Dél-Szudánban is segít a Szombathelyi Egyházmegye az éhezőkön

Hazai – 2017. augusztus 1., kedd | 13:09

Együttműködési megállapodás született július 26-án a szombathelyi püspöki palotában a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász és a Graz-Seckaui Egyházmegye Stájerországra kiterjedő Karitásza között abból a célból, hogy hazájában segítsék Dél-Szudán lakosságát.

Szárazság, túlnépesedés, elsivatagosodás, éhínség – ez jellemző ma Afrika sok államára. A kontinensen, amelyik hajdan az emberiség édene volt, az utódállamokra átöröklődött gyarmati határok semmiféle etnikai viszonyhoz nem igazodtak. Számos törzset egy államba fogtak össze, más népeket viszont megosztottak. A függetlenné válás után ez több helyen határviszályhoz, polgárháborúhoz vezetett. A nemzetközi politikai helyzet sem kedvezett a konfliktusok megoldásának. A hidegháború évtizedeiben a két szuperhatalom fegyverszállítmányokkal és „jó tanácsokkal” segítette egyik vagy másik felet. Mindezekből következően ma olyan nagy a polgárháborús tehertétel Afrikában, amelyet a szegény országok nem képesek elviselni. Jórészt ennek köszönhető az újra és újra megjelenő, milliókat sújtó éhínség.

A gráci központú stájerországi Caritas évek óta segíti az Afrikában élő embereket. A Szombathelyi Egyházmegyei Karitásznál már közvetlenül az újraindulás után, 25 éve felmerült a fekete kontinens lakóinak humanitárius megsegítésének lehetősége, ám ez ügyben mindeddig nem történt semmi.

Régi álmunk válik most valóra a két Karitász közötti együttműködéssel – idézte fel a múltat Tuczainé Régvári Marietta, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász igazgatója. Elmondta, hogy 25 éve Frank Miklóstól, az akkor újraindult Magyar Karitász főigazgatójától kapta ezeket a szép afrikai tárgyakat: a gyönyörű hármasoltárt, a bőrből és fából készült kis dobot, a kőből faragott dobozkát. Frank atya azt az ötletet vetette fel akkor, hogy termékeik bevételeiből Münchenen keresztül segítsék az afrikaiakat.

„Konkoly István megyéspüspökkel úgy döntöttünk: bármennyire szeretnénk, Magyarország gazdaságilag még nem tart ott, hogy segíthessünk a távoli kontinens borzalmas körülmények között élő lakóinak. Most érkezett el az idő. A gráci Karitásszal 25 éves a kapcsolatunk, rendszeresen járunk hozzájuk – tette hozzá az igazgató. – Két éve, a menekültválság idején még szorosabbá vált ez a kapcsolat. Ők régebb óta nyújtanak segítséget afrikaiaknak, ezért úgy döntöttünk, együttműködési megállapodást kötünk velük, s lehetőségeink szerint, rajtuk keresztül mi is bekapcsolódunk az ott folyó humanitárius munkába. Ez azt jelenti, hogy nyitunk majd egy kávéházat, ahol a gráciakon keresztül afrikai kistermelőktől – tehát nem nagyüzemek által kizsákmányolt afrikaiaktól – vásárolt kávét kínálunk majd. Már segítjük őket úgy is, hogy a nagylengyeli és a szombathelyi Szikla-házban lévő foglalkoztatónkban pszichiátriai betegek által farmeranyagból varrt termékeket, például táskákat, kötényeket küldünk Grácba eladásra. Ezek ott a Karitász boltjaiba kerülnek, az értékesítésükből származó bevétel pedig Dél-Szudánba enyhíti az ott élők nyomorát. Az egyik kollégám találóan jellemezte ezt a helyzetet: megsegítettek segítenek másokon. Ez felemelő érzés számukra is.”

Amikor a püspöki palotában aláírták a megállapodást, Székely János megyéspüspök afrikai élményeit osztotta meg az újságírókkal. Bissau-Guineában járva megtapasztalta a kontinens bajait, s azt is, milyen gyönyörű kézműves termékeket képesek az afrikaiak készíteni. „Az afrikaiak nem maguktól jutottak ebbe a nyomorúságos helyzetbe, amelyben most élnek, nyomorukat Európa nyugati fele okozta – szögezte le a megyéspüspök. – Örülök annak, hogy egyházmegyénkben eljutottunk odáig: nemcsak kérünk, de adni is tudunk. Annak is örülök, hogy egy afrikai kávézó nyílik majd a püspökvár mellett. A gráciak segítő közreműködésével cselekedetekben is megélhetjük majd Jézus szeretetét.”

„Túl kell látnunk a saját határainkon, s amire püspök atya rámutatott, az sajnálatos valóság: felelősségünk van Afrika iránt. A most kötött együttműködés, az afrikaiak közös segítése fontos előrelépés, keresztényként kötelességünk is mások segítése” – tette hozzá Herbert Beiglböck, a Stájerországi Karitász igazgatója.

Herbert Beiglböck egy éve vezeti a gráci központú Karitászt. Elmondta: nagyon jó a szombathelyi Karitásszal a kapcsolatuk, ez különösen a 2015-ben kezdődött menekültválság idején mélyült el, amikor napi kapcsolatban álltak egymással, hogy minél hatékonyabban tudjanak a menekülteknek segíteni. Arra a kérdésre, hogy szerinte lesz-e elegendő vásárlója az afrikai projektben kínált termékeknek, határozott igennel válaszolt.

„Meggyőződésem, hogy igen nagy csoportja van azoknak az embereknek, akik tudatosan segíteni akarnak. Keresztények, akik a hitüket cselekedeteikben meg is élik, úgy, ahogyan azt a püspök úr megfogalmazta. A dél-szudániaknak segítünk, akiknek a Fokolára Mozgalom az erős támaszuk. Egyházmegyénk egyik dolgozója, Ernst Ulz révén a mozgalom minden megmozdulásáról tudunk, abban részt veszünk, támogatást nyújtunk.”

Dél-Szudánba jut el a szombathelyi Karitász segítsége is. A július 26-i sajtótájékoztatón Brigitte Kroutil-Krenn, a stájer Karitász külföldi segélyügyeinek felelőse örömmel közölte: a szombathelyiek még csak kétszer szállítottak árut hozzájuk Grácba, ebből eddig 400 euró bevétel folyt be. Ha azt nézzük, hogy 60 euróból egy család Dél-Szudánban egy hónapig megél, akkor a szombathelyi karitászosok eddig máris majdnem hét család egy hónapos élelmiszer-ellátásának költségeit fedezték.

Etiópia, Szomália, Uganda és Kenya mellett Dél-Szudánban fenyeget legtöbb afrikait az éhínség. Ez a világ legfiatalabb állama. Hat esztendeje népszavazással vált függetlenné Szudántól, amelynek 2005 óta autonóm tartománya volt. Évek óta küzd a túlélésért. Tízezreket öltek meg a polgárháborúban, kétmillióan elmenekültek, legtöbben a szomszédos Ugandába. (Egy rendelkezésre álló adat szerint tavaly fél év alatt többen menekültek el Dél-Szudánból, mint Szíriából egész évben.) 5,8 millió ember küzd az éhínséggel, ez a lakosság 40 százaléka. Az osztrák Karitász 40 ezer rászorulóról gondoskodik: lencsét, rizst, babot, zöldséget oszt ki köztük élelmiszercsomagokban, de adnak ültetendő magokat is a háború által már nem sújtott területen élőknek, az ott lakó parasztoknak tartanak mezőgazdasági kurzusokat is. A stájer Karitász két gyermekcentrumot működtet ott, hétszáz öt év alatti kisgyerekről gondoskodik. Hamarosan megépítik harmadik központjukat is.

Július 28-án délután három órakor Ausztriában minden templomban zúgtak a harangok – ezzel hívták fel az osztrákok figyelmét a kelet-afrikai emberek drámai helyzetére; imádságra és adományok adására is buzdítva őket.

A szerdai szombathelyi sajtótájékoztatón elhangzott: ilyen nemzetközi együttműködést magyar Karitász eddig még nem kötött. Tuczainé Régvári Marietta kiemelte, hogy a Szombathelyi Egyházmegye védőszentje, Szent Márton összeköti Európa nagy részét. Általa Pannóniától Toursig terjednek kapcsolataik. Jó ügyért eddig is tudott, és ezután is bárkivel tud együtt dolgozni a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász.

Forrás és fotó: Némethy Mária/Szombathelyi Egyházmegyei Karitász

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria