Közjó műhely – Közös gondolkodásra hívták a keresztény értelmiségi szakembereket

Hazai – 2016. november 10., csütörtök | 19:50

„Közjó műhely – Keresztény gondolkodók fóruma” címmel a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskolán rendezték meg november 10-én a különböző magyarországi szakmai közösségekben munkálkodó keresztény értelmiségi szakemberek műhelynapját.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A fő szervező ÉrMe Üzleti Hálózat képviseletében Tóth József, az Üzleti ÉrtékMegőrző Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte a résztvevőket. Mint elmondta: Magyarországon először rendezik meg a különböző szakmai közösségekben dolgozó keresztény értelmiségi szakemberek fórumát, hogy összetegyék tudásukat. Minden értelmiségi önmagában képes hatni a környezetére, de együtt hatékony társadalomformáló erővé válhatunk – hangsúlyozta Tóth József. – Vállalkozónak lenni hivatás, és mi e hivatáson keresztül teljesedünk ki és válunk a teremtés részesévé. Mindez felelősséggel is jár, és ezt a közjóért végzett munkában szeretnénk felvállalni. Ezért szerveztük ezt a napot, aminek a célja, hogy a különböző szakterületek szerinti műhelyekben a közjó érdekében megfogalmazzunk olyan kulcsmondatokat, amelyekkel meg tudunk szólítani más szakembereket is. A következő három–öt évben pedig azért fogunk dolgozni, hogy az itt összegyűjtött szellemi tőke és megfogalmazott üzenet eljusson a társadalom különböző szféráiba.

A program további szervezője volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ), a Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (KETEG) alapítványa, valamint a „pálferis közösség”.

A műhelymunka előtt Baritz Laura Domonkos-rendi nővér, közgazdász, a KETEG-képzés szakfelelőse tartott gondolatébresztő előadást a közjó fogalmáról. Az ókortól kezdve rengeteg szellemi irányzat hivatkozott erre a fogalomra, és napjainkban is az egyik legtöbbet használt kifejezés a társadalmi, politikai, gazdasági retorikában.

A 18. században Antonio Genovesi olasz pap, aki közgazdász is volt, és a civil gazdaság eszméjét írta le a munkáiban, úgy fogalmazott, a gazdaság és az állam legfőbb feladata a közjólét, vagyis az emberi közösség boldogságának létrehozása. Az egyház társadalmi tanítása azt mondja, a közjó az emberi kiteljesedés, egyéni és közösségi szinten egyaránt. A boldogság eszerint egy nemes célkitűzés megvalósítása. A célomat egy dinamikus magatartással, tevékenységgel tudom elérni, és miközben a célt űzöm, kiteljesedem, gyarapodom, tökéletesedem. Ez a folyamat hozza el a boldogságomat.

A kiteljesedés mellett a boldogság elérésének másik tengelye a kapcsolat. Nagyon sok kutatás igazolta már, hogy az ember boldogságának legfőbb forrása a mély és tartós kapcsolat másokkal. Tehát ahhoz, hogy a közösségi boldogságot mint közjót elérjük, kapcsolatokra van szükség, amelyben a felek tisztelik egymás méltóságát, képesek kölcsönösségben élni és együttműködni egy közös cél érdekében.

A fogalomtisztázó előadás után Pál Ferenc pap, mentálhigiénés szakember osztott meg a résztvevőkkel néhány gondolatot, melyek mentén elindulhatott a közös munka a műhelyekben. Felidézett egy kérdést, amit a neki családterápiát oktató paptestvére tett fel egy előadáson: mi egy családterapeuta legfontosabb tulajdonsága. Sok minden elhangzott válaszul: a szakismeretek, a rendszerszintű gondolkodás, az empátia… Aztán az oktató azt mondta: egyik sem, hanem a gyermeki kíváncsiság. Szükség van arra, hogy minden tudásunkat, mindazt, amire azt gondoljuk, igaz, kicsit lerakjuk, hogy megismerjünk valami mást és többet. Hogy a másik embert, a társadalmi jelenségeket, csoportokat mélyebben megértsük, úgy, ahogyan eddig még nem.

Egy skandináv kutatásban felnőtt megtérőket kérdeztek meg arról: mi volt az Istenhez fordulásuk alapvető mozgatója – mondta el Pál Ferenc. – Az volt az előfeltevés, a megtérők azt az alapvető tanítást ismerték fel, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, de Krisztus megváltott minket, és erre ők bűnbánattal és megtéréssel válaszoltak. Kiderült, ez csak keveseket motivált. A megtérők nyolcvannégy százalékát az fordította Isten felé, hogy valami vagy valaki hiányzott az életükből. Hogy a lelki szükségleteik nem voltak kielégítve.
Pál Ferenc hozzátette: fontosak a gyökerek, de mégiscsak szükség van arra, hogy új dolgok szülessenek. Mert a gyökerekből táplálkozunk, de a gyümölcsök lesznek számon kérve.

Az előadó John M. Gottman pszichológust, családterapeutát idézte, aki azt mondta: „a család nem az a hely, ahol bárkinek igaza lenne”. A család és minden közösség, az egyház, a társadalom, egy élő rendszer, amelyben senki nem birtokolja a teljes igazságot, de mindenki hozzátesz valamit, és közösen képviselik azt. Ezért nem csak alapigazságokat keresünk, hanem alapvető dilemmákat és feszültségeket is feltárunk, melyek többsége soha nem oldható fel. Például hogy az emberi életben egyszerre van jelen az alkalmazkodás és az önérvényesítés, a biztonság és a kaland keresése, az egyén és az egyetemes emberiség elsőbbsége. Akkor tudunk hatékonyan működni, ha mindezek az értékek és érdekek demokratikus módon, egymás mellett vannak jelen az életünkben – mutatott rá Pál Ferenc.

Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke is köszöntötte a hallgatóságot. Elmondta, a műhelynapon részt vesznek a Professzorok Batthyány Köre, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület tagjai, valamint a Kárpát-medencei ökumenikus lelkésztalálkozó résztvevői is. Osztie Zoltán kiemelte: hogy az igazság megismerésében előrébb jussunk, szükség van az igazi bizalomra, és annak átélésére, hogy az idők jeleire válaszolva egy célért dolgozunk.

A nap nagy részében a különböző szakterületek szerinti műhelyekben folyt a közös munka, de biztosították annak lehetőségét is, hogy a különböző csoportok résztvevői egymással is kicserélhessék gondolataikat. Tíz témában alakult műhely: testi-lelki egészség; párkapcsolat – család; anyagi javak – emberi értékek; fejlődés – gondolkodás; hagyomány – szabadság; kultúra – elidegenedés; ifjúság – fejlődés; közösség, közélet – individualizmus; szellemi-lelki javak – szekuláris világ; technológia – környezetvédelem.

A nap zárásaként minden csoport moderátora az összes résztvevő előtt röviden bemutatta a műhelymunka eredményét, összefoglalta azokat a keresztény értekeket közvetítő szakmai gondolatokat, hívószavakat, amelyeket aztán továbbadhatnak a szakemberek akár a saját környezetükben, akár a társadalom egészében.

Fotó: Lambert Attila

Szalontai Anikó/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria