Isten irgalmasságával az Oltáriszentségben is találkozhatunk – Szeidel Péter előadása

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A templomigazgató előadása kezdetén az Ószövetség néhány történetén keresztül mutatta be, miként találkozhatott és találkozhat ma is az ember Istennel. E találkozások átformálnak minket, alakítanak rajtunk, gazdagítanak bennünket, hiszen az élő Isten ma is ingyen és szeretetből ajándékozza magát nekünk. Elsőként Jákob álmát említette példaként, miszerint angyalok jártak az eget és földet összekötő létrán. Jákob álma azt mutatja számunkra, hogy ha valaki a szent dologért harcol és küzd, az kedves az Úr szemében, és érdemes a nehézségeket is vállalni Isten ügyéért. Amikor szentmisén, szentségimádáson veszünk részt, szintén „megnyílik az ég”, és kiárad Isten irgalmas szeretete – fogalmazott Szeidel Péter.

Megemlítette Illés próféta történetét is, aki egy barlangnál találkozott az enyhe szellő susogásában megjelenő Istennel: megtapasztalhatta Isten gyengédségét, azt, amit mi az Oltáriszentség szemlélésében élhetünk át.

Ószövetségi „előképként” Ábrahám példájára is felhívta a figyelmet, aki nyitott szívvel fogadta a sátrához érkező három titokzatos embert, és vendégül látta őket. Figyelte és felismerte Istent, leborult előtte, és szolgálta. Így teszünk mi is, vendégül akarjuk látni Istent, de hamar rá kell döbbennünk arra, hogy Ő lát minket vendégül. Eláraszt ajándékaival, melyekre érdemtelennek érezhetjük magunkat. Isten azonban feltétel és ellenállás nélkül fogad be minket.

Egy újszövetségi példát is említett Szeidel Péter: Zakeus történetét. Ennek kapcsán rámutatott, Jézus keres bennünket, mert „az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett”. Isten megtalál, formál minket, a küldöttjei leszünk. Az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust egészen közel engedjük magunkhoz, ezáltal az irgalmas Isten misszionáriusaivá válunk.

Az Istennel való találkozások bibliai példáinak bemutatása után Szeidel Péter az Oltáriszentség magyarországi tiszteletének 19. és 20. századi történetéről beszélt. Ebben az időszakban nagy szükség volt az Egyház és a társadalom vallásos megújulására. Egyrészt a társadalom nagymértékű szekularizációja miatt, másrészt, mert II. József rendelkezései nyomán a szerzetesrendek és a vallásos egyesületek nagymértékben háttérbe szorultak.

A Központi Oltáregyesületet Trautwein János piarista szerzetes és gróf Cziráky Jánosné alapították 1859-ben. Öt esztendővel később már közel hatezer tagot számlált. Az oltáregyesületi tagok saját hitéletüket helyezték eucharisztikus alapokra, valamint az Oltáriszentség tiszteletének terjesztéséért tevékenykedtek. Emellett anyagi áldozatot is vállaltak azért, hogy a szegényebb templomokat méltó liturgikus felszereléssel lássák el. Az oltáregyesület vezetését 1893-ban Kanter Károly vette át. Ő terjesztette el az egyesületet vidéken is.

A folyamatos szentségimádás valódi forrása és gyűjtőpontja volt a főváros katolikus lelki életének. Az angolkisasszonyok (ma Congregatio Jesu) Váci utcai rendházában lévő helyiségeket gyorsan kinőtték, így szükségessé vált egy méltó és az egyesület hivatását jól kifejező épület felépítése. Országos adakozásból és a királyi család támogatásával 1908-ra épült fel az Örökimádás-templom, a hozzá kapcsolódó épület az oltáregyesület országos székháza lett. A második világháború utáni évekig a templom lelki központként működött: összefogta a százezer tagot számláló oltáregyesületeket, több tízezer lelkigyakorlatozót fogadott. Az Örökimádó Nővérek közössége is aktív részt vállalt a hívek lelkigondozásában.

A háborúban a templom és kapcsolódó épületei súlyos károkat szenvedtek. 1950-ben mind az oltáregyesületet, mind az Örökimádó Nővérek rendjét betiltotta a kommunista hatalom. A szentségimádás azonban töretlenül folytatódott a legnehezebb időszakokban is.

Az Örökimádás-templom és a Központi Oltáregyesület élete a jelenben is szétválaszthatatlanul összekapcsolódik. 1990-ben kilencven taggal indulhatott újra az egyesület. Célja továbbra is az egyéni és a közösségi szentségimádás terjesztése, az arra rászoruló templomok liturgikus felszereléssel való ellátása, valamint a betegek látogatása. Szeidel Péter hangsúlyozta, a Központi Oltáregyesületnek jelentős szerep jut a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezésében is.

Fotó: Bókay László

Bókay László/Magyar Kurír