Erdő Péter bíboros tartott papi rekollekciót Kalocsán

Erdő Péter bíboros szentbeszédét, melyet a napi evangéliumhoz fűzött, teljes terjedelmében közreadjuk.

* * *

Főtisztelendő Érsek Úr, kedves Paptestvérek!

1. A mai evangéliumban Jézust ellenfelei nagyon súlyos váddal illetik. Azt mondják róla, hogy Belzebubnak, a gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket. Jézus visszautasítja ezt a rágalmat, ugyanakkor megmutatja ennek a vádnak a súlyosságát is.

Az egész jelenet középpontjában a mennyek országának elérkezése áll. Krisztus személyében és működésével elérkezett az emberiség számára Isten országa, vagyis a teljes összhang a teremtő és megváltó Isten akaratával. De az isteni kegyelem működése az emberiség történetében ellenállásba ütközik.

Megdöbbentő olvasni az Újszövetség könyveit János evangéliumától Szent Péter két leveléig. Bennük az üdvösség története harcként, küzdelemként jelenik meg. Nem automatikus siker, nem is szerves fejlődés, amely akaratunk részvétele nélkül is halad előre a maga útján. Inkább úgy áll a dolog, hogy van egy eseménysor a felszínen, egy külső történelem, és közben a mélyben halad előre az Isten országa. „A világosság a világba jött…a világban volt, és a világ általa lett; mégsem ismerte fel Őt a világ” – olvassuk János evangéliumának prológusában (Jn 1,9–10).

2. Jézus szavai a hívők helyzetét mutatják be. Azokét, akiket Isten irgalmának ereje megszabadított. Isten ugyanis erősebb, mint minden emberi, sőt démoni gonoszság, erősebb a történelem minden versengésénél és kegyetlenségénél, erősebb a kísértéseknél és a mi saját rosszaságunknál is. Nekünk, keresztényeknek hűségeseknek kell lennünk Krisztus örömhíréhez és kegyelméhez.

Be kell töltenünk életünket az ő fényével. Mert ha lusták, tétovázók vagyunk, ha elveszünk az élet sokféle szórakoztató vagy fontosnak látszó jelenségében, akkor a házunk üres lesz, és újra elfoglalja a gonosz. Ez az a veszély, amire Péter apostol második levele figyelmeztet, amikor azt mondja: „Kijutottak ugyan a világ posványából, mikor Urunkat és Üdvözítőnket, Jézus Krisztust megismerték, de aztán újra elmerültek benne és hatalmába kerültek, úgyhogy utóbbi sorsuk rosszabb a korábbinál” (2Pét 2,20).

3. Jézus a mai evangéliumban házról és országról beszél, de szól az emberről is. Krisztus tanítványa nem lehet üres. Hitét jótettekkel kell megerősítenie. Imádsággal és a Szentlélekkel való élettel. De az egyes ember állapotának következménye van a közösségre nézve is.

Az Egyházban, a családokban a kegyelemben élő személyek közti kapcsolatok ragyogóvá, emelkedetté, örömtelivé válnak, boldogság fakad belőlük. És ahogyan az egyes ember élete Isten kegyelmében egyre intenzívebbé válik, úgy Krisztus tanítványai, az igaz emberek közti kapcsolatok is az isteni kegyelem erőterében fejlődnek, kölcsönös gazdagodást és megnemesedést eredményeznek. Ez az alapja és a célja a papi közösségeknek és az egyházmegyei papság közös lelki programjainak is, hogy Isten segítségével erősödjünk és fejlődjünk hivatásunk teljesítésében.

* * *

A szentmisét követően a továbbképzés előadásai a Nagyasszonyunk Katolikus Intézményben hangzottak el. Az első előadás az eucharisztikus kongresszusra való felkészülés jegyében az Eucharisztiáról szóló elméleti előadás volt, míg a második a felkészülés gyakorlati szempontjairól szólt.

A rekollekciós nap végén a papság kérdéseket tehetett fel Erdő Péter bíborosnak.

A találkozó közös ebéddel végződött az intézmény ebédlőjében.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Magyar Kurír