Erdő Péter a Sant’Egidio 50. születésnapján: Szükség van imádkozó, cselekvő, bátor lelkiségetekre

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A józsefvárosi templom megtelt az ünneplőkkel, a budapesti, pécsi, monori és győri közösségek tagjaival és barátaikkal. Az a templom, amely befogadja a karácsonyi ebédet –  ahol az Eucharisztia asztala Jézus születésének ünnepén az irgalmas szeretet asztalává válik, ahol  Jézus tanítványai együtt ünnepelnek mindazokkal, akik szegények, akik osztoznak a hajlékot kereső szent család sorsában – most a barátság ikonjává vált. Szegények és gazdagok, fiatalok és idősek, különféle népek és kultúrák tagjai, hajléktalanok, szociális otthonokban élő idősek, a perifériák lakói  gyűltek össze az evangélium körül, hallgatták együtt Isten szavát és adták hálát azért az ötven évért, amely során a közösség Isten szavát hallgatva, a szegények barátjaként jobbá, szebbé tette sokak életét. Egy nagy nép, amelyben mindenkinek helye van. Ahogyan Ferenc pápa mondta: „Köztetek összekeveredik az, aki szolgál és az, akit szolgálnak… Ki a főszereplő? Mindketten, vagy jobban mondva: az ölelés.” 

Ötven évvel ezelőtt indult útjára a Sant’Egidio közösség, amikor 1968. február 7-én az akkor még gimnazista Andrea Riccardi – a közösség alapítója, történész – az evangélium ösztönzésére először ment el barátaival egy római külvárosba, hogy összebarátkozzon az ott élő utcagyerekekkel. A közösség azóta nagyra nőtt, több mint hetvenöt országban van jelen. Magyarországon 1989-ben született meg, ma már Budapesten, Pécsen, Monoron és Győrben is jelen vannak.

A szentmisén a közösség pap barátai koncelebráltak, jelen volt Sára Botond, Józsefváros polgármestere, testvérközösségek, testvéregyházak és támogató szervezetek képviselői.

A szentmise kezdetén Michels Antal plébános üdvözölte az egybegyűlteket. Erdő Péter bíboros a hálaadó szentmise homíliájában az evangélium köré fűzte gondolatait, majd méltatta a Sant’Egidio közösséget. Elmélkedését teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. A mai evangéliumi szakasz nem egyetlen történet részletes elbeszélése, de nem is jól körülhatárolható példabeszéd. Inkább, Jézus különböző mondásait tartalmazza, melyek más és más időben és helyen hangzottak el.

Mégis erőteljes, szívünkig hatoló kijelentések ezek, mert megvilágítják Krisztus gondolkodását, és útmutatást adnak életünk számára. Úgy jelenik meg bennük Jézus, mint aki teljesen eredeti és kiszámíthatatlan. Megértőbb és nagylelkűbb, mint amit mi elképzelnénk. Ugyanakkor olyan követelményeket állít elénk, amelyektől kényelmes gondolkodásunk igencsak visszariadna.

2. Először is feltűnik, hogy Krisztus közössége, mondjuk ki bátran: Egyháza nem zárható földi határok közé. János apostol elég türelmetlenül számol be a Mesternek arról, aki Jézus nevében ördögöket űz. Megtiltották neki, mert nem tartozott közösségükhöz. Jézus viszont azt válaszolja nekik: ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenünk, az velünk van. Rögtön eszünkbe jut erről egy másik jézusi mondás is, ami úgy tűnik, épp az ellenkezőjét fejezi ki: aki nincs velem, az ellenem van (vö. Mt 12,30). De ha meggondoljuk a két kijelentés között nincs ellentét. Amikor a Krisztushoz és az Ő Evangéliumához fűződő személyes kapcsolatról van szó, ott nem lehet valaki közömbös, mert aki egyszer találkozott Krisztussal és akár csak elfordult és nem méltatta figyelemre, az ezzel elutasította őt. Ilyenkor tehát nem létezhet semlegesség.

Amikor viszont arról van szó, hogy külsőleg és formailag is egy szervezethez, egy közösséghez tarozzunk, akkor Jézus fontosabbnak tekinti az emberi viselkedés lényegi tartalmát, mint a címkét vagy az elnevezést. Ezért nem helyesli azt a szűkös gondolkodást, amely elutasítja és nem becsüli meg azokat, akik nem tartoznak a mi csoportunkhoz. Sokszor átéljük ezt a helyzetet plébániai vagy lelkiségi csoportjainkban. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy aki nem jár a mi baráti társaságunkba, kiránduló csoportunkba, különleges összejövetelünkre, az nem is igazi keresztény vagy katolikus. Pedig hát minden templomban előfordulnak emberek, akik imádkoznak, esetleg a Szentmisén ott vannak, de más foglalkozásokon nem tudnak vagy nem akarnak részt venni. Lehet, hogy messziről érkeznek. Lehet, hogy a valláshoz most kezdenek félénken visszatérni. Felidézik gyermekkoruk emlékeit, és életük valamilyen fordulatának hatására szinte félve közelednek a hithez. Őket tisztelettel és szeretettel kell fogadni és nem szabad rögtön emberi közösségünk követelményeit tolakodó módon számon kérni rajtuk. Nem mondhatjuk: ha ott volt a misén, miért nem jön el az agapéra, a baráti találkozóra, a közös kirándulásra is. Isten országa hatékonyabb és nagyobb, mint amit mi látunk. A jó mindenütt megjelenhet, a Szentlélek pedig még az egyházi közösség látható határain kívül is kifejtheti hatását. De a Lélek ajándékát a keresztségben és a bérmálásban kapjuk meg eltörölhetetlenül, és a keresztség nyitja meg számunkra a többi szentségek ajtaját. De a Szentlélek hatásai az emberi szívekben mutatkoznak meg. Ha elfogadjuk Őt, akkor rajtunk keresztül meg tudja újítani a világot.

3. A Szent Egyed Közösség fennállásának 50. évfordulóját ünnepli. Negyven évvel ezelőtt, római tanulmányaim idején már lehetett hallani híreket egy imádkozó, szegényeket segítő közösségről. Később egyre többet tudtunk meg imádságos összejöveteleikről a Trasteverén, munkájukról a szegények, a betegek, a hajléktalanok, az üldözöttek érdekében. Korunk vértanúinak tisztelete és emlékezete is különleges fényben jelent meg ennek a közösségnek a körében. Egyházunknak ma is nagy szüksége van az egész világ felé forduló figyelemre és komoly szeretetre, arra az imádkozó és cselekvő, bátor lelkiségre, amelyet ez a közösség hazánkban is képvisel. VI. Pál pápa szentté avatására készülve az ő lelki örökségének sok értéke fedezhető fel ma is ennek a közösségnek a munkájában. Ez jutott eszünkbe akkor, amikor szeptember 22-én értesültünk az Apostoli Szentszék és Kína között létrejött ideiglenes megállapodásról, amely az összes kínai püspökök teljes közösségét mondta ki a Katolikus Egyházzal.

Ma is új erővel szól hozzánk a jézusi mondás: Aki nincs ellenünk, velünk van. Kérjük a Szentlélek kegyelmét a Szent Egyed Közösség számára! Mindannyiunknak pedig a tisztánlátást és az erőt, hogy meglássuk a közösséget minden emberrel, és nagyra tudjuk becsülni, hogy mi kifejezetten is Krisztus tanítványai lehetünk. Ámen.

* * * 

A szentmise végén Szőke Péter, a budapesti közösség vezetője köszönetet mondott Erdő Péter bíborosnak bátorító szavaiért és barátságáért, amellyel az elmúlt évtizedekben kísérte a közösséget.

Korunkban nagy a kísértés, hogy falakat emeljünk, amelyek elválasztják egymástól az embereket, a népeket, de Krisztus közössége nem tűri a földi határokat. Nem lehet korlátok közé szorítani: különbözőek vagyunk kor, élethelyzet, nép, kultúra szerint, de a szeretet összeköt minket – mondta. Kiemelte, hogy Andrea Riccardi csak 18 éves volt, amikor 1968-ban, a fiatalság lázadásainak idején elindította a közösséget. Azt vallotta, hogy a világ megváltoztatását magunkon kell kezdeni, meg kell változtatni a szívünket. Ki kell lépni azok felé, akiket kevesen akarnak átölelni, hiszen az evangélium mindenkié!

Erdő Péter bíboros a szentmisét követő fogadáson üdvözölte a közösség tagjait, barátait, köztük olyan szegényeket, akiket a közösség évek óra látogat, segít – a hajléktalan Zsoltot, aki elmesélte neki, milyen nagy öröm volt számára, hogy a közösségben megkeresztelkedhetett; a „béke iskolája” gyerekeit, akik lampionokkal üdvözölték; a hazánkban a közösségnek is köszönhetően új életet kezdő pakisztáni keresztény családot; Erzsébetet, a tatárszentgyörgyi roma asszonyt, akinek a 2008–2009-es gyilkosságsorozatban fiát és unokáját gyilkolták meg; a hétgyermekes Krisztit, a monori cigánytelep lakóját; a közösség szociális otthonokban élő idős barátait, köztük Kati nénit, valamint Varga Béla idős holokauszttúlélőt, aki megköszönte a bíborosnak, amiért szavaival küzd a lelkiismeret ébren tartásáért; a közösség fiataljait, akik a béke iskoláiról és a hajléktalanokkal való barátságukról meséltek; Kate-et, aki Nigériából menekült, és most egy budapesti kórházban műtősnőként dolgozik.

A fogadáson részt vettek a néhai Schweitzer József főrabbi özvegye, Ágnes, és fia, Gábor, valamint a Kapuvári Ízvadászok, akik Rómában, Budapesten és Pécsett egyaránt főznek barátságból a közösség szegény barátainak a karácsonyi ebédeken.

Erdő Péter a következő szavakkal búcsúzott: „Örülök annak, megtiszteltetésnek tartom, hogy közös szívvel, együtt gondolkodva tudjuk ennek a történelemnek a lapjait írni. Adja Isten, hogy továbbra is ilyen érző szívvel és a valóságra ennyire nyitottan tudjatok szolgálni és imádkozni. Mert a kettő összetartozik. Az imából és a hitből meríti az ember az erőt ahhoz, hogy a szeretet tanúságtételét, a szeretet szolgálatát adja. Ehhez kérem mindannyiunknak Isten áldását.”

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír