Elsőcsütörtöki Eucharisztia-ünnepet tartottak Székesfehérváron

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Spányi Antal püspök homíliájában az evangélium szavaihoz, a hegyi beszédhez kapcsolódóan azt a kérdést tette fel, vajon korunk embere advent szent időszakában vágyik-e arra, hogy meghallja, megértse Jézus szavát, és keresi-e a lehetőséget, hogy találkozzék Krisztussal, mint egykor a hatalmas tömeg, amely összegyűlt a hegy lábánál, hogy hallgassa Őt.

Felkerekedtek, legyőzték fáradtságukat, lelkesen Jézushoz indultak, tele volt a szívűk várakozással: vajon mit mond, látnak-e csodát, megtapasztalják-e Isten közelségét? Egymást is bátorították és lelkesítették, mert éheztek Isten szavára, mert nem volt elég, amit a világ nyújtott, a maga hétköznapiságában, számukra. Megsejtettek valami többet, mert ember így még nem beszélt nekik. Jó volt hallani, jó volt Jézus mellett lenni. Tanítása, felemelő gondolatai az Atya szavát közvetítették – hangsúlyozta a megyéspüspök, majd a hegyi beszéd utolsó gondolatairól elmélkedett.

„Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szavaim szerint formálja gondolatait, és életét.” Nem mindegy, hogy mit kezdünk e tanítással – figyelmeztetett a főpásztor. – Nemcsak örülni kell neki és beszélgetni róla, hanem tettekre is kell váltani. Nehéz, fáradságos, kemény munka és nagy költség a házépítés, de csak így lesz a viszontagságos időkben ellenálló, biztos otthonunk. Amikor rázúdul a vihar, tépázza a szél, nem lesz romhalmaz, nem veszik minden kárba. Felelősen kell gondolkodnunk és számot vetnünk azzal, amit kaptunk az Úrtól, a tanítást, amit hallottunk Tőle. Mert ez a mi alapunk, amire építhetünk, ami kincsünkké, közös értékünkké válik.

Spányi Antal arra biztatott, a szent időben, adventben halljuk meg a figyelmeztető szót, virrasszunk. Akarjuk Krisztussal kezdeni a napunkat, akarjunk hűségesek maradni a jóban, a belső csöndre figyelni, a magunk jobbításán dolgozni, tanúságot tenni, Krisztus hirdetőjévé válni. Próbáljunk valami szépet tenni Krisztusért az egyházban.

Fontos a templom, a közösségben megélt liturgia, amelyben különleges kegyelmeket kapunk. A roráte szentmiséken ezért meg kellene telnie a templomoknak, mert minket is hív az Úr, keljünk fel, menjünk és virrasztva imádkozzunk. Mert jön Jézus, a kedves gyermek, és ő lesz az, aki világos szavakkal tanít majd arra, hogy meg kell változtatni az életünket. Mert az egész világ adventjének beteljesülésekor eljön újra Krisztus hatalommal és dicsőséggel, és akkor az lesz a miénk, amit felépíttettünk lelki kincseinkből. Nem mindegy, hogy a bűn, a kényelem, a mulasztás, a hanyagság, vagy az önzetlenség, a tanúságtétel, az önmagunkért és mások üdvéért való küzdelem jellemezte éltünket. E liturgikus év adventje ennek az évnek karácsonyáig tart, a mi adventünk életünk utolsó napjáig, a világ adventje pedig Krisztus második eljöveteléig. Virrasszunk úgy, hogy az a Krisztussal való találkozás beteljesedése legyen, kiállva a próbát így nem vallunk szégyent, nem dől össze, amit építettünk. Advent a várakozás, a reménység, a virrasztás ideje. Legyünk buzgók ebben, vállaljuk a felelősséget magunkért és minden testvérünkért – buzdított a székesfehérvári püspök. – Advent időszakában lélekben csatlakozzunk ahhoz a tömeghez, amely egykor a hegy lábánál Krisztust kereste, szavát akarta hallgatni. Közelebb kerülve Jézushoz ne csak egy ünnepre készüljünk, hanem törekedjünk arra, hogy mindannyiunk szíve megváltozzék, és fény ragyogja be a sokszor sötétben élő világot. 

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Somogyi Tamás

Videó: Somogyi Tamás, Berta Kata

Magyar Kurír