Emlékmise a Mátyás-templomban Ferenc József és Erzsébet királyné megkoronázásának évfordulóján

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmisén koncelebrált Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök és Süllei László, a Mátyás-templom plébánosa.

Ferenc Józsefet és feleségét, Erzsébetet 1867. június 8-án koronázták meg a Budavári Nagyboldogasszony-templomban, a Koronázó Főtemplomban. Ekkor fordult elő a magyar koronázások történetében először, hogy a királyt és feleségét egyszerre koronázták meg.

A június 10-én bemutatott ünnepi szentmise elején a házigazda, Süllei László plébános köszöntötte a megjelent közjogi méltóságokat, nagyköveteket, s kiemelte, hogy közelmúltban nyílt az a kamaratárlat, mely a százötven évvel ezelőtti eseményre emlékezik a Gara-kápolnában és az emeleti Máltai lovagteremben. Mint mondta: százötven esztendővel ezelőtt Simor János és Andrássy gróf helyezte az oltár legfelső lépcsőjén térdelő Ferenc József fejére a Szent Koronát, adták a jogart a jobb, az országalmát pedig a bal kezébe, trónra ültették, melyet Erzsébet királyné koronázása követett.

Márfi Gyula veszprémi érsek homíliájában e szavakkal fordult a hívekhez: A jelenlegi Szent Korona – ha nem is azonos a Szilveszter pápa által küldött koronával, mindenképpen annak jogutódja, és szakrális tárgynak tekintendő. Ezért volt szakrális esemény I. Ferenc József és Erzsébet megkoronázása is. A koronázás által mindketten – a szónak egy bizonyos értelmében – „felszentelt személyeknek” minősültek. A szent cselekmény egyrészt az uralkodó tekintélyét emelte a hívő nép körében, másrészt kötelezettséget is rótt az uralkodói párra. A magyar Szent Koronára tett eskü arra kötelezte a királyt, hogy tiszteletben tartsa és megvédje a magyar nép vallási és szakrális hagyományait, a Szent István-i örökséget. A király tudatosította, hogy uralma egyúttal szolgálat is, amelyről a mindenható Isten trónja előtt majd számot kell adnia.

Mi ma már nem koronázunk sem királyt, sem királynét, de Magyarország jelenlegi állami vezetői is tudatában vannak felelősségüknek az ország vallásos hagyományinak védelmében is. Ezért tartalmazza hazánk új alkotmánya a Szent István-i örökség, illetve az említett hagyományok fontosságát. Kétségtelen, hogy a vallási, természetfeletti igények kielégítése elsősorban az egyházak vezetőinek a feladata, de az állami vezetők sem lehetnek közömbösek a nép hitével és hitből fakadó erkölcseivel szemben, miként az egyházi vezetők sem lehetnek közömbösek a polgárok természetes szükségleteivel szemben. Az az ideális, ha az állam és az Egyház képviselői — egymás autonómiájának tiszteletben tartása mellett – korrektül együttműködnek az állampolgári, természetes és természetfölötti igények kielégítésében, mint ahogy a jó szülők is együttműködve, egymást támogatva tudják ideális módon nevelni, növekedésükben támogatni gyermekeiket – fogalmazott a veszprémi főpásztor.

Márfi Gyula érsek így folytatta: biztos vagyok abban, hogy a százötven évvel ezelőtti koronázás segítette a királyi párt abban, hogy a magyarországi egyházakkal együttműködve jól tudják betölteni vezetői tisztségüket. Mi, magyarok különösen is szeretettel gondolunk „Sisire”, a „magyarok királynéjára”, aki sokat tett azért, hogy a birodalom népei egymással és uralkodójukkal megbékélve élhessenek. Ezért is helyénvaló, hogy hálaadó istentisztelettel emlékezzünk a százötven évvel ezelőtti eseményre, amelyre a veszprémi érseki palotában egy nagyon szép kiállítás is emlékeztet, s egyúttal kérjük a jó Isten irgalmát az elhunyt uralkodói párral együtt magunkra, hazánkra, Ausztriára és egész Európára is.

A szentmise záró áldása előtt Habsburg György és Soltész Miklós mondtak ünnepi beszédet. Habsburg György kiemelte, hogy a százötven évvel ezelőtti koronázási ünnepség megpecsételte a kiegyezést az osztrákok és a magyarok közt. Hozzátette: korábban a Habsburgok és a magyarok közt nem volt mindig felhőtlen a viszony, ám a kiegyezés sikeres volt, melyről példát vehetne a mai Európa: jó volna ma is egy európai kiegyezés.

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár ünnepi beszédében Ferenc József szerepéről szólva arra emlékeztette a megjelenteket, hogy 1903-ban, a XIII. Leó halála után összehívott pápaválasztó konklávén a formálisan az uralkodó nevében eljáró krakkói érsek, Jan Puzyna bíboros vétót jelentett be, így lett pápa X. Piusz, akit aztán szentté avattak.

Ferenc Józsefben számtalan uralkodói erény volt. Ezek közül az államtitkár kiemelte a bátorságot a hibák beismerésére és a képességet az önmérsékletre. Hozzátette: sok mai politikus példát vehetne róla, hogy hibáikat, tévedéseiket felismerve, azokat be tudják ismerni.

Az ünnepi szentmise zenei programjában többek közt Liszt Ferenc, Bárdos Lajos és Kodály Zoltán művei csendültek fel, Tardy László karnagy vezényletével. A szentmisét követő koncerten pedig először hangzott el együtt a százötven évvel ezelőtti eseményre komponált két mű, Liszt Ferenc Koronázási miséje és Erkel Ferenc Magyar Cantate című műve.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír