Krisztus világosságában járni – Görögkatolikus papszentelést ünnepeltek Nyíregyházán

Hazai – 2019. február 3., vasárnap | 18:58

„Krisztus világosságában járni, s ezt a világosságot másoknak megmutatni, átadni: ez a pap feladata” – mondta prédikációjában Szocska A. Ábel megyéspüspök a nyíregyháza-kertvárosi görögkatolikus Szent Kereszt felmagasztalása templomban, ahol február 2-án pappá szentelte ifj. Obbágy Lászlót.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Bár a közösség tagjai közül szerzetes és pap is kikerült már, a kis templomban először szenteltek pappá diakónust: Obbágy László parókus fiát szentelte áldozópappá Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök. Az újszentelttel a család apai ágon háromgenerációs papcsaláddá bővült, s ezen az örömteli eseményen a pap édesapa mellett a pap nagyapa is szolgált: a Szent Liturgiát nyitó imádsággal ő maga kezdte az ünnepélyes szertartást.

Papp Tibor főhelynök, valamint több mint húsz paptestvér és négy diakónus állt az oltár körül, hogy együtt imádkozzanak és örüljenek főpásztorukkal apapszentelés ünnepén.

A szentelés az Úr találkozása Simeonnal, ismertebb nevén Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén zajlott, amely nap 1997 óta – Szent II. János Pál pápa kívánsága szerint – a megszentelt élet világnapja is.

A főpásztor egy szál gyertyával a kezében az alkonyati istentisztelet szövegéből Simeon szavait idézve kezdte prédikációját: „Üdvözlégy, malaszttal teljes Szűz, mert tőled sugárzott ki az igazság napja: Krisztus Istenünk, megvilágítván a sötétségben levőket.”

„Simeon elsők között nevezte Krisztust világosságnak, törékeny fénynek” – mondta, s hallgatósága elé idézte a halvány gyertyaláng megnyugtató melegségét áramszünet idején; a mécses múltbeli szerepét, amikor még nem volt más fényforrás: egyszerű dolog, mégis milyen jelentősége van. Ilyen lehetett Simeon számára a találkozás a csecsemővel, akiben törékeny kisded mivolta ellenére a világ világosságát ismerte fel az öregember.

„A gyertyafény a keresztény ember életét is végigkíséri: a keresztelendőnek átadunk egy szál gyertyát; az esketés során a párok gyertyát gyújtanak; az asszonyavatás rendjében (az esketési szertartás része – a szerk.), és mindannyiunk ravatalánál ég gyertya, mely kifejezi Krisztus mindent megvilágosító fényességét, az emberi élet fontosságát, jelentőségét. Egyszerű kezdet, egy törékeny gyermek, egy szál gyertya, enyhe világosság.” A mai alkalom, valamint az egyházközség életének egyszerű, mégis jelentőségteljes kezdetét elevenítette fel, s ehhez kötötte a papszentelésről szóló gondolatait. „Papszentelés során a papra azt a feladatot bízza a püspök, amit Krisztustól ő maga is kapott: Krisztus világosságában járni, s ezt a világosságot másoknak megmutatni, átadni. Ez a pap feladata.”

Szocska Ábel, elfújva a kezében lévő gyertyát, arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyertyaláng hamar elalszik. Hiszen előfordul a keresztények életében, hogy egyszer csak nem érzik szívükben Krisztus mindent átható, megerősítő szeretetét, lángját. A nehézségek, megpróbáltatások, akár tőlünk független okokból is, kiolthatják azt. De olyankor nem szabad kétségbe esni – biztatott a főpásztor: „oda kell fordulni Krisztushoz, tőle újra és újra világosságot meríteni mindaddig, míg a gyertya teljesen le nem ég. S akkor, mint Simeon mondhatjuk: megkaptam, megőriztem, továbbadtam.” Az újszentelt feleségéhez fordulva pedig arról beszélt, hogy mi lesz az ő szerepe papfeleségként László atya oldalán: mint a gyertyalángot óvó kezek, neki is segíteni kell abban, hogy „a Krisztusi lángot megőrizzék, éljék és továbbadják”.


A Szent Liturgián az adományok oltárra való fölvitelét követően a jelöltet háromszor körbevezette Grunda János atya és Obbágy László atya, a szentelendő édesapja az oltár körül. Miután letérdelt az oltár sarkánál, Ábel püspök a fejére borította omoforját, és elmondta a szentelési imát.

Ezután felhangzott a nagy ekténia (könyörgés) és a püspök Axiosz! azaz méltó felkiáltással papi öltözettel ruházta fel az újszenteltet. Az eucharisztikus ima második felében László atya tenyerébe kapta a bárányt, Krisztus testét, intvén őt a következőkkel: „Vedd e zálogot és őrizd azt a mi Urunk, Jézus Krisztus második eljöveteléig, mert számon kéri majd tőled.” Hivatásgyakorlásának első mozzanataként megáldoztatta a híveket, majd záróáldással és miroválással folytatta most kezdődő papi feladatait.

A hála szavai és a köszöntők után Ábel püspök tájékoztatta az egyházközség tagjait a háromnapos, ezzel a liturgiával záródó kánoni látogatás eredményéről. Az ötévente esedékes püspöki látogatás az egyházmegyében ugyanis ennek az egyházközségnek a vizitációjával vette kezdetét. A kánonjog által meghatározott módon a főpásztor a közösség mindennapjaiba, gazdasági, közösségi és hitéletébe, intézményeibe nyert betekintést az elmúlt három nap alatt: többek között január 31-én, csütörtökön az egyházközség tagjaival találkozott, akik a személyes és közvetlen hangnemnek köszönhetően bátran kérdeztek és formáltak véleményt a saját és közösségi életüket érintő kérdésekben.

Az 1997-ben alapított egyházközség mára élő és fejlődő közösségével, lelkes és odaadó híveivel pozitív értékeket mutatott fel a püspök látogatása során, amit Ábel atya egy díszes kereszttel jutalmazott.

A szertartás végén ifj. Obbágy László újszentelt atya megszentelte a gyertyákat, jelképesen is követve a feladatot, melyet főpásztora egész életén keresztül rábízott: továbbadni a Krisztusi lángot mindenkinek.

Ifj. Obbágy László 1987-ben született Budapesten. Édesapja görögkatolikus pap, édesanyja pedagógus; egy nővére és két húga van. Tanulmányait a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskolában kezdte, majd a Zrínyi Ilona Gimnáziumban folytatta. Itt érettségizett 2006-ban, s még ebben az évben felvételt nyert a Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe. Az előkészítő évet Vácott végezte, majd két esztendőt a nyíregyházi szemináriumban töltött. Másodévet követően a budapesti Központi Papnevelő Intézet növendéke lett; tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán folytatta. Itt szerzett diplomát 2013-ban. Diakónussá szentelésére 2018. augusztus 6-án került sor.

Forrás és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria