Jubileumot ünnepelt a Szeged-Csanád Egyházmegyei Karitász

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A Karitász 2016-ban megalakulásának 85. és újjászervezésének 25. évfordulóját ünnepli. A Magyar Katolikus Egyház 1931-ben alapította meg hivatalos segélyszervezetét, amely összefogta és szervezte az egyház karitatív tevékenységét 1948-ig, amikor a szocialista államhatalom megszüntette.

A Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász jubileumi visszaemlékezésén Kothencz János egyházmegyei Karitász-igazgató köszöntötte az egész egyházmegye területéről érkezett ünneplőket, a Karitász önkénteseit, munkatársait.

Kothencz János a jelenről beszélve, a plébániai közösségek határán túlra tekintés jegyében kialakított új tevékenységek körére utalva így fogalmazott: „Megőrizve megújítunk”. Beszámolt az infrastrukturális megújulásról is: ma már saját irodából koordinálhatják a hozzájuk tartozó negyven csoport munkáját, az irodaépületben kapnak helyet a képzések, és közösségi tereik számos összejövetel helyszínei. Az igazgató számos, más szervezetekkel való együttműködésben kialakult programot is bemutatott, így például a lakótelepen kószáló „kulcsos” gyerekek számára elindított játszóházat, korrepetálást adó tanodát, a közösségi teadélelőttöt a magányosan élő idősek számára, roma családoknak szervezett programokat, vagy a szenvedélybetegek támogatását a „Kiút” program segítségével, valamint a gyermekpszichiátriák látogatását.

Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök jubileumi köszöntő beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy most ugyan 85 és 25 évet ünneplünk, de az egyház karitatív tevékenysége kétezer évre tekinthet vissza, hiszen Jézus példát adott elénk az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyakorlására. „Egy intézményesülés jubileumát ünnepeljük, de nem szabad elfeledkeznünk az önkéntesek hozzájárulásáról, ami nélkül nem lenne Katolikus Karitász, s ma is ez az egyéni szolgálat a döntő. A kettő nem helyettesíti, hanem erősíti egymást” – hangsúlyozta a főpásztor, aki szerint „az ünneplésben Istennek mondunk köszönetet, és azért imádkozunk, hogy hatékony segítőtársai lehessünk”.

Gyulay Endre nyugalmazott megyéspüspök a 25 évvel ezelőtti újjáalakulás időszakára emlékezett vissza, amit meghatároztak a történelmi körülmények: Romániából menekülő magyaroknak kellett „itthont teremtenünk az otthontalanságban”.  Ez volt az első feladat, és a szegediek külföldi támogatással szervezték meg a segítségnyújtást. „Az induláskor nagy volt az egyházmegyében a szegénység, erre kellett válaszolni kezdetben. A Karitász sokak számára jelentett fogódzópontot, a támogatások és a lelki bátorítás nyújtotta kapaszkodók segítségével.”

Az első akciókat sorban követték az azóta is folytatott tevékenységek, így a karácsonyi vásárra felkészülő alkotóház, az élelmiszer- és ruhaosztások, az iskolások támogatása, a szociális otthonok és a kórházak látogatása, a hajléktalanokat segítő teajárat.

Gyulay Endre püspökként kiemelt fontosságúnak tartotta a karitászcsoportok megszervezését az egyházmegyében. Amikor valahova bérmálásra ment, a képviselő-testülettel való találkozáskor nagy figyelmet fordított a karitászcsoport munkájára, s ez a főpásztori érdeklődés állandó tettekre sarkallta a csoportokat. Gyulay Endre fontos eredménynek nevezte az önkéntesek számára bevezetett képzést: „szüksége van az önkéntesnek arra a rálátásra, az útmutatásra, merre kell mennie, hogy a segítségnyújtás hatékonnyá váljon”. A nyugalmazott megyéspüspök néhány kiemelt programot is bemutatott, például a 2009-ben, az eladósodott családok részére szervezett segítségnyújtást és a fogvatartottakkal elindított levelezést.

„Szép az adományozás, de a lelkiségnek is menni kell a segítővel. Aki adományt oszt, úgy kell ezt tennie, hogy az emberek az osztón keresztül meglássák a szeretet osztóját, Krisztust” – mondta Gyulay Endre. 

Écsy Gábor országos Karitász-igazgató arról a szerepről beszélt, amit az egyházmegyei karitász az országos szervezetben betölt. A 25 évre való visszatekintés a köszönetnyilvánítás alkalma a szolgálatért – ennek jegyében emlékezett meg az Katolikus Karitász országos igazgatója az alapításkori tevékenységről és az azóta végzett munkáról. Bemutatta, milyen kapcsolatban állnak egymással az országos és a tizenhat egyházmegyében működő központok. Az országos vezető szerint fontos, hogy a Katolikus Karitász egységes arculattal lépjen ki a világ elé, mert ez szolgálatuk hatékonyságát erősíti. Az országos és helyi szint közötti együttműködés építése ezért kiemelt feladat, melyet havonkénti vezetői összejövetel segít elő, ahol lehetőség van közös megoldásokat és anyagi forrásokat keresni a felmerülő problémákra.

Az országos központ által szervezett programokba való egyházmegyei bekapcsolódás, az önkénteseknek nyújtott képzések, az országosan megjelenő, a helyi tevékenységet is bemutató újság jelentik a kapcsolat fő területeit.  Ez azonban nem egyoldalú, nemcsak a központi szerv ad, hanem az egyházmegyei szervezet is hozzá tud járulni az egész működéséhez. Ezek közé tartozik például az önkéntesek képzéséhez nyújtott anyag, melyet Bucskóné Lehota Ágota vezetésével a szegedi központ dolgozott ki, s amely azóta is része az önkéntesek képzésének. Ugyancsak a szegediek ötlete volt a papírprés, amelynek ötletét a központ átvette és elterjesztette. Az együttműködésnek sok formája van, mindez azt szolgálja, hogy a „ránk bízott munkát minél hatékonyabban végezzük” – határozta meg Écsy Gábor a kapcsolattartás célját.

„Ma azokat ünnepeljük, akik a karitász szolgálatát végezve a szegény embertársban meglátták Krisztust, ezt a szemléletet köszönjük meg ma nekik” – mondta a Katolikus Karitász igazgatója. 

Gyulay Endre és Kothencz János adták át az egyházmegyei Karitász-díjakat, melyek célja, hogy elismerjék és megköszönjék az önkéntesek szolgálatát. A díjra három kategóriában várják minden évben a jelöléseket. E kitüntetéssel jutalmazzák az önkéntesi, támogatói és a Karitászban közreműködő lelkipásztori szolgálatot.

Az önkéntes kategóriában díjazták Dániel Józsefet, Giláné Bence Máriát, Kovács Anitát, valamint Szabó Jenőnét és Tapodi Endrénét.

A támogatói kategóriában Berényi Józsefné, Bozó Zoltán és Mária, Márta István, valamint Mártáné Nagy Katalin kaptak elismerést. Kretovics Lászlónak, a szegedi Szent Rókus-templom plébánosának székesegyházi főesperesként végzett tevékenységért mondtak köszönetet.

A jubileumi visszatekintés az elmúlt 25 évet bemutató képek vetítésével fejeződött be.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír