Idő a fájdalomra – „Egészség, teljesség” címmel folytatódott a pécsi szabadegyetem előadás-sorozata

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Szeretném az egészséget, az emberi létet transzcendens dimenzióba helyezni, hiszen az egészségről való gondolkodás önmagában feltételezi a teljességet is” – fogalmazott Udvardy György megyéspüspök a pécsi szabadegyetem februári előadásán.

„Ezt a teljességet nagyon töredékesen tudjuk megélni, mégis van lehetőségünk arra, hogy fizikai szenvedéssel küszködve, vagy éppen törékenységet hordozva teljes életet tudjunk élni. Nagyon érdekes, hogy napjaink emberképe hogyan sugallja a teljességre való törekvést, és mit jelöl meg célként. Ebben nagyon könnyű elveszni, legfőképpen azért, mert nem általában valamiről beszélünk, ami az emberi élethez hozzátartozik, hanem mindannyian a saját magunk egészségéről beszélünk, és ebből kiindulva értelmezzük azt, amit életnek nevezünk” – tette hozzá a főpásztor.

Kosztolányi György orvos-genetikus előadása illeszkedett ahhoz a programhoz, amit az MTA Orvosi Osztálya másfél évvel ezelőtt elindított. Az MTA Pécsi Területi Bizottságának elnöke elmondta: szeretnének foglalkozni az egészségüggyel, de nem a mai politikai méhkasba kívánnak belenyúlni, hanem a globális problémákra figyelnek.

„A világ minden pontján óriási problémák vannak. A kiindulópont az, hogyan tudjuk az egészséget definiálni. Teljesen megváltozott az értelme, drága lett az egészségügyi, orvosi technológia. Ennek az új technológiának köszönhetően olyan ismeretek és vonatkozások derültek ki, amelyekről korábban nem tudtunk. Kérdés, hogy fenn lehet-e ezt tartani. A leggazdagabb országok is küszködnek azzal, hogy nagyon drágák az új lehetőségek. De vajon mi ennek a hozadéka? Ráadásul rengeteg etikai kérdést vet fel: kell-e, szabad-e megcsinálni mindazt, amire van lehetőség?” – tette hozzá Kosztolányi György.

Olyan társadalomban élünk, ahol nincs idő a fájdalomra, mert gyorsan kell minden problémát megoldani – mondta előadásában Szemelyácz János addiktológus. A szakember a kamaszokat érintő problémákról és a szociális családmodellről is beszélt. A jó család legfőbb jellemzője az, hogy a benne lévő családtagok pozitív irányba fejlődnek.

Szemelyácz János a szociális családmodell kapcsán azt vizsgálta, „hogyan lehet átadni a fiataloknak a család hagyományos értékeit, amelyekhez, ha a gyerek kamaszkorában meg is csinálja azokat a vargabetűket, amelyek talán normálisak is, vissza fog találni. Ehhez két dolog kell: szeretet és keretek. A keretek azért fontosak, mert a kamasz akkor tud lázadni, ha van mi ellen. Azoknak a kamaszoknak, akik keretek nélküli rendszerben nőnek fel, fals személyiségük lesz”.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír