Drogprevenció másképp – Akadémiai pályázaton győztek a Szent Angéla ferences gimnázium diákjai

Az első helyezettekkel, Komáromi Veronikával és Szőnyi Mírával, valamint felkészítő tanárukkal, Orbánné Kiss-Vámosi Emőkével beszélgetett Varga Mónika, a Ferences Sajtóközpont munkatársa.

– Hogyan értesültetek a pályázatról?

Orbánné Kiss-Vámosi Emőke: Amellett, hogy tizennyolc éve dolgozom az Angélában mint biológiatanár, nagyjából ugyanennyi ideje a SOTE Egészségtudományi Karán is tanítok, ahol három éve indult el az Eduvital program: ennek célja az egészségre nevelés és az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztés; a tizenkettedikes faktosaimat mindig elviszem az általuk szervezett nyílt előadásokra.

Innen érkezett a projektre való felhívás is tavasszal, amelyen végül indultak a lányok; a téma: egészségnevelés másképpen, korcsoportos segítés. Ezen a témán belül gyakorlatilag bármivel kapcsolatban lehetett projektet készíteni, így felvetettem a lányoknak, hogy ha van kedvük, akkor „essenek neki”.

– És akkor ti nekiestetek… Miért a drogprevenció témáját választottátok?

Komáromi Veronika: Tavaly nyáron voltam egy rendezvényen, ahol az italomba drogot kevertek. Nagyon megrázó élmény volt, amelyből végül rendőrségi ügy lett. Ennek hatására, illetve a tanárnő javaslatára jutottunk Mírával arra, hogy indulunk a versenyen, mégpedig ebben a témában. Szeretnénk tenni valamit annak érdekében, hogy a jövőben csökkenjen a hasonló áldozatok száma.

– Mit jelent a pályázatotok címe: Jelen – vagy?

Szőnyi Míra: A cím arra mutat rá, hogy ez egy nagyon fontos dolog: nem lehet félvállról venni, hanem teljesen jelen kell lennünk, hogy a drogprevenció minden kérdését megérthessük. Szerintünk a megelőzésről szóló foglalkozásoknak olyannak kell lenniük, hogy ne csupán kötelességből, hanem belső indíttatásból vegyenek részt rajta a diákok, átérezve annak fontosságát. Az is lényeges, hogy élvezzék az alkalmakat, jókedvvel vegyenek részt azokon.

Veronika: Nem csak az órákon, de minden élethelyzetben jelen kell lennünk, hogy be tudjuk fogadni és használni is tudjuk a megszerzett tudást. Bár kisebb korunkban mi is vettünk részt drogprevenciós előadásokon, nem voltak nagy hatással ránk, nem voltunk igazán jelen ezeken az alkalmakon.

– Mi volt a fő forrásotok a munka elkészítése során, és mi lett a végeredmény?

Veronika: A „Boldogabb családokért” iskolai családi életre nevelési program (Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő Egyesület, Életünk a Család! Nonprofit Közhasznú Kft.) munkatársai nagyon készségesen segítettek: rendelkezésünkre bocsájtották az anyagaikat, amelyekből sok ihletet merítettünk a tanterv összeállításához, de egyéb tankönyveket és internetes oldalakat is használtunk munkánk során, és persze nem utolsósorban a személyes negatív tapasztalatainkat sem hagytuk figyelmen kívül. 

Míra: Munkánkban két tantervet állítottunk össze, két különböző korosztálynak: egyet felső tagozatosoknak, egyet pedig gimnazista diákok számára. A célunk a szemléletformálás, melynek során a tanulók ráébrednek egészségük, testük és szellemük értékességére. Nem hagyományos tanulási módszerekkel dolgozunk, és azt szeretnénk elérni, hogy átalakuljon a gondolkodásuk, és saját maguk ismerjék fel a veszélyeket, és óvják magukat és társaikat a káros hatásoktól. Fontos, hogy megtanuljanak nemet mondani. A tanterv célja az is, hogy megismerjék problémáik megoldási lehetőségeit, tudják, hová kell fordulni, és merjenek segítséget kérni. A hét tanóra három nagyobb egységre oszlik. Az első részben, két alkalom alatt a függőségek, veszélyek és következmények megismertetése, a hozzáállás megteremtése zajlik, majd szintén két tanórán keresztül a helyes önismeret, önértékelés és a droghasználat közötti összefüggés, valamint a közösségek szerepe áll a középpontban. Az utolsó három tanórán (ez a harmadik tanegység) a pozitív jövőkép, a megküzdési stratégiák és a döntésképesség fejlesztése a téma.

Emőke: A lányok munkájának a legfőbb alappillére az, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztése a legmeghatározóbb abban, hogy a diákok valóban jelen tudjanak lenni a megelőzésről szóló alkalmakon, és akkor is, amikor az élet olyan szituációba hozza őket, ahol a megszerzett tudást hasznosítaniuk kell. A megijesztésre összpontosító és elrettentésre fókuszáló drogprevenciós előadásokkal szemben az elsődleges hangsúly a foglalkozásokon való teljes jelenléten, a bizalom alapú játékokon, önismereti teszteken van. Ebből a szemszögből nézve az egész megelőzés új értelmet nyerhet.

– Mikor tudtátok meg, hogy az október 27-i nagy, díjkiosztó eseményen be is kell mutatni a munkátokat?

Emőke: Augusztus végén értesítettek, hogy a lányok munkája bejutott a legjobb hét pályázat közé, vagyis az októberi díjkiosztó eseményen be kell azt mutatniuk. Ekkor persze kicsit megszeppentünk. Nehéz feladat tíz percben összefoglalni ennek a kidolgozott tantervnek a lényegét. Szeptemberben és októberben végig ezen dolgoztunk.

Míra: Minden órán, ahol csak lehetett, osztálytársaink előtt, fakultációs csoportban elpróbáltuk a bemutatót. Annak ellenére, hogy még az utolsó héten is volt egy-két baki, élesben jól sikerült, bár én aznap nagyon izgultam – a felkészülés során kevésbé.

Veronika: Nekem ez pont fordítva volt: aznap már annyira nem izgultam, inkább a felkészülés alatt voltak nehezebb pillanatok. Maga a bemutató mindkettőnknek nagyon jó élmény volt: jó volt, hogy kipróbálhattuk magunkat egy ilyen komoly szituációban, leendő egyetemi oktatóink, híres tudósok előtt.

Emőke: A felkészülés utolsó hetén volt olyan próbaelőadás, amikor éreztem a lányokon, hogy kicsit meg vannak ijedve. Nagy teher volt – és erről beszéltünk is –, hogy Veronika ennek a munkának a kapcsán szembesült azzal, hogy a tavalyi eseménynek a lelki terhét ő még hordozza: nehéz volt megszólalnia a témával kapcsolatban, az emlékek szorították belülről, de ahogyan ő is mondta: a díjkiosztó napjára megszűnt ez a belső nehézség. Az előadásuk alatt egyikükön sem látszott az izgalom. Nagyon profik voltak, és büszke voltam rájuk.

– Hogyan zajlott maga a rendezvény?

Míra: Először lement a hét előadás, majd azokat követően a közönség – amelynek soraiban sok egyetemi tanár, biológusok, genetikusok, immunológusok, jogászok foglaltak helyet – értékelte a munkákat. Félórás szünet után volt az eredményhirdetés, és megtudtuk, hogy a középiskolai kategóriában mi lettünk az elsők, és természetesen nagyon-nagyon örültünk.

Veronika: A végén Falus András (a TANTUdSZ munkacsoport vezetője, a Semmelweis Egyetem egyetemi tanára, a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet igazgatója, az MTA rendes tagja) külön odalépett hozzánk, és gratulált nekünk, érdeklődött felőlünk. Ez nagyon jól esett nekünk. Azt sem gondoltam volna, hogy eljutunk idáig, de azt álmomban sem képzeltem, hogy ennyire értékesnek fogják tartani a tantervet, az pedig, hogy Falus András professzor úr személyesen gratulált nekünk, az hab volt a tortán.

Emőke: Igen, ez valóban egy nagyon megérintő pillanat volt: Falus András úgy köszönt el a lányoktól, hogy „Isten áldjon!”. Nagy öröm volt ezt hallani: csodálatosnak tartom, amikor komoly tudós emberek igazán mély hittel és alázattal tudnak élni. Ennek van a legnagyobb erejű tanító, nevelő hatása. Engem Falus András egyébként tanított is, évtizedek óta nagy tisztelője vagyok, és örülök, hogy a lányoknak is megadatott ez a találkozás.

– Hogyan tovább? Mi a tervetek a munkával?

Emőke: Bár ebben az évben az érettségire való felkészülés mellett valószínűleg nem fog beleférni, de mindenképpen nyitva áll a lányok előtt az a lehetőség, hogy ezt a munkát itt, házon belül kipróbálják. Én gimnáziumi osztályfőnökként bármikor szívesen biztosítok osztályfőnöki órát vagy délutánokat a programhoz. Biztos vagyok abban, hogy a felsős évfolyamok tanárai is nyitottak lesznek erre. Ha Veronikának és Mírának a következő tanévben sem lesz ideje, hogy élesben kipróbálják a drogprevenciós programot, én biztos „megtanulom”, és kérem a lányok beleegyezését, hogy – jobb híján – én kezdjek el ezzel dolgozni. 

* * *

Veronika és Míra most a közelgő szalagavatóra és végzősként természetesen a májusi érettségire is készülnek. Veronika a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karára szeretné benyújtani felvételi kérelmét, hogy ott szülésznőnek tanulhasson, Míra pedig a Szegedi Tudományegyetem biológia szakára fog jelentkezni.

Forrás és fotó: Ferences Sajtóközpont

Magyar Kurír