Görögkatolikus kápolnát szenteltek Geszteréden

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A parókus, a közösség, de még az egyházmegye életében is oly ritka ünnepi alkalomra több százan érkeztek.

„A rossz idő sem veszi el a szépségét ennek az ünnepi alkalomnak, hiszen a szenteltvízzel való meghintés mellett a Jóisten is megáldja és megszenteli ezt az új templomot odafentről” – így kezdődött prédikáció a kápolnaszentelés ünnepén. Az eső csak addig tartott, amíg a szentelő püspök, a papság és az asszisztencia el nem indult az iskolától a község legújabb épületéig, a görögkatolikus kápolnáig.

A mártírhalált halt eperjesi püspök, Boldog Gojdics Pál ereklyéjét díszes menetben vitték a település főterén épített kápolna elé. Az ereklyét a nyíregyházi megyéspüspök tartotta a magasba tizenkét pap, három diakónus, a ministránsok és a hívek kíséretében, s helyezte a zárt templomajtó előtti asztalra. Miután szenteltvízzel meghintette a kápolna épületét kívülről, hosszabb imák után kereszt alakban megkopogtatta az ajtót, a kápolna bejárata megnyílt, s a papság és a hívek a templomszentelés tropárját énekelve bevonultak: „Mint a magasságos ég fönségét, a te dicsőséged idelent levő hajlékának ékességét is mutasd meg, Urunk, s mindörökre erősítsd meg azt és fogadd el benne folytonosan eléd terjesztendő kérelmeinket, az Istenszülő imái által, mindnyájunk élete és föltámadása!”

A templomszentelés szertartása, amelynek minden mozzanata jelentéssel és jelentőséggel bír, a leendő oltárasztal körül folytatódott.

Az oltár körüli tömjénezés, a térdhajtással elmondott könyörgések után a püspök az oltár erre a célra kialakított részébe helyezte el a fölszentelt vértanú ereklyéjét, majd műróval (megszentelt olajjal) és viasszal pecsételte le. Ezután az oltár lemosása következett, ebben Papp Tibor főhelynök és Munkácsi János parókus volt a segítségére. A szenteltvízzel és illatos szappannal, majd rózsaolaj és vörösbor vegyítésével kereszt alakban megjelölt oltár lemosása, műróval való megkenése és az oltár felöltöztetése alatt zsoltárokat énekeltek.

A kápolna falait belülről műróval, szenteltvízzel és tömjénnel szentelték meg, és kezdetét vette az első Szent Liturgia a falak között.

A prédikációt tartó püspök utalt arra, hogy az elődei áldásával elindított munka gyümölcse Isten e hajlékának megépülése. A templom olyan hely, ahová el tudunk vonulni, meg tudjuk szólítani az Istent, megfogalmazhatjuk hálánkat Neki. Hisz „mind, akik rácsodálkozunk az Istenre, felismerjük a mérhetetlen szeretetét és ajándékát, azt, hogy mennyi mindent kapunk tőle a mindennapokban: a születés által az életet, a tehetségünket, erőt a munkálkodásainkhoz és fájdalmainkhoz, megengedi, hogy megszólaljon a lelkiismeretünk, és észrevegyük hibáinkat. A keresztény ember életét végigkíséri ez a helyszín, a templom: itt keresztelnek meg minket, itt járulunk szentségekhez, itt kötünk házasságot, itt kérünk a betegnek gyógyulást, itt kapunk feloldozást, itt imádkozunk szeretett halottainkért.”

A kápolna névadói, Szent Kozma és Szent Damján ingyenes orvosok „számára nem egyvalami a templom, és másvalami a munkahely, hanem tevékenységük igehirdetővé, a mindennapok apostolaivá szenteli őket” – idézett egy róluk szóló leírást Szocska Ábel. „A két szent mindennapjait is átjárja a keresztény lelkület. Számukra a munka és a templom egy és ugyanaz volt. Mi sem elégedhetünk meg annyival, hogy teljesítjük kötelességünket” – hivatkozott példájukra a püspök. „A templomra szükség van ahhoz, hogy megszólítsuk az Istent, de nem elég oda elmenni és imádkozni, hanem az ott elmondott imával vissza kell menni a családba és a munkahelyre, s keresztényként jó példát kell adni; a papnak nemcsak az oltár körül kell jó papnak lenni, hanem a mindennapokban is a keresztény tanítás szerint kell élnie. Ne kötelesség legyen ezt a templomot fenntartani, ide járni, a gyermekeket az imára nevelni, az ünnepeket megünnepelni, hanem életünk természetes része, mint Kozmának és Damjánnak, akiknek az életük mindennapi részét jelentette, hogy keresztények voltak.”

A templom szolgálati helye a Geszteréden működő házi segítségnyújtó szolgálatnak is, amely szintén Kozma és Damján nevét viseli, a két ingyenes orvosét, akiknek a tevékenysége ebből a tekintetből is követendő példa, mert keresztényként akkor is végeznünk kell a felebaráti szeretet gyakorlását, amikor nem köszönik meg, amikor nem jutalmazzák – mutatott rá Szocska Ábel.

A 2011-es népszámlálás adatai alapján 300 helyi görögkatolikusnak és az ebből aktívan liturgiára járó 50 fős közösségnek immár gyakrabban lesz alkalma gyakorolnia vallását, hiszen eddig háromhetente tartottak Szent Liturgiát a római katolikus templomban, most azonban minden héten lesz misézés Érpatak filiájában, Geszteréden, a Wachsler György tervei alapján épült kápolnában – tájékoztatott Munkácsi atya.

A liturgia végén a megyéspüspök – elismerve a templomépítő munkát – papi mellkereszt viselésére jogosította fel Munkácsi János parókust.

Az Érpatak filiájaként működő közösség képviselő-testületének tagja, idősebb Nagy Béla, két görögkatolikus lelkipásztor édesapja, majdnem ötven évig szorgalmazta a templom építését. A megvalósításhoz évtizedeken keresztül nagyon sokan járultak hozzá, többek között a huszonkét évet itt szolgáló, elhunyt idősebb Orosz Árpád atya, az adományozó hívek, Geszteréd Község Önkormányzata, Bacskai József gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkár, a Balkányi Görögkatolikus Egyházközség, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nyíregyházi Egyházmegye. Az engedélyek, terveztetés és a kivitelezés kezdetekor Kocsis Fülöp metropolitának és Orosz Atanáz miskolci megyéspüspöknek is volt szerepe ebben a folyamatban.

„A ’90-es évektől gondolkodtak a kápolna elhelyezéséről, és több lehetséges helyszín közül végül egy olyan telekre esett a választás, melyen egy ősi görögkatolikus család, Mihalovics Mihály családja élt egykor” – tudtuk meg a geszterédi származású Nagy Tibor atyától.

A tervezést 2013-ban kezdték meg, az alapkövet 2015 augusztusában tették le ünnepi keretek közt, a szertartáson Orosz Atanáz az akkor újonnan alapított Nyíregyházi Egyházmegye apostoli kormányzójaként vett részt. Az akkori híradásban Munkácsi János parókus így fogalmazott: „a legfiatalabb egyházmegye első templomának az alapját áldották meg”. S bár a vásárosnaményi templom lett végül az új egyházmegye legelső temploma, a hároméves, lassú, tégláról téglára haladó építkezés végül meghozta eredményét.

A kápolna udvarán már áll a harangláb is, mely azonban még vár a harangjára, valamint a hosszú távú tervek között szerepel az ikonosztáz kibővítése is.

Szöveg és  fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír