alapítót: „Zsiga bácsi annak idején ésszerűen szervezte meg a segítséget, mindenekelőtt környezettanulmányt végzett, és így a plébániák önkéntesei a valóban rászorulókat segíthették. Megfontoltsága napjainkban is követendő példa, bibliai alapú szemlélet: a kötelességek sorrendjének megfelelően elsőként a hozzánk közelállókat ismerjük meg és segítsük.”

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír