Kiállítás nyílt a veszprémi érseki palotában „Kiegyezés és koronázás – 1867” címmel

Immár negyedszázados hagyomány Veszprémben, hogy a székesegyház társvédőszentje, Boldog Gizella, a magyarok első királynéja névünnepe alkalmából többnapos kulturális, művészeti és vallási rendezvénysorozattal készül közösen Veszprém városa és a Veszprémi Érsekség. E programsorozatot mindig az egyházmegye múzeuma, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény nyitja meg egy-egy emlékezetes kiállítással. Az idén a Magyar királynék és koronázó püspökök című kiállítássorozat következő állomásaként Kiegyezés és koronázás – 1867 címmel rendeztek tárlatot arra emlékezve, hogy százötven évvel ezelőtt koronázta meg Erzsébet királynét Ranolder János (1806–1875) veszprémi püspök, és került sor Magyarország történetének egyik sorsdöntő eseményére, az osztrák–magyar kiegyezésre.

A kiállítást május 4-én nyitották meg a veszprémi érseki palotában. A megjelenteket, közöttük a vendégként érkezett Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceget, a Mindszenty Alapítvány elnökét, Erzsébet királyné ükunokáját, illetve feleségét, Habsburg-Lotharingiai Christiana főhercegnőt, valamint Szelke László történészt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának egyetemi adjunktusát Udvarhelyi Erzsébet, a gyűjtemény igazgatója köszöntötte.

Megnyitóbeszédében az intézmény vezetője kiemelte, hogy az Ausztria és Magyarország között 1867-ben létrejött kiegyezés sorsfordító jelentőségű volt, mert a kiegyezési törvénnyel lezárult a 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot követő önkényuralom időszaka, és kezdetét vette a dualizmus kora – félszázadnyi „boldog békeidő” –, amely az ország gazdasági, kulturális fejlődését hozta magával. Ezt a minden tekintetben prosperáló korszakot idézi meg a kiállítás, korabeli fotókon, festményeken, levéltári dokumentumokon és tárgyi emlékeken keresztül – mondta el a gyűjtemény igazgatója. 

Márfi Gyula veszprémi érsek örömének adott hangot, hogy az érseki palota oly rangos eseményeknek tud helyet adni, mint a mostani kiállítás. Ünnepi beszédében a koronázásokat idézve kiemelte: ha nem is azonos a mostani Szent Korona azzal, amelyet II. Szilveszter pápa 1000-ben küldött Szent István királynak, mégis annak jogutódja. Felidézte, hogy 2003-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia képviseletében részt vett egy, a franciaországi Aurillacban szervezett konferencián, melyet II. Szilveszter pápa halálának ezeréves jubileuma alkalmából rendeztek. Az egyházfő ugyanis ebben a kisvárosban született, ahol később mint Gerbert apát szolgált – fejtette ki Márfi Gyula. Korának egyik legnagyobb tudósa volt, sőt kiváló zenész is, aki még orgonát is épített. A csillagászatban is kiváló volt, s az akkori tudományok szinte minden ágában kimagaslott jártasságával. Hozzá vitték az előkelő európai családok gyermekeiket, hogy tanítsa és nevelje őket. Nála tanult a későbbi II. Ottó német-római császár is. A fiatal uralkodónak köze lehetett ahhoz, hogy Gerbert apátot később pápává választották, ugyanakkor a pápának II. Ottó adott jogot ahhoz, hogy koronát küldhessen Szent Istvánnak – emlékeztetett az érsek, majd hozzátette: ha a királynak valamelyik európai nagyfejedelem küldte volna a koronát, akkor egy birodalom vazallusaként kerültünk volna Európa térképére; mivel a pápától kaptuk a koronát, így hazánk önálló országként folytathatta útját a történelemben. Márfi Gyula érsek a szülőföldjéről, Zalából származó Deák Ferencnek a kiegyezés előkészítésében játszott történelmi szerepét is méltatta.

Az egyházi köszöntés után a városi önkormányzat nevében Porga Gyula polgármester szólt az egybegyűltekhez, és megnyitotta a Gizella-napok rendezvénysorozatát. Morus Szent Tamást idézte: „A hagyomány nem a hamu őrzését, hanem a láng továbbadását kell hogy jelentse!” E gondolat jegyében szerveznek minden évben tartalmas zenei, táncos, irodalmi és vallási, művészeti eseményekben gazdag programokat a Gizella-napok keretében. Veszprém gazdag tradíciójú város, múltjában lépten-nyomon olyan kincsekre bukkanhatunk, amelyeket meg kell mutatnunk a város polgárainak s a távolabbról érkezőknek – emelte ki. 

Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg királyi felmenőjére, Erzsébet királynéra emlékezett, aki 180 évvel ezelőtt Münchenben született a bajor Wittelsbach uralkodócsalád gyermekeként. Születésének rendkívüli körülményeit (szenteste jött a világra, egy pici foggal) szülei és a rokonság a szerencsés életút előjelének tekintették, ám a sors számos kihívás elé állította. Első gyermeke, Zsófia kétévesen egy magyarországi utazás alkalmával megbetegedett, és a karjai között halt meg 1857-ben; 1889-ben pedig már felnőtt fiát, Rudolfot máig tisztázatlan körülmények között vesztette el. A tragédiák sorát végül saját erőszakos halála zárta 1898-ban, amikor egy anarchista merénylő áldozata lett Genfben.

A főherceg kiemelte: Erzsébet nagyon intelligens és különösen is szabadságszerető, korának egyik legszebb és legvarázslatosabb asszonya volt: sportos életvitelű, vakmerő lovas és fáradhatatlan túrázó hírében állt, s Ferenc József feleségeként rendkívüli hatással volt férje politikai irányvonalára, különösen a magyarokkal szemben. Népünk bámulattal, nagy-nagy szeretettel fogadta látogatásait; a haza megmentőjének, gondoskodó nagyasszonyának tartották őt. E különleges tisztelet alapvető forrása, hogy a kiegyezéshez nagymértékben hozzájárult Erzsébet szerepe, tevékenysége – mutatott rá Habsburg-Lotharingiai Mihály. Gyönyörű magyar díszruháját, amelyben megkoronázták a budavári Nagyboldogasszony-templomban, a királyné koronázó főpapjának, Ranolder Jánosnak ajándékozta a koronázás emlékére, hogy abból a püspök miseruha-garnitúrát készíttessen. A koronázási díszruhából való főpapi ornátus palástja és miseruhája a tárlaton is megtekinthető. A királyi pár a koronázási ajándékot – összesen százezer aranyforintot – az elesett katonák özvegyeinek, árváinak és a szabadságharc rokkantjainak javára ajánlotta föl. 

A kiállítás megnyitóján Szelke László történész 1848-tól a kiegyezésen keresztül az első világháborúig felidézte a történelmi eseményeket. Bemutatta, miképp vezetett a magyar honvédség útja a márciusi forradalomtól a győzedelmes tavaszi hadjáratig, és hogy mi okozta végül a szabadságharc bukását, leverését – orosz cári segítséggel. Az előadó az önkényuralom, majd a lassú enyhülés korszakáról is beszélt, amely végül az októberi diploma, később a februári pátens kibocsátása után pár év múlva az 1867. évi kiegyezéshez vezetett. Kiemelte Deák Ferenc szerepét a kiegyezési javaslatok, majd törvények előkészítésében. A kiegyezési törvényeket 1867. március 30-án a Magyar Országgyűlés tekintélyes többsége megszavazta, az uralkodó szentesítésére azonban június 12-ig várni kellett, hiszen előtte Ferenc Józsefet magyar királlyá kellett koronázni. Erre 1867. június 8-án, a budavári Nagyboldogasszony-templomban került sor. 

A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény, a Veszprémi Érseki Könyvtár és a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár mellett a Budavári Nagyboldogasszony-templom Egyházművészeti Gyűjteménye, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Laczkó Dezső Múzeum, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, az Országos Széchényi Könyvtár és magángyűjtők gyűjteményeinek darabjai gazdagítják a kiállítást, amely tematikusan mutatja be az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc időszakát, a kiegyezési törvényt és a koronázás eseményét. A tárlaton Báró Hornig Károly veszprémi püspök, bíboros hagyatékából száz év után újra látható a veszprémi püspöki palotában Stróbl Alajos Erzsébet királynéról és Ferenc Józsefről készített carrarai márványszobra, amely szobrok ma a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményét gazdagítják.

A kiállításmegnyitót a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar előadása zárta, akik Haydn Három német táncát játszották el, Kováts Péter és Bendik Ágota hegedűművészek vezetésével.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Mátyus Tamás/Veszprémi 7Nap; Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény

Magyar Kurír