Gyermeket várók és gyermekre vágyók zarándokoltak Mátraverebély-Szentkútra

Hazai – 2017. július 3., hétfő | 11:00

Szerelmespárokat, jegyeseket, fiatal házasokat, gyermeket várókat és gyermekre vágyókat hívtak zarándoklatra a ferencesek Sarlós Boldogasszony ünnepén, július 2-án a nemzeti kegyhelyre. A szabadtéri oltárnál Bíró László családpasztorációért felelős püspök mutatott be szentmisét.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A búcsúi nagymisét megelőzően az áldásról tartott katekézist Csépányi Gábor, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára, aki a gyermekre vágyóknak szervezett lelkinap vezetője is volt egyben. Az áldás nem érzés formájában vagy átmenetileg van jelen az életünkben, az Úr mindenkinek felajánlja áldását; a kérdés, hogyan tudunk ehhez viszonyulni – hangsúlyozta az előadó. Majd a katekizmus alapján úgy fogalmazott: az áldás a keresztény imádság belső, legmélyebb vonulatát fejezi ki, Isten és az ember, illetve Isten ajándéka és az emberi elfogadás találkozása. Minden áldás szerető ölelés, de sokkal több szentimentalizmusnál – egy objektív kijelentés, amelyben Isten átölel minket, és azt mondja: szeret. Isten mindannyiunkat kijelöl valamire, ahogy Ábrahámot is kihívta a „biztonsági zónájából”, hogy arra a földre menjen, amit ő mutatott neki. Ábrahám rá tudta magát bízni Istenre, így lehetett ő a hit atyja. Hozzá hasonlóan mindannyian azt a hivatást kaptuk, hogy áldássá váljunk, Isten ajándékává a környezetünk számára – világított rá Csépányi Gábor.

Gábor angyal azt mondja Máriának: „Áldott vagy te az asszonyok között”, miközben abban a korban leányanyának lenni minden volt, csak nem áldás. Mária azonban azért volt mégis áldott, mert igent mondott az életre – más körülmények között, mint ahogy remélhette, de Isten szeretetének különleges módját élte át. Mindannyiunkra igaz lehet az, hogy a hiányaink nem Isten verései, hanem Isten szeretetének különleges módjai, amely nélkül talán nem tudnánk másoknak vigaszt nyújtani. Aki megéli áldottságát, halálában is áldott lesz – jó példa erre Szent Ferenc, de a hívő színész, Bud Spencer is, akinek utolsó szava az volt: „köszönöm”.

Az áldás sokkal többet jelent, mint megbocsátani valakinek: új életet adni, hogy a rosszat jóval győzzük le. Az áldás nem kierőszakolható, hanem Isten ingyenes ajándéka. Ha azt érezzük, hogy „áldatlan állapotok” uralkodnak körülöttünk, vagy éppen bennünk, akkor is mondhatunk áldást – mutatott rá az előadó. Jákob úgy küzdött az Úrral, hogy addig nem engedte el, amíg áldást nem adott, tegyük ezt mi is, akár a szentmisében is, mert bizony van, hogy az is küzdelemmé válik.

A szónok Emily Perl Kingsleynek Isten hozott Hollandiában című írását olvasta fel. Ebben egy fogyatékkal élő gyermeket nevelő anya beszél arról, hogy mint egy olaszországi utazásra, úgy készülődik gyermeke születésére, de amikor a repülőgép leszáll, a légiutas-kísérő azt mondja be: „Isten hozta Önöket Hollandiában! Sajnos változás történt a menetrenden, Önöknek itt kell maradniuk.” Vagyis sokszor nem oda kerülünk az életünkben, ahova szeretnénk, és ez a „Hollandia” nem olyan csillogó és közkedvelt, mint a mindenki által áhított „Olaszország”, de azért van sok szép dolog: szélmalmok, tulipánok... Nem a magányosság, a szomorúság a hivatásunk, hanem az, hogy abban a helyzetben, amiben vagyunk környezetünk életadóivá tudjunk válni, Isten ölelését tudjuk továbbadni – hangsúlyozta Csépányi Gábor.

Jó látni, hogy akik tavaly még gyermekért jöttek könyörögni, idén már hálát adhatnak a gyermekáldásért – köszöntötte a szentmise elején a zarándokokat Kálmán Peregrin, a kegyhely július végén elköszönő igazgatója.

Erzsébet és Mária találkozásának ünnepe, amikor az idős és a fiatal várandós anya találkozik, a remény ünnepe, mint ahogy minden megfogant élet a holnapról, a reményről szól – fogalmazott a szertartás elején Bíró László püspök. A családreferens püspök szentbeszédében először Szent László ünnepéhez kapcsolódott. A király nevéhez fűződik Szentkút legendája is: a hagyomány szerint ő fakasztott itt forrást. László nemcsak politikai ellenfelekkel küzdött, hanem küzdelmet folytatott a gonosszal, ezt engedi sejtetni középkori ábrázolása a kun vitézzel folytatott harcáról. Mi, akik ma összegyűltünk, az élet oldalán állunk, szentnek tartjuk a családot, a házasságot, Szent László harcát küzdjük – mondta Bíró László, aki azt is hozzátette: véget ért egy korszak, amikor „játszásiból” lehetett kereszténynek lenni, ma igenis komolyan meg kell küzdeni a gonosszal, amely az a kemény fajta, ami csak imádsággal és böjttel győzhető le.

Mária a reménykedő ember példaképe, aki a legmélyebb sötétségben is remél. Ahhoz, hogy igazán reményteli lelkületűek tudjunk lenni, ahhoz igent kell mondanunk, ahogy Mária tette – mutatott rá a püspök. A Szűzanya ellenpólusa a Bibliában az első emberpár, a filozófiában pedig Nietzsche, akik nemet mondtak Istenre, és ez az istentagadás rejtőzködésről, bűnbakkereséséről, félelemről szól. A Szűzanya viszont határozott igenje miatt a legsötétebb időkben is reményteli maradhatott.

A fatimai jelenések kapcsán arról beszélt a családpasztorációért felelős püspök, hogy nem az Egyház erőltette rá a kegyhelyeket a hívekre, hanem a kegyhelyek – mint Fatima és Mátraverebély-Szentkút – „erőltették rá” magukat az Egyházra. Az akarati, értelmi és érzelmi fölfelé irányultság jelenik meg a szent helyeken, ami oly nagyon az emberhez tartozik – összegezte Bíró László. Hagyjuk, hogy az igaz, a szép, a jó és a szent, ami itt körülvesz minket, megérintsen, és ne csak a remény, hanem a megújulás ünnepe is legyen ez a mai – zárta szentbeszédét a püspök.

A szertartás végén a koncelebráló papok megáldották a zarándoklatra érkezett szerelmespárokat, jegyeseket, fiatal házasokat, gyermeket várókat és gyermekre vágyókat.

Első gyermekét várja Jászberényi Balázs és Káplár Anna. A fiatal házaspár mindkét tagja vallásos családból származik, házasságukért már voltak imádkozni korábban is a kegyhelyen, de a Sarlós Boldogasszony-napi búcsúra a férj nagymamája hívta fel a figyelmüket. Nagyon tetszett nekik, szeretnének a következő években is eljönni a zarándoklatra.

Visszatérő zarándok az a budapesti házaspár is, akik gyermekáldásért jöttek imádkozni Szentkútra, és a gyermekre várók egész napos lelki programján is részt vettek. Korábban már két többnapos, hasonló szándékra rendezett lelkigyakorlaton is részt vettek itt. Azt mondják, jó azt érezni, hogy a ferences kegyhelyen a gyermekekkel nem bírók is otthonra találnak, mert néha mostohának érzik magukat az Egyházban. Hasonlóan jónak tartják azt a havi imaalkalmat, amit Budapesten, a Budapest-Országúti Szent István Első Vértanú Plébánián (Margit körút) tartanak minden hónapban a szerzetesek.

A gyermekre várók lelkinapja délután litániával, előadással, kiscsoportos beszélgetéssel és közbenjáró imádsággal folytatódott Csépányi Gábor vezetésével.

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria