Ferenc pápa tanítása egyházi és világi szemmel – konferencia a váci püspöki palotában

Hazai – 2015. november 12., csütörtök | 20:43

November 12-én Beer Miklós főpásztor hívására, a váci püspöki hivatal szervezésében konferenciát rendeztek a püspöki palota dísztermében arról, mit jelent az egyházban és a világban Ferenc pápa tanítása a teremtett világ védelméről, sürgető felszólítása az ökológiai megtérésre.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Hegyi Gyula újságíró köszöntőjében elmondta, hogy a Ferenc pápa tanítása iránti tisztelet hozta össze egymással az előadókat: püspököt, teológust, hívő és nem hívő világi gondolkodókat.

Változtatnunk kell, felelősek vagyunk egymásért – fogalmazott megnyitóbeszédében Beer Miklós váci megyéspüspök. Felhívta a figyelmet arra a fontos üzenetre, amelyet Ferenc pápa megválasztása óta közvetít: lépjünk ki önzésünk, előítéleteink, vélt jogaink rabságából, merjünk szabadok lenni és sorsközösséget vállalni a peremre szorultakkal. Enciklikájában felhívja figyelmünket minden ember felelősségére  – nemcsak a hívőkére, hanem minden jóakaratú ember felelősségére – és a nemzedékünk előtt álló, elkerülhetetlen kihívásra. Átfogó ökológiáról beszél: az emberre is vigyáznunk kell, hiszen minden ember közös kincse ez a föld. Ökológiai megtérést sürget: ajándékba kaptuk ezt a szépen elkészített világot, amely nem a mi erőfeszítéseink következménye – felelősek vagyunk azért, mit adunk belőle tovább.

A Szentatya felsorolja az emberiség évszázados bűneit a Föld ellen, és felhívja a figyelmet arra, hogy az emberért kezdődött el a gépek használata, a környezet rombolása, a legszörnyűbb hatása mégis éppen az, hogy magát az embert iktatja ki a profit hajszolásának folyamatából: az ember lesz a selejt termék, amelyre már nincs szükség – figyelmeztetett a püspök. – Ébredjünk fel! Még megmenthető a föld, ha felébredünk, és vállaljuk az ökológiai megtérést, életmódunk radikális reformját, buzdít a pápa. A körlevéllel mindenkit párbeszédre hív: együtt, előítélet nélkül, bizalommal.

Beer Miklós püspök hozzátette, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) is kiadott 2008-ban egy körlevelet a teremtésvédelemről.

A püspök megnyitóbeszédét követően Andor László közgazdász, az Európai Unió volt felzárkóztatásügyi biztosa a mai világban uralkodó egyenlőtlenségekről szólva hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa üzenetei összhangban állnak az Európai Unió távlati szociális céljaival; az uniós tervnek pedig fontos része a párbeszéd az egyházakkal, a civil társadalommal. Az előadó felvázolta, hogy az utóbbi évtizedekben, de különösen a 2007-ben kezdődő gazdasági válság óta milyen nagy mértékben növekedtek a társadalmi egyenlőtlenségek Európában, főként a kontinens perifériáin. Pozitív példaként említette Portugáliát, ahol az alkotmánybíróság és az egyház is szerepet vállalt az egyenlőtlenségek mérséklésében.

Ennek kapcsán megjegyezte, hogy az egyházaknak aktív szerepet kell vállalniuk a párbeszédben. A pápa két beszédét emelte ki. Az egyik az egy évvel ezelőtt az Európai Parlamentben elmondott beszéd, amelyben az emberi méltóságot állította a középpontba, és kérte, hogy a törvénykezés biztosítsa az európaiak jogait, ugyanakkor biztosítsa a bevándorlók megsegítését is: tűrhetetlennek nevezte, hogy a Földközi-tenger Európa legnagyobb temetőjévé váljon.

Az Egyesült Államok Kongresszusához intézett beszédében pedig a reciprocitás fontosságára, a kölcsönös szolidaritás szükségességére hívta fel a figyelmet. Korunkban, amikor a szolidaritás deficitben van, nagyon fontos odafigyelni erre a nagy gondolkodóra – zárta előadását a volt uniós biztos.

Török Csaba, az Esztergomi Hittudományi Főiskola docense A katolikus egyház „ferenci” reformja címmel tartott előadásában hangsúlyozta, hogy a katolikus egyház tudatosan vállakozott önmaga megújítására, ötven éve néz szembe ezzel a  kihívással és azzal, hogy lassan halad előre az úton.

Amikor az egyház az önmaga megújítására irányuló törekvéseket, a közösség, a kollegialitás, az ökumené, a vallásközi párbeszéd, az inkulturáció, az új evangelizáció fontosságát hangsúlyozza, VI. Pál pápa gondolataihoz nyúl vissza. Az Evangelii gaudiumban rátalálunk a Populorum progressio,  a népek fejlődéséről szóló enciklika, illetve az Evangelii nuntiandi, az evangelizációról szóló apostoli buzdítás gondolataira – mutatott rá Török Csaba. – Az 1964-ben megjelent Ecclesiam suam kezdetű enciklikájában pedig ezt olvashatjuk: Az egyház szó, az egyház üzenet, az egyház párbeszéd”. VI. Pál megfogalmazza az egyház önértelmezését: nem egy statikusan felemelt, tüntető jel, hanem egy dinamikus, párbeszédes valóság.

Az előadó hangsúlyozta, Ferenc pápának rendkívüli szerepe van abban, hogy megvalósítja VI. Pálnak azt a gondolatát, hogy az egyház – kilépve intézményes keretei közül – váljon üzenetté. VI. Pál pápaságától kezdve az egyház tudatára ébred annak, hogy a valóság nemcsak egy kezelendő probléma, hanem az az élettér, ahol a megtestesülésnek újra és újra le kell játszódnia. Az egyház minden korban újjászületik: ez veszélyekkel jár, de – tette hozzá Ferenc pápa egyik kedves hasonlatát – ha az egyház nem lép ki, akkor nem éri ugyan baleset, viszont megöregszik és megbetegszik.

Török Csaba felhívta a hallgatóság figyelmét az 1964-es „katakomba-szerződésre”, amely Ferenc pápa gondolatainak egyik fontos forrása, a szegénységben elkötelezett egyház jelentős dokumentuma: püspökök egy csoportja aláírt egy szerződést a zsinat lezárása előtt, amelyben elkötelezte magát az első századok földalatti egyháza mellett. A benne megfogalmazódó ideális egyházképben kiemelt szerepe van a szegénységnek, a szolgálatnak és a közösségnek.

Az előadó elmondta, a latin-amerikai püspökök számára – akik már a zsinat előtt közösségi utat kerestek – fontos volt ez a dokumentum. Az 1968-as medellíni konferencián a zsinat tematikáját feldolgozva a latin-amerikai püspökök kidolgoztak egy sajátos módszertant ahhoz, hogyan kell viselkednie az egyháznak: látni, mérlegelni, cselekedni; vagyis a valóságot megvizsgálni, az evangélium fényébe állítani, majd megtalálni  a cselekvési távlatokat. Kifejezést nyert, hogy az egyháznak el kell jutnia a bázisig, vagyis Krisztus jelenlétévé kell válnia a társadalomnak azon a szintjein, ahol az egyház intézményes formában nem tud jelen lenni.

Innen indul ki Ferenc pápa gondolata a szegények egyházáról;  a centrumból, a hatalom erőtereiből a perifériák felé kilépő egyházról. Buenos Aires-i érseki szolgálata alatt kísérletet tett ennek gyakorlati megvalósítására. Azt látta, hogy az egyház a plébánia hatszáz méteres vonzáskörzetébe jut el, holott két és fél kilométerenként van templom; ezért azt kérte, béreljenek ki szobákat, garázsokat, oktassák a hitet, imádkozzanak, készítsék fel az embereket a szentségekre; a jelenlét, a találkozás után el lehet vinni az embereket a templomba is. Ez a kilépés tettekben kell, hogy megvalósuljon, nem csak szavakban – tette hozzá Török Csaba. – A kilépéshez nagy bizalomra és bátorságra van szükség, ráadásul az intézmény szintjén decentralizációval is jár.

Assisi Szent Ferenc példáját hozta fel az előadó annak érzékeltetésére, hogy ez a kilépés, szétszóródás a világban milyen nagy hatással lehet, milyen messzire elérhet. Az egyháznak ezért emberarcúnak kell lennie, a pásztorainak pedig bárányszagúaknak.

Török Csaba felidézett egy gondolatot a Rio de Janeiró-i Ifjúsági Világtalálkozóról: emmauszi egyházzá kell válni, mert az emberek elfordulnak az egyháztól, mint az evangéliumban a két tanítvány, aki elfordul Jeruzsálemtől; talán nem is tudják, mi felé mennek. Jézus nem Jeruzsálemből kiabál utánuk, hanem maga is távolodó mozgásba kezd. Nem kezeli gyerekként a tanítványokat, felnőttként beszél velük, komolyan veszi kínlódásukat. Nem szabad félni attól, hogy belépjünk az emberi létezés éjszakáiba! – figyelmezteti a hívőket ez a gondolat.

A teológus előadó Kalkuttai Teréz anya imádságát idézte fel, amelyben az a gondolata fogalmazódik meg, hogy ha egyszer mégis üdvözülne, nem tudna a mennyországban maradni. A sötétség szentje lenne, mert nem tudna addig a fényben maradni, amíg egy ember is sötétségben van a földön. Ferenc pápa is erről beszél: találkozni mindenkivel a saját éjszakájában, és fölmelengetni  a szíveket: „Ugye lángolt a szívünk, mikor útközben beszélt hozzánk?” – olvassuk Lukács evangéliumában az emmauszi tanítványok érzését.

Török Csaba végül így összegezte Ferenc pápa programját: a dolgok nem maradhatnak úgy, ahogy vannak; az úton levés radikális pillanatát éli az egyház, ezen a ponton missziós megtéréssel, egy új paradigmával kell továbblendülni.

Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense a rendszerkritikáról beszélt Ferenc pápa tanításában: véleménye szerint ez a legfontosabb újdonság, amiért felfigyelnek az egyházfő szavaira.

Nem elég a személyes felelősségre apellálni, a rendszert alapvetően nem tudjuk megváltoztatni – mondta az előadó az ökológia problémáit elemezve. Hzzátette: a szegénység az ember által létrehozott probléma, csak ott sikerül csökkenteni, ahol progresszív adórendszerrel átcsoportosítják a forrásokat, vagyis működik a javak újraelosztása. Feltette a kérdést, vajon kommunista-e a pápa. A rendszerkritika sok ember számára kommunizmust jelent. Pedig kapitalista logika mellett is lehet jól újraosztani a javakat.

Ilyen értelemben a pápa nem kommunista, hanem visszanyúlt hagyománya ősforrásához, és ezen az alapon bírál fontos folyamatokat – hangsúlyozta Pogátsa Zoltán.

Jávor Benedek, az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságának alelnöke Keresztény közösségek és a környezetvédelem címmel a Laudato si’ kezdetű enciklika előzményeiről, az ökológiai megtérésről és az egyház feladatairól beszélt. Véleménye szerint rendszerkritikát az egyházban II. János Pál pápa fogalmazott meg először, amikor Redemptor hominis kezdetű enciklikájában kimondta: fontos, hogy a fejlődési modell elvezet-e egy méltó, igazságos és fenntartható világ megteremtéséhéz; 1990. január elsején béke világnapi üzenetében pedig megfogalmazta, hogy az ökológiai válság valójában erkölcsi válság.  

Fontos dokumentumként említette az előadó az MKPK Felelősségünk a teremtett világért című körlevelét is, amelynek megfogalmazásában 2008-ban maga is részt vett. Ismertette egy kutatás eredményét, amely szerint az egyházakhoz kötődő emberek kevésbé tartják fontosnak a környezeti problémákat, majd elmondta, hogy az egyháztól a hívek elsősorban példamutatást és gyakorlati megvalósítást várnak.

A szünet után Rodics Katalin, a Greenpeace szakértője beszélt az egyház és a zöldmozgalmak közös felelősségéről bolygónk értékeinek fenntartásában. Elmondta, a természetvédelemmel foglalkozó szervezet a közelmúltban lefordította és közzétette Ferenc pápa bolíviai beszédét, amely alapvető közösségi értékeket fogalmazott meg. Rodics Katalin hangsúlyozta, hogy ennek azért is van nagy jelentősége, mert így Ferenc pápa gondolatai sokakhoz elértek, és nagyon pozitív visszajelzések érkeztek az egyháztól távol álló fiataloktól is.

Ferenc pápa mindenkihez szól, nem csak a hívőkhöz – erősítette meg az előadó a gondolatot, amelyet Beer Miklós püspök is kiemelt köszöntőjében. – Soha még pápa nem hozta ennyire közel az emberekhez Istent és a teremtést. A Santa Cruzban mondott beszédében Ferenc pápa három célt fogalmazott meg: a gazdaságot mindenki szolgálatába állítani; egyesíteni az embereket a béke és az igazságosság útján; megvédeni „Földanyánkat”.

Rodics Katalin végül egy kezdeményezéssel fordult az egyházhoz: szeretné, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki az egyházak és a környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek között, hiszen van közös céljuk: a hittanoktatásnak legyen része a teremtésvédelem, a plébániai kirándulások irányuljanak a természeti szépségekre is. Ezek megvalósításában szívesen segítenek, ajánlotta fel a Greenpeace szakértője.

Bárdos-Féltoronyi Miklós, a belgiumi Louvaini Katolikus Egyetem nyugalmazott tanára kutatóként, emberként és keresztényként beszélt Ferenc pápa tanításáról. Hangsúlyozta, hogy elkerülhetetlen szükség van az együttműködésre: a közösség megsegíti az embert a maga gyarlóságában. Említette Beer Miklós püspök körlevelét a szegényekről: véleménye szerint nagyon fontos, hogy az egyházban az emberek ennek kapcsán beszéltek, gondolkodtak a kérdésről.

A konferencia utolsó előadójaként Hegyi Gyula újságíró Ferenc pápa tanításának latin-amerikai társadalmi hátteréről beszélt. Kiemelte, hogy a felszabadítás teológiája egy nagy szegénységben és erőszak közepette élő kontinensen született meg, valójában a szegénység botránya váltotta ki. Az alapvető kérdés az volt, szabad-e erőszakkal küzdeni az igazságtalanság rendje ellen, ami nem magától alakul ki, erőszakkal tartják fenn. Az egyház az erőszak ellen foglalt állást. Ferenc pápa is az erőszakos fellépés ellen foglalt állást, miközben minden gesztusával azt mondja, hogy kötelességünk tenni az igazságtalanság rendje, a strukturális bűn ellen.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria