Kilencedik alkalommal rendezték meg az Országos Magyarok Nagyasszonya Találkozót

A Szűzanya fatimai megjelenésének 100. évfordulóján és Szent László király trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évében tartott találkozó mottója egy idézet volt Szent Efrémtől: „Mária az Úr házából fakadó forrás, amelyből a szomjazók az élet vizét meríthetik, ha valaki ezt a forrást csak ajkával ízleli is meg, nem szomjazik soha többé”. Az ország minden részéből, sőt a határon túlról is érkeztek Szűz Mária tiszteletére zarándokok, illetve a Magyarok Nagyasszonya testvéregyházközségek hívei, papjai.

Az ünnepi szentmise előtt Kovács Zoltán, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye irodaigazgatója, az angyalföldi Szent Mihály-templom plébánosa Úton a Magyarok Nagyasszonyával az Eucharisztikus Kongresszus felé címmel tartott előadást.

Mint mondta, hazajött, hiszen Mária-tisztelőkkel teli templomba érkezett, ahol elmélkedésének magvai minden bizonnyal jó talajba kerülhetnek. Ezt követően az idei meghívón található, már idézett mottóról beszélt Kovács Zoltán, aki a Szent Efrémtől származó idézet kapcsán kiemelte, Mária az élet forrása, mely nem merülhet sohasem ki – Isten fiát szülte a világra. Mostanában – tette hozzá a plébános, irodaigazgató –, előttünk áll egy másik idézet is, a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelmondata: „Minden forrásom belőled fakad”. Ez egy másik forrásra, az Oltáriszentségre utal.

Bár gondolhatnánk az Eucharisztikus Kongresszusról, hogy még nagyon messze van, de tudnunk kell, hogy már az előkészület is megszentelődésünket kell, hogy szolgálja, máriás lelkületünket is kell, hogy növelje, hiszen a Szűzanya egészen közel áll az Oltáriszentségben jelen lévő fiához – emelte ki Kovács Zoltán. – Rá kell csodálkoznunk azokra a közös vonásokra, melyek égi édesanyánkról és az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztusról elmondhatók. Ezek összekötik Máriát az Eucharisztiával – folytatta. – Számtalan ábrázolásnál láthatjuk a kereszt mellett Máriát, Jézus édesanyját. A keresztáldozattal azonban nem csupán a képzőművészetben találkozunk, hanem minden szentmisében is. Hiszen minden egyes szentmisében Urunk keresztáldozatának megismétlése történik. Tudjuk, a Szűzanya ott állt a kereszt mellett, de ott áll minden szentmisén is az oltár mellett, mert nem választható el a keresztáldozattól. Amikor a szentmiseáldozatot bemutatjuk, azt az egész Egyházzal együtt tesszük. Mi képviseljük a zarándok Egyházat, de minden áldozatbemutatáskor ott van a megdicsőült Egyház, a szentek közössége is. És ott van a tisztuló Egyház is, akik erőt merítenek az áldozat kegyelmi erejéből. Ha ott van a szentek közössége, akkor annak legkiválóbb tagja, Mária ne volna jelen? Ott van és közbenjár értünk. A mi sorsunkat is kézben tartja, kíséri, az ő fia elé viszi.

Jézus az utolsó vacsorán megígérte, hogy nem hagy bennünket árván. Saját testét hagyta itt nekünk az Oltáriszentségben. Halála előtt tehát gondoskodott saját testének, az Egyháznak a táplálásáról. Megalapította az Oltáriszentséget. Mielőtt meghalt volna a kereszten, földi életének utolsó perceiben még egy hatalmas ajándékot adott nekünk: az ő saját édesanyját. Isten anyja az Egyház édesanyja is lett. Nekünk, magyaroknak különösen fontos Mária jelenléte a kereszt alatt. Ezer esztendővel ezelőtt Szent István király, halála előtt a Boldogasszony oltalmába ajánlotta az országot. Amint a kereszten haldokló Király az ő édesanyjára bízza a szeretett tanítványt, Jánost, úgy bízta haldokló első királyunk szeretett tanítványait – az övéit, a szeretett népet – ugyanarra az édesanyára, Máriára. Ezt az örökséget pedig nekünk meg kell becsülnünk – hangsúlyozta Kovács Zoltán. – Így lesz két fontos támaszunk, segítőnk földi zarándokutunkon az Oltáriszentség és égi édesanyánk, a Magyarok Nagyasszonya.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a szentmise kezdetén arról beszélt, hogy második alkalommal jött el a Magyarok Nagyasszonya-találkozóra, hogy együtt köszönthesse paptestvéreivel és a Máriát tisztelő zarándokokkal égi édesanyánkat. Mint mondta, tanulhatunk tőle, kérhetjük közbenjárását, hogy igent tudjunk mondani Istenre és rajtunk keresztül is a világra jöhessen Isten szeretete. Hozzátette: együtt vagyunk, együtt imádkozunk magyar nemzetünkért, népünkért.

Homíliájában a főpásztor arról beszélt, hogy a Magyarok Nagyasszonya ünnepének közeledtével különös öröm látni, hogy sokan vannak, akik különös szeretettel tisztelik a Szűzanyát. Mária a mi édesanyánk. Ő végigkíséri életünket, száz esztendővel ezelőtt Fatimában is arra buzdított, hogy térjünk meg, menjünk Fiához. Figyelmeztet bennünket, hogy van lehetőségünk az újrakezdésre, van lehetőségünk a megtérésre, van lehetőségünk az emberi kapcsolatok újrakezdésére is a bocsánatkéréssel vagy a megbocsátással. Mária erre hív meg bennünket újra meg újra. A nevéhez kapcsolódó ünnepeink erre figyelmeztetnek bennünket, de ő mindig tovább irányítja figyelmünket Szent Fiára. Mária abban is segít minket, hogy segít megérteni, mit vár el tőlünk az Isten. Ő se értette Gábriel arkangyal megjelenésekor, hogy mi fog vele történni, de elfogadta az ajándékot, hogy ő lehet Isten fiának szülőanyja. Tele volt bizonytalansággal, de bízott Istenben, ráhagyatkozott Isten akaratára.

Palánki Ferenc püspök azt az evangéliumi részt idézte, melyben a két fiút az apa megkéri, hogy menjenek ki a szőlőbe dolgozni. Az egyik megígéri, de nem megy el, a másik először nemet mond, majd mégis kimegy. A főpásztor arra figyelmeztette a híveket, hogy mindezt a harmadik fiú mondja el, aki igent mondott és el is jött Isten szavára. Ahhoz viszont, hogy Isten fia eljöhessen közénk és igent mondhasson a szeretetre, szükség volt Mária igenjére is. Mi sokszor mondunk nemet az Istennek, de megtérhetünk, utóbb igent mondhatunk az ő szeretetére, jóságára. Mária ebben is segít minket.

Mária, aki a Magyarok Nagyasszonya, az Egek Királynője, nem uralkodik fölöttünk, hanem szeret minket. Vállalta a nehézségeket, Jézusra, Szent Fiára mutatva élt. Ezért példaképünk is. Egész életünkben Jézusra, a Megváltóra mutatva kell élnünk, melyben Mária mutatott nekünk példát az ő csodálatos hitével.

Palánki Ferenc homíliája végén külön biztatott, hogy kérjük mindig Mária közbenjárását, imádkozzuk minél gyakrabban a rózsafüzért, bízzuk égi édesanyánkra életünket, szeretteinket. Kérjük az ő segítségét, általa várhatjuk a Szentlélek ajándékait.

A szentmise végén, az áldások előtt Szabó Sándor plébános megköszönte Palánki Ferenc püspöknek, hogy bemutatta a szentmiseáldozatot, majd külön köszöntötte a főpásztor édesapját, aki elkísérté fiát a rákospalotai találkozóra.

A szentmisén és az agapét követő egyházzenei áhítaton a szentendrei és pomázi egyesített Szent Cecília kórus működött közre Silacher Miklós karnagy vezényletével.

Szöveg és fotó: Bókay László

Magyar Kurír