Nagyothallóknak rendeztek akadálymentes lelkigyakorlatot Vácott

A nagyothallók gyakran ép hallással születnek, és általában életük során veszítik el hallásuk egy részét. Mivel a hallók között nőttek fel, így az a megszokott világ számukra, de nehezebben értik meg az elhangzottakat a megfelelő hangerő mellett is. Ezt emberi oldalról lehet a kommunikáció során javítani: kisebb távolsággal (az előadó és nagyothalló között), szebb artikulációval, lassabb beszéddel. Technikai oldalról az írótolmácsolás, a jelnyelvi tolmácsolás és az indukciós hurok segíti a jobb szövegértést.

Ezek figyelembevételével kezdtek hozzá a szervezők az idei lelkigyakorlat megrendezéséhez. Székely János esztergom-budapesti segédpüspök vállalta a különleges feladatot jelentő lelkigyakorlat-vezetést, és az emberi oldalt tekintve tökéletesen akadálymentessé tette előadásait.

A hétvégére összesen húszan érkeztek, négy siket és három halló hozzátartozóval együtt. „Őszintén megvallva egy kicsit féltem is, hogy vajon a siketekkel mit fogunk kezdeni, hiszen most nem a jelnyelv lesz az elsődleges kommunikációs csatorna. A siket testvérek nyitottsága viszont minden félelmemet elfújta, és nagy hálát adok az ő bátorságukért és nyitottságukért, ami nagyban gazdagította és színesítette a lelki programot” – írja Lauer Tamás főszervező.

Az első délutánt rövid bemutatkozással kezdték a résztvevők, amelyből kiderült, ki honnan jött, milyen problémája van a hallásával. Már ekkor bebizonyosodott az is, mennyire jó egy olyan program a nagyothallóknak, melynek során nem azon kell keseregniük, hogy nem értik, amit mások mondanak, és így a keserűség helyett az öröm töltheti el őket. A lelkigyakorlatozók közös zsolozsmázását projektor segítette; a Diatár program segítségével az imádság szövegét nemcsak kivetíteni tudták, hanem szavanként színezték a szöveget, így mindenki pontosan követni tudta, hol tartanak az imádságban. A vacsora után játékos vetélkedő keretében folytatták az ismerkedést.

Másnap kezdődött a hétvége lelkigyakorlatos része. Székely János első elmélkedésében  arról beszélt, hogy milyen az Isten (mindenható, abszolút, végtelen), ki Ő, aki a világot és az embereket alkotta. A püspök kérdéseket is megfogalmazott, amelyek kapcsán utóbb négyfős kiscsoportokban beszélgettek a résztvevők, akiknek gyónásra és lelki beszélgetésre szintén volt alkalmuk a szünetekben. Délután a csoportvezetők beszámoltak a beszélgetésekről, majd az előadó arról elmélkedett, milyen lenne a világ, ha betöltené az Isten. Székely János emellett a megbocsátás négy fontos lépéséről is beszélt, valamint arról, hogy a szépen működő házasság emberfeletti remekműve két embernek.

A pihenőidő után Bacsa Dávid diakónus Kereszténynek lenni elhívás címmel tett tanúságot életéről, majd beszélt azokról a hallássérült fiatalokról, akik részt vettek a Tudom, hogy képes vagyok rá! címmel meghirdetett pályázaton.

Székely János következő előadásában megrendítően beszélt arról, mi a szenvedések oka, és még inkább arról, mi a céljuk, hogyan lehet hittel, szeretettel, türelemmel viselni a megpróbáltatásokat. Ezt követően körbeadott egy keresztet a résztvevőknek, és mindenki elmondhatta gondolatait, érzéseit azzal kapcsolatban, hogyan akarja élni életét. A püspök a peremre szorult emberekkel kapcsolatban megjegyezte: egy fogyatékosok nélküli közösség nagyon fogyatékos közösség.

Az esti szentmisében Batthyány-Stratmann László életén keresztül mutatta be Székely János, hogy nem vagyunk a sors játékának alávetve, igenis kezünkbe vehetjük életünket, és a szolgálat által tudunk a legjobban kiteljesedni. Az este félórás szentségimádással, agapéval és kötetlen beszélgetéssel zárult.

A lelkigyakorlat utolsó napjának reggelén azzal a témával foglalkoztak a résztvevők, hogyan nevel az Isten, hogyan alakít az életünk folyamán, hogyan vezeti életünk útját. A bibliai Jákob személyén, életén keresztül tárult fel előttük: az igazi áldást, hogy valóban szeressenek minket, hogy igazán boldogok legyünk, és a belső békét nem lehet erőszakkal kicsikarni, azt csak ajándékba kaphatja az ember. Székely János ezután egy amerikai halkereskedőről szóló történetet mondott el, akinek tapasztalata megmutatta: Isten ad barátokat, hogy elvezessenek a határainkig; ad ellenségeket is, hogy elvezessenek a határainkon túlra. A szenvedés értelmét keresve rájöhetünk: a kemény emberi szívet a szenvedés kinyitja.

Az elmélkedés utáni kiscsoportos beszélgetés során a lelkigyakorlatozók megosztották egymással, hogyan élték meg szenvedéseiket, és a következő kérdésekkel foglalkoztak: Hogyan formált az Isten minket? Volt-e súlya, következménye bűneinknek? Hogyan viseljük az élet keresztjeit?

A hallássérült ember identitását keresve Székely János a szentmise homíliájában a Gyökössy Endre Mégis öröm című írásából ismert Júlia testvér életpéldáját idézte fel, aki szüntelenül tudott örvendezni. Egy, a hagyatékában fennmaradt levélben találták ezt a bibliai idézetet: „Örüljetek az Úrban szüntelenül. Ismét mondom, örüljetek.” És reszketeg betűkkel egyetlen szó állt mellette: MÉGIS. „Ez a mi hivatásunk: mégis örülni, mégis hinni, mégis szeretni. Nem elveszíteni a reményt, a bátorságot!” – írja Lauer Tamás, aki maga is nagyothalló.

A lelkigyakorlatot anyagilag támogatta Beer Miklós váci megyéspüspök, Erdődi Ferenc atya, a Hallássérült Katolikus Pasztoráció vezetője pedig technikai segédeszközökkel és ajándékkal járult hozzá a hétvége sikeres megszervezéséhez.

Fotó: Lauer Tamás

Magyar Kurír