Diakónust szenteltek Szent István első vértanú napján a kalocsai főszékesegyházban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A főpásztor szentbeszédében a diakonosz, a szolgálattevő feladatáról elmélkedett. Bábel Balázs rámutatott arra, hogy Egyházunk az önkéntességen alapul, miként Jézus szolgálata is önkéntes volt, önként adta életét az üdvösségünkért. A kalocsa-kecskeméti érsek kiemelte, Jézus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, hogy váltságul adja magát sokakért.

Hozzátette: Jézus arra figyelmeztette tanítványait, hogy aki első kíván lenni a közösségben, az a szolgálatban tűnjön ki. A szolgálattevőtől állandó éberségre, készenlétre való törekvést várt el. Bábel Balázs Jézus szavai nyomán figyelmeztetett: az istenkapcsolatban egyszerre kell lennünk gyermekeknek és szolgáknak. A főpásztor kiemelte a diakonosz, a szolgálattevő munkájának önkéntes jellegét, aki azért szolgál, mert a szolgálatban értéket és értelmet talál. Ezzel szemben a rabszolga mindig azt teszi, amit parancsolnak neki. Jézus ugyanakkor a rabszolga feladatát is vállalta a lábmosás gesztusával.

A kalocsa-kecskeméti érsek Krisztus példáján keresztül arra buzdított, hogy bátran vállaljuk a nehéz feladatokat is. Az egyházi szolgálat nem szolgaságot, leigázottságot jelent, hanem a Jézus Krisztushoz való tartozás jele.

Bábel Balázs Szent István diakónus kapcsán elmondta, az ő beszéde a leghosszabb a Szentírásban, senki sem adott olyan átfogó tanítást az üdvtörténetről, mint az első keresztény vértanú. István a szenvedések közepette megkapta azt a kegyelmet, hogy meglássa a Mennyei Atya jobbján álló Jézus Krisztust. A főpásztor rámutatott arra, hogy az Atya jobbján álló Krisztus testtartása többletjelentést hordoz magában, mint ahogy az sem jelentés nélkül való, hogy a liturgiát a résztvevők különböző testtartásokkal kísérik végig: ülünk, mert az Atya házában otthon vagyunk, letérdelünk, mert Isten előtt hódolunk, és állunk, hogy kifejezzük a feltámadt Krisztus győzelmét.

Az érsek szentbeszéde végén Tápai Péterhez fordult, akinek azt kívánta, hogy a diakonátusban, és majd később, a papságban is élje meg a gyermekség kegyelmét az atyai házban.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Magyar Kurír