Nem kell megkerülnünk érte a világot – Úrnapja Győrben

2018. június 4. hétfő 12:43

Veres András megyéspüspök június 3-án, úrnapján szentmisét mutatott be Győr városának plébánosaival a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A főpásztor a szentmisét követően úrnapi körmenetet vezetett a Káptalandombról a Dunakapu téren és a Gutenberg téren át a székesegyházig.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Életünknek vannak olyan pillanatai, amikor különösen vágyódunk Isten után, mert tőle várunk reményt, erőt – kezdte Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepén mondott szentbeszédét a győri püspök. – Ady Endre ezt a vágyat fogalmazza meg Hiszek hitetlenül Istenben című versében: „Hiszek hitetlenül Istenben, / Mert hinni akarok, / Mert sohse volt úgy rászorulva / Sem élő, sem halott.” Előfordul, hogy minden igyekezetünk ellenére sem találjuk Istent. Ennek egyik oka lehet lelki vakságunk: úgy elkápráztatnak bennünket a földi dolgok, hogy észre sem vesszük Isten közelségét. „Az Isten itt állt a hátam mögött / s én megkerültem érte a világot” – írja József Attila. Legtöbbször azonban a bűn akadályoz meg bennünket Isten látásában: „Mert hisszük, Uram: itt, e földön / Ami elzár, a bűnünk börtön. / De aki hisz és remél benned / A szabadságod megjelented” – vallja Kozma László. Meg kell szabadulnunk a bűntől, hogy rátaláljunk Istenre. A legszeretetteljesebb emberi közösség sem tudja pótolni Istent az életünkben. A legboldogabb házasságban, családban élő ember is időnként megtapasztalja a hiányt, amit teremtmény nem tud betölteni, csak maga az Isten. 

Nem véletlen, hogy már az ószövetségi nép vezetője, Mózes is így kiáltott fel: „Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?” (MTörv 4,7). De az Újszövetség embere még inkább tudja, hogy Isten valóban köztünk él, mert az Oltáriszentségben valósággá lett, amit Jézus ígért: „én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20). Jézus azért jött a világba, hogy kinyilatkoztassa a gondviselő Isten szeretetét. Isten különös módon megmutatkozik a Szentírásban, a szentségekben, a kenyértörésben. Így válik életünk zarándokútján útitársunkká. Ha felismerjük a hozzánk érkező Istent, akkor bennünk is felmerül a kérdés: „Mit adhatnék én az Úrnak a sok jóért, amit ő nekem juttatott?” (Zsolt 115,12). Ha Isten önmagát adja nekünk, akkor nem lehet részünkről más válasz, minthogy mi is önmagunkat adjuk Isten szolgálatában, amely leginkább embertársaink szolgálatán keresztül valósítható meg.

Az Egyház nemcsak figyel Isten jelenlétére, hanem gondoskodik is arról, hogy ünnepélyes körülmények között adjunk hálát Istennek azért, hogy köztünk, velünk van. A szentségek által Krisztus bennünk él. Az Egyház arra hív bennünket, hívő gyermekeit, hogy vasárnapról vasárnapra gyűljünk össze az oltár körül, és ünnepeljük meg a köztünk jelen lévő Krisztust. Így lesz igazán egy házzá az Egyház, amely Szent II. János Pál pápa szerint csak az Eucharisztiából növekszik. Prohászka Ottokár egyik elmélkedésében felhívja a figyelmet arra, hogy a pusztai vándorlás idején a választott népen olykor úrrá lett a reményvesztettség, és a külső körülmények még inkább növelték bennük a félelmet. Isten azonban a felhőoszlopban és a tűzoszlopban megmutatta számukra jelenlétét: így reménység és bátorság gyúlt a szívükben. A köztünk élő Krisztus az Eucharisztiában adja meg mindnyájunknak ezt a bátorságot. A 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve időzzünk még többet az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus előtt, így a mi szívünkben is remény, bátorság fog születni, s a zsoltárossal együtt tudjuk imádkozni: „Ha a sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy, Uram. Kegyelmed és jóságod vezet engem életemnek minden napján” (Zsolt 23,4).

„Kedves testvérek! Kívánom, hogy Istennek ezt a szerető jelenlétét naponta megtapasztaljuk. Ugyanakkor feladatunk, küldetésünk van: hogy nem hívő vagy a hitben gyengélkedő testvéreinknek is megmutassuk Isten jelenlétét, hogy figyelmüket Istenre irányítsuk. Hogy nekik is legyen hitük, reményük. Kérjük ehhez a mai szentmisében Isten áldását, segítségét!” – zárta prédikációját Veres András püspök.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Hazai
Vezető híreink - olvasta már?
karrier-es-csalad-egokabatban-es-alazattal
„Szólj be a papnak” Debrecenben: Karrier és család – egokabátban és alázattal

„Család–karrier, hol van az egyensúly?” címmel rendezett beszélgetést Debrecenben a Szólj be a papnak! csapata november 19-én. A szervezők beszámolóját adjuk közre az estéről.

20:40
ferenc-papa-ne-gondoljuk-hogy-meg-tudunk-valtozni-szentlelek-segitsege-nelkul
Ferenc pápa: Ne gondoljuk, hogy meg tudunk változni a Szentlélek segítsége nélkül!

November 21-én a Szentatya a tízparancsolat utolsó mondatairól tartotta katekézisét: „Ne kívánd el felebarátod feleségét […], ne kívánj el semmi egyebet, ami az övé!” Hangsúlyozta, hogy e felszólítások a bajok gyökerére mutatnak rá, a bennünk rejlő helytelen kívánságokra, melyektől csak Isten tisztíthatja meg a szívünket.

16:25