Kalocsára zarándokoltak a délvidéki Keresztény Értelmiségi Kör tagjai

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A zarándoklat lelkivezetője Szakály József főesperes, szabadkai plébános volt. A résztvevők a Szabadkai és a Nagybecskereki Egyházmegye hét településéről érkeztek az érseki székvárosba. A szentmisén a délvidékiek mellett részt vettek a Felsőszentiváni Szociális Szolgáltató Intézmény jubiláns dolgozói is, akik a szociális munka napja alkalmából jöttek a fenntartó egyházmegye székhelyére ünnepelni.

Az érsek szentbeszédében a zarándokokat köszöntve elmondta: egyszerre örvendetes, de kissé fájdalmas is, hogy ilyen találkozásra került sor a kalocsai székesegyházban; örvendetes, hogy itt vannak a délvidéki magyar testvérek, de a ténnyel, hogy a határon túlról kellett jönniük, a sebünk is nyilvánvaló – a Délvidék nemcsak egy országrész volt, hanem egy egyházmegyei egység is az ősi kalocsai érsekségben.

Bábel Balázs kifejtette, hogy egy hete Gelencén járt, Erdélyben, a történeti Magyarország egyik legtávolabbi pontján, egy színmagyar, katolikus településen. Ott is érezte a magyarság egységét és ennek csodáját. A főpásztor Illyés Gyulát idézve úgy fogalmazott, hogy a mi hazánk a magasban van, a szellemben és a kultúrában, de tovább is vitte ezt a gondolatot, amikor úgy fogalmazott: „A mi hazánk egyesítő ereje Egyházunk és a Szűzanya, Jézus édesanyja.” Magyarázatában Bábel Balázs kifejtette, hogy amíg él az édesanya egy családban, addig a gyerekek hazamennek; de akármennyire szeretik is egymást a testvérek, ha meghal az édesanyjuk, akkor megváltozik minden. „Nekünk ilyen hazamenetelt jelent maga az Egyház, jelen esetben a kalocsai székesegyház, s miután a Szűzanya tiszteletére van szentelve, ezért kiemelt Mária, az édesanya iránti szeretetünk. A boltívben fel van írva a Példabeszédek könyvének részlete: »Sok asszony sokat gyűjtött, de te a legtöbbet!« Kire gondolt a Szentírás? Lehet azt mondani, hogy általános asszonyi dicséret található benne. Jelzi az Anyaszentegyházat, de jelzi az egyházmegyét is: plébániákat, lelkészségeket, közösségeket. Összekapcsol minket.”

A székesegyház feliratát magyarázva az érsek kifejtette, hogy még a horvátországi püspökök is mondják időnként, hogy ők érseki tartományként ide tartoztak. A Délvidék szabadkai része a kalocsai egyházmegye egysége volt kilenc évszázadon keresztül. A felírást magyarázva elmondta, hogy az vonatkozik Máriára is, aki a legtöbbet adta, Jézust, az üdvösség szerzőjét. Mária élete a legtermékenyebb volt, a legteljesebb az üdvösség történetében. A II. vatikáni zsinat ezért is megerősítette, hogy a Szűzanya az Egyház példaképe, az Egyház édesanyja. Ezért tette ezt a gondolatot ünneppé Szentatyánk, Ferenc pápa. Mária anyai módon összetartja Anyaszentegyházunkat. Ebből adódik a katolikus és protestáns egyházak közötti látható különbség. A Katolikus Egyházban van valami anyai elem. Ahol van egy asszony otthon, aki felelős anya is, ott általában rend van. Ahol nincs, ott hamarabb lesz káosz és rendetlenség. Ez látszik az Egyházban is: ott van Mária asszonyi, édesanyai gondoskodása, s ezért rendezettség is van. Isten ezért is adta Máriát nekünk.

Bábel Balázs beszédében megemlékezett a nap szentjéről is, a középkor egyik nagy tudósáról, Nagy Szent Albertről. Ő volt Aquinói Szent Tamás nagy mestere, úgy is nevezték az Egyházban, hogy doctor universalis. Sok témában írt bölcsességeket, sőt, még azt is megírta, hogy a föld gömb alakú. Arisztotelész filozófiáját ő kezdte átültetni az Egyház filozófiai rendszerébe. Arisztotelész  abból a valóságból indult ki, amiben élünk – ezt a gondolatot keresztelte meg Nagy Szent Albert és Aquinói Szent Tamás. Az emberi értelem is képes kikövetkeztetni, hogy létezik Isten. Ezért is mondja Szent Pál, hogy a pogányok bűne az, hogy felismerték értelmükkel: létezik Isten, s mégsem adták meg neki a köteles tiszteletet. Az értelem katolikus hitünknek nem meggyengítője, hanem támasza. Ahogy Albert mondja, az értelem Istentől jövő megvilágosított tanítás.

Végül a hagyományok tiszteletéről szólt a főpásztor. Emlékeztetett, Aquinói Szent Tamás is tudta, hogy sokat köszönhet Nagy Szent Albertnek. Van ebben valami csodálatos: a legnagyobb tudósok is hálával tartoznak az elődöknek. Senki nem úgy születik, hogy elölről kell kezdenie mindent, hanem egy nagy örökségnek vagyunk az értelem útján megajándékozottjai. Ez a hitünkre is vonatkozik: benne van a gondolatunkban az őseink gondolata is, és ugyanígy a hitünkben az őseink hite is. Mert az Isten ilyen katolikusnak teremtette a világot – egyetemesnek, általánosnak, egyszerre egésznek. Ezért van okunk bizakodni abban, hogy az értelem útján el tudunk jutni az Istenhez. Hit és értelem: Szent II. János Pál pápának van egy ilyen című enciklikája. A hit és az értelem fő példaképe Mária, ő azt a Fiút adta a világnak, aki értelmével tizenkét éves korában elkápráztatta az embereket. Jézusnak volt emberi tudása, Lukács evangéliuma is kifejti, hogy Jézus növekedett korban, bölcsességben Isten és az emberek előtt. Az emberi bölcsességet Jézus Máriától is kapta, ezért illő, hogy Máriát úgy szólítsuk a litániában, hogy „Nagyokosságú Szűz” vagy a „Bölcsesség Széke”. Ugyanis mindig azt kereste, hogy az üdvösség szempontjából mi a fontos és elengedhetetlen.

A szentmise végén az érsek személyesen is találkozott a délvidéki vendégekkel, majd orgonabemutató következett. A zarándokok látogatást tettek Szent Asztrik sírjánál, és imában kérték a szent főpásztor pártfogását; ezt követően pedig az Astriceum Érseki Múzeumot és az érseki könyvtárt tekintették meg.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Magyar Kurír