Hogyan legyünk boldogok? – Szent Család ünnepe Debrecenben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök három pontban foglalta össze Isten családoknak szóló üzenetét. Elsőként az ószövetségi olvasmányt hívta segítségül (1Sám 1,20–22; 24–28), amely az Isten felé való hálás lelkületről, nyitottságról, bizalomról szól. Sámuel idős szülők gyermekeként jött a világra. Amikor édesanyja, Hanna gyermekáldást kérő imája meghallgatásra talált, ígéretéhez híven hálájának jeléül Istennek ajánlotta a 3–4 éves Sámuelt. Micsoda nagylelkűségre vall ez! Tudunk-e mi is így fordulni Istenhez, akinek jósága, szeretete mindent felülmúl? A családok egyik nagy problémája az, hogy nem tudnak elég hálásak lenni – fogalmazott a főpásztor. Meg kell tehát tanulnunk mindig köszönetet mondani Istennek és egymásnak.

A megyéspüspök másodikként Szent János apostol levelének (1Jn 3,1–2.21–24) központi gondolatára hívta fel a figyelmet, amely azt hangsúlyozza, hogy Isten a szeretet, és mindannyian Isten gyermekei vagyunk. A szülők gyermekeiket nevelve gyakran elfeledkeznek arról, hogy ők is gyermekek, Isten gyermekei. Idézve a szentírási szakaszt – „most Isten gyermekei vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló” – a püspök hangsúlyozta: ezt a mondatot többféleképpen lehet értelmezni. Egyrészt, véges értelmünkkel nem tudjuk a végtelent befogadni, vagyis annak misztériumát, hogy Isten mit szán az emberi élet teljességének, milyen életünk lesz a mennyországban. Másrészt még nem nyilvánvaló az, hogy földi életünk után hová kerülünk. Ez azon is múlik, hogyan élünk, képesek vagyunk-e szeretni, és tudatosítani magunkban istengyermekségünket. Meg kell tanítani gyermekeinknek, hogy csak a szeretetnek van értelme. Nem a gazdagság, a kényelem, az újabb és újabb élmények keresése tesz bennünket boldoggá, hanem az, ha a másik örül a szeretetemnek. „Csak akkor találod meg önmagad, ha a másik nálad boldogabb” – idézett Palánki Ferenc egy ifjúsági énekből.

Az ünnep harmadik üzenete a csodálkozás képességének fontossága. A tizenkét éves Jézusról szóló evangéliumi történetből (Lk 2,41–52) a főpásztor először arra a bizalomra hívta fel a figyelmet, amely az ünnepről hazafelé tartó családok között uralkodott. Mária és József sokáig nyugodtak voltak Jézus holléte felől. A családok számíthattak egymásra, ismerték, szerették egymást, nem elszigetelve éltek, hanem közösségben. Milyen jó, ha vannak családok, akik egymás számára erőforrások, támaszok tudnak lenni.

Majd a megyéspüspök a gyermek Jézus és Mária közötti párbeszédre utalt, amely egy problémamegoldó stratégiát tár fel. Amikor Mária és József három aggodalommal teli nap után megtalálták Jézust a templomban, nem dorgálták meg a gyermeket, hanem elcsodálkoztak. Mária nem számonkért, hanem elmondta Jézusnak, hogy aggódtak. Ez egy konfliktuskezelés volt. A családjainkban hogyan működik ez? Elmondom-e, hogy mi játszódik le bennem egy-egy történés során? Szeretettel teli-e a hozzáállásom? Jézus válasza is példamutató: nem kioktatja a szüleit, hanem megerősíti bennük, hogy ő az Atyához tartozik. Ahogy az evangélista írja, Mária és József ezt nem értették meg, de a szívükbe vésték, és gyakran elgondolkodtak rajta. Nagy szeretetáramlást lehet érezni ebben a párbeszédben. Családokban így kellene működnie a szeretetnek. A nyolc boldogság között nem szerepel az, hogy boldogok, akiknek igazuk van, az viszont igen, hogy „boldogok az irgalmasok”, akik tudnak megbocsátani, keresik az igazságot, vagyis Jézus Krisztust, nem pedig a maguk igazát.

Mitől lesznek boldogok a családjaink? Ha megtanuljuk azt, hogy mindig hálásnak kell lennünk Istennek, ha megéljük istengyermekségünket, a problémáinkat pedig szeretettel oldjuk meg. Isten nem azt ígérte, hogy nem lesznek nehézségeink, hanem azt, hogy mindig velünk lesz. Isten a szeretet, tehát vele együtt a szeretet is mindig velünk van. Segítsen bennünket a Szent Család példája, Isten kegyelme, hogy a mi családjaink is egyre szentebbek és boldogabbak legyenek – zárta szentbeszédét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kovács Ágnes

Magyar Kurír