Nagyböjti családos lelkinapot tartottak Veszprémben

Hazai – 2018. március 5., hétfő | 19:13

Hogy léphetünk túl útkereséseinken, életszakaszváltásainkon? Ilyen és hasonló kérdésekre próbált útmutatást adni a Veszprémi Főegyházmegye Családpasztorációs Irodája által szervezett idei családos lelkinap előadása március 3-án Veszprémben, a Padányi Katolikus Iskolában.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmise főcelebránsa Márfi Gyula veszprémi érsek volt, Fodor János, a főegyházmegye családreferens papja koncelebrált. A főpásztor szentbeszédben a tékozló fiú hazatérése kapcsán elmondta, hogy sok fiatal nem értékeli, amit a szüleitől vagy az államtól kap. Sokan tanulmányaik után rögtön külföldre mennek a nagyobb fizetés reményében, semmit nem adnak vissza az országnak, nem ismerik a hála érzését, nem akarnak idehaza dolgozni és tenni a jót.

A tékozló fiú evangéliumi története ma is aktuális. Rabul ejt minket a játék-, az okostelefon-, az internet-, a munka- vagy más szenvedély. Szenvedélyeink rabságában tudunk olyan mélyre jutni, hogy már semmi sem okoz örömet. Mert a bűn elvakítja és nyomorba dönti az embert. De ahogy a bibliai példa is mutatja, nyitva áll előttünk a lehetőség a megtérésre, hogy újból rátaláljunk a jó útra. Kérdés, hogy tudunk-e bocsánatot kérni. Szüleinktől, barátainktól, a Mennyei Atyától. Ahogy a tékozló fiú irgalmas apja szeretettel fogadta elveszettnek hitt fiát, olyan szeretettel vár minket, eltévelyedetteket is az Atyaisten.

Darnai János atya, az iskola lelkiigazgatója is jelen volt a programon, a nagyböjti készület részeként lehetőséget adott a családoknak a szentgyónásra.

A szentmisét követően Magyar Lóránt mentálhigiénés szakember, diakónus elakadásainkról, életszakasz-váltásainkról, útkereséseinkről beszélt. Életünkben számtalan rossz döntést hozunk, mert lehet, hogy akkor és ott éppen az tűnik jónak. Falnak megyünk. Eltévedünk. De hol az utunk? Mi a Teremtő akarata? Van úgy, hogy jó úton járunk, csak az irány rossz. Magyar Lóránt részletesen beszélt a japán Okinava szigetén élők életfilozófiájáról. A földön itt él a legtöbb százévesnél idősebb ember.

A boldog és hosszú élet japán titkának lényege, hogy megtaláljuk életcélunkat. Ehhez a következő kérdéseket kell feltennünk magunknak: Mi lelkesít, mit szeretünk csinálni? Miben vagyunk tehetségesek, milyen talentumokat kaptunk a Jóistentől? Mire van szüksége a világnak belőlünk, mit igényelnek a körülöttünk élők? Mit honorálnának mások? Életünk rendeltetése e kérdésekre választ találni. A mi feladatunk, hogy csiszoljuk gyémántjainkat, melyeket tehetségekként kaptunk, és csendben várjunk. Az időzítést bízzuk a Jóistenre. Magyar Lóránt úgy építette föl előadását, hogy az egyúttal egybecsengett a családpasztoráció idei jelmondatával: „Közeledjünk Krisztushoz, és Ő utat mutat!”

Amíg a felnőttek az életük értelmét fejtegető kérdésekre keresték válaszaikat, addig a gyermekek érdekes és játékos foglalkozásokon vehettek részt.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria