Iraki keresztény fiatalok tettek tanúságot Mosonmagyaróváron

A mosonmagyaróvári Giesswein Sándor teremben találkozhattak a helyi hívek a két fiatallal, a Comunione e Liberazione (Közösség és Szabadság) mozgalom szervezésében. A beszélgetést Alessandro Caprioli FSCB, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkésze vezette.

Hussam Francis Banno és Nawar Sheer az egykori Mezopotámia területéről jöttek, a Tigris és az Eufrátesz közéből, több évezredes civilizáció bölcsőjéből. Frissesség sugárzik belőlük – két mosolygó fiatal tekintete, akik odaadóan szeretik Jézust és Egyházát. Egy ösztöndíjnak köszönhetően a Pázmány Péter Katolikus Egyetem informatika mesterképzésének hallgatói. Az egyetem folyosóin találkoztak Alessandro Caprioli atyával, aki a Borromeo Szent Károly Papi Testvériség tagja, 2004 óta misszionárius Magyarországon. Barátságuk a találkozás első pillanatában született, mondta el Alessandro atya.

„Kristálytiszta és mélyen gyökerező hitük van, tisztában vannak vele, hogy mit jelent az Egyházhoz tartozni, és ezért tartottam fontosnak, hogy megismerjétek őket. Mi lehet a közös egy olasz papban és két, húsz évvel fiatalabb iraki egyetemistában? Mondhatnánk, hogy semmi. Pázmányos tanulmányaik kezdetén mégis megkerestek engem. Mindenekelőtt nagyon hűségesek a szentmisén való részvételben. A szerdai szentmisék alkalmával, amelyeknek az egyetemi kápolna ad otthont, rendszeresen találkozunk” – mondta Alessandro Caprioli. „Ha kihagyok egy szerdai szentmisét, akkor azt érzem, hogy valami fontos maradt ki a napomból” – tette hozzá Hussam.

Nagyra értékelik, hogy Magyarország megadta nekik a tanulás lehetőségét, és különösen hálásak keresztény testvéreiknek, akik befogadták őket és megerősítették a hitüket abban, hogy valóban testvérek vagyunk, mert mindannyian az Egyház tagjai vagyunk. Arcukon még akkor sem látszik a csüggedés jele, amikor az iszlám fegyveres erők által a Ninivei-síkság keresztény falvai ellen elkövetett atrocitásokról beszélnek. Az ott élők tudják, hogy egy vasárnapi szentmisén való részvételért az életükkel fizethetnek – de ez sem tartja őket vissza attól, hogy közösségben is megvallják hitüket. Jézus Krisztusról hazájuktól távol is nyíltan tanúságot tesznek. Ami elszomorítja őket: a mi langyos kereszténységünk, a terjedő nihilizmus, a nyilvános hitvallás miatti szégyenérzet.

Isten a legborzalmasabb szenvedések közepette is fogja a kezünket, és nincs mitől félnünk – erre emlékezette a mosonmagyaróvári találkozón részt vevőket a két iraki fiatal.

Arról is beszéltek, hogy hogyan élnek keresztényként egy olyan társadalomban, ahol egy Krisztus-követőnek nehéz méltó munkát kapnia a közszférában. Hitbéli erejük a közösségükből fakad, ahol a nagyobbak törődnek a kisebbek hitre nevelésével, továbbadva, amit ők kaptak. A papsággal és a püspökökkel való családias egységben történik mindez, akiket Hussam „apáinknak” nevezett. Hozzátette: „Ők apáink úgy, ahogy egy kicsit apánk Alessandro atya is itt, Magyarországon.”

Szöveg: Carlo Volpe; Győri Egyházmegye

Fotó: Carlo Volpe

Magyar Kurír