Hogyan avatták szentté Szent Lászlót? – Folytatódott Győrben a „Szent László-estek” programsorozat

2017. április 21. péntek 11:34

A „Szent László-estek” címmel indult programsorozat második alkalmán, április 20-án Maróti Gábor gönyűi plébános, kánonjogász, zeneszerző a szentté avatási eljárások történetéről tartott előadást, összefüggésben a magyarországi Szent László-tisztelettel.

KÉPGALÉRIA - Klikk a képre!

A győri Múzeumház másodszor adott otthont a Győri Egyházmegye szervezésében megvalósuló „Szent László-estek” programnak. Márciusban Veres András megyéspüspök nyitotta meg  a sorozatot, és a második előadást is megtisztelte jelenlétével. Az esten részt vettek és önkéntesként közreműködtek a győri Szent László Katolikus Kollégium diákjai.

Maróti Gábor plébános, a kánonjogtudomány doktora, a Győri Hittudományi Főiskola Egyházjogi Tanszékének vezetője A szentté avatás története és jelenlegi folyamata, összefüggésben a magyarországi Szent László-kultusszal címet adta előadásának. A kánonjogász áttekintést adott arról, hogyan alakult ki az az eljárás, aminek során ma a szentté avatásról döntés születik.

A folyamat meghatározó állomásai a következők: az ősegyház gyakorlata, a keresztényüldözés kora, II. Orbán pápa, majd III. Sándor pápa intézkedései, végül a VIII. Orbán kialakította eljárásrend.

A kereszténység történetének kezdetén azokat övezte a szenteknek járó tisztelet, akik a legközelebb álltak Jézushoz: édesanyját, Szűz Máriát, nevelőapját, Szent Józsefet, Keresztelő Jánost és az apostolokat. Az Apostolok cselekedetei már megemlékezik az első vértanúról, a hitéért megkövezett Szent Istvánról, de a vértanúk tisztelete a Krisztus utáni első századokban, a keresztényüldözések idején vált igazán elterjedtté. Ekkor még minden hivatalos eljárás nélkül, a hívek köréből érkező igény keltette életre a vértanú szentek kultuszát.

A 4. század folyamán kezdtek olyan kiváló keresztényeket is szentként tisztelni, akik nem vértanúsággal, hanem példamutató életvitelükkel tettek tanúságot keresztény hitükről. Ekkor a hívek közösségének feladata volt ennek megítélése, és közfelkiáltással hozták meg a döntést.

A 10. században a Szentszék a pápai illetékesség körébe vonta a szentté avatást is. II. Orbán pápa (1088-1099) alatt már formai kritériumok is megjelentek az eljárásrendben, így például tanúk meghallgatása a bizonyítási szakasz követleményévé vált. III. Sándor pápa (1159-1181) volt az első, aki megkülönböztette az egyetemesen elismert szenteket, valamint helyi tiszteletnek örvendő boldogokat. Az utolsó lépésként a 17. században VIII. Orbán alakította ki az eljárás 1983-ig meghatározó rendjét, mely kis változtatásokkal a ma is érvényes.

Az előadó e történeti folyamatba helyzete el a lovagkirály szentté avatását. László II. Orbán kortársra volt, és amikor a magyar királyt szentté avatták, Európa bizonyos részein még a régi eljárásrend volt a meghatározó, de László szentté avatásáról már a Szentszék döntött. Lászlót, bár életében is kegyes királyként emlegették, már nem közfelkiáltással mondták ki szentnek.

Maróti Gábor Szent László életútja és uralkodásáról fennmaradt tényanyag – nem a később keletkezett legendák – alapján adott képet arról, miért alakult ki László király életszentségének tisztelete. A király egyházpolitikai tevékenységét, az általa eszközölt alapításokat, a káptalani szervezet létrehozását és az apátságok megerősítését képekkel illusztrálva mutatta be.

Végül azt igazolta, László szentté avatása megállná a helyét a mai, szigorúbb eljárási rendben is. Kiemelte a László életéhez és utóéletéhez kapcsolódó csodákat, idézett a Képes Krónika életírásából. Legendáriuma így emlékezik a királyra: „Mikor pedig a királyi méltóság feladatát méltó módon elvállalta, szavakkal nem lehet kifejteni, mennyire s miképpen látta el. Mert nem hajlott szíve a felé áramló gazdagságra vagy más földi javakra: lelke mélyén mindig az örök jóra gondolt, arra vágyott kielégíthetetlen kívánsággal, azt kutatta, szüntelen nagylelkű munkálkodással.”

Az előadást követően Lunczer Vivien, a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke és Pődör Lea, a Győri Hittudományi Főiskola Egyházzenei Tanszékének hallgatója, a győr-révfalui Szentháromság-templom kántora Georg Philipp Telemann (1681-1767) Ein Dutzend Menuette című művének IV., VII., X. és XII. tételét adta elő a zeneszerző halálának 250. évfordulójára emlékezve.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Hazai
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-ha-hibazol-kelj-fel-nincs-emberibb-mint-hibakat-elkovetni
Ferenc pápa: Ha hibázol, kelj fel: nincs emberibb, mint hibákat elkövetni!

Szeptember 20-án különleges stílusú beszédet mondott a Szentatya: közvetlen hangnemben, tegezve buzdította reményre a szerdai általános kihallgatáson jelen lévő hívőket. A pápa katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

15:34
-vadirat-gyulolet-ellen-kereszt-tuzben-cimmel-nyilt-rendhagyo-kiallitas-nemze
„Vádirat a gyűlölet ellen” – Kereszt-tűzben címmel nyílt rendhagyó kiállítás a Nemzeti Múzeumban

Széttört keresztek, rommá lőtt templomok, megégett bibliák maradtak az Iszlám Állam pusztítása nyomán Szíriában, Irakban, a Ninivei-síkságon és még sok más helyen a térségben. A Magyar Nemzeti Múzeumban „Kereszt-tűzben – keresztényüldözés a Közel-Keleten” címmel nyílt kiállítás szeptember 19-én.

14:49