Isten megáldja a hozzá fohászkodókat – Szent Sebestyén ünnepe Székesfehérváron

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az 1739-es pestisjárvány idején a felsővárosiak böjtöltek, és körmeneteken kérték a szent közbenjárásával Isten segítségét, hogy megmeneküljenek a fekete haláltól. A járvány megfékezését követően a fehérváriak fogadalmukat megtartották, és Szent Sebestyénnek a Felsővárosban először kápolnát, majd templomot emeltek. Székesfehérváron azóta minden év január 20-án püspöki szentmisével emlékeznek meg a város fogadalmáról.

Az ünnepen részt vettek helyi közéleti vezetők, városi intézményvezetők is. A szentmise előtt a Szent Imre Általános Iskola diákjai mutattak be jeleneteket Szent Sebestyén életéből, hogyan tudott egyszerre császári tiszt és a hitét bátran védő, hűséges keresztény lenni.

A szentmise elején Pataki Sándorné, a plébániai képviselő-testület elnöke, majd Nyárai-Horváth István plébános köszöntötte a megyéspüspököt és a híveket. Megemlékezett a templom nagylelkű adományozóiról, köztük a közelmúltban elhunyt Kovács Jenő fehérvári órásmesterről, aki egy toronyórával ajándékozta meg a felsővárosi Szent Sebestyén-templomot.

Spányi Antal megyéspüspök az ünnepi szentmisében a templomépítő elődök példájára az Istenben bízó, az ígéretét megtartó emberről beszélt, akinek életét megáldja az Úr: „Érdemes felidéznünk a régi eseményeket, a pestistől szabadulni akaró embereket, akik végső menedékként az Istenhez fordultak, fogadalmat tettek, hogy templomot építenek. Ez az építmény ma is a város ékessége, impozáns megjelenése hirdeti, hogy az embernek van miért hálát adnia, van miért keresnie az Istent, aki megáldja a hozzá fohászkodókat.”

A főpásztor a napokban ünnepelt Szent Margitról is beszélt. „Szülei, IV. Béla és Laszkarisz Mária születendő gyermeküket Istennek szentelték, kérve ezzel is Isten segítségét: mentse meg őket és a magyar hazát a végpusztulással fenyegető tatár dúlástól. Fogadalmukat be is tartották, ők is és az ország is megmenekült a szörnyű veszélyből. Margit pedig tudatosan vállalta az Istennek szentelt életet. A Nyulak szigetén, a domonkos kolostorban imádságnak és engesztelésnek szentelte életét. Így segítette az országot, az Egyházat, a nemzetet, a magyarokat! Imái kedvesek voltak az Istennek, áldozatára béke és megbocsátás született ellenségek között, összefogással újjáépítették az országot, és az elpusztított ország új fejlődésnek indulhatott. Mindennek záloga, ma már látjuk, Margit imája és vezeklő élete volt. Az imára, az áldozatra, az ígéret betartására mindig is szüksége volt az embernek, és szüksége van ma is” – hangsúlyozta a megyéspüspök, majd arra hívta fel figyelmet, hogy az elődök hite nyomán 278 éve sem háborúban, sem a vallásüldözés időszakában nem maradt el a város fogadalmának megünneplése. Ebből a töretlen kitartásból nekünk is erőt kell merítenünk. Vissza kell adnunk az adott szó jelentőségét, súlyát. Az elődök tette megerősít minket abban, hogy Istennek tett ígéreteinket mi is hűségesen betartsuk.

Spányi Antal püspök a szentmise végén imádkozott a városért a templomban elhelyezett Szent Sebestyén-ereklye előtt. A búcsú programjai ezt követően a Felsővárosi Közösségi Házban folytatódtak.

Szent Sebestyént a székesfehérváriak saját szentjükként tisztelik, ünnepe ma is összefogja a katolikus híveket. A város fogadalmi napján évszázadokig nem dolgoztak, részt vettek a püspöki szentmisén, majd ünnepi ebéden látták vendégül a családtagokat, távoli rokonokat. Innen ered az a hagyomány, hogy ezen a napon fánkkal vendégelik meg az ünnepen részt vevőket.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír