Papi rekollekcióval és szentmisével ünnepelték Magyarok Nagyasszonyát Győrben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A papi rekollekció, azaz lelki továbbképzés Semsey Gábornak, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézete munkatársának előadásával kezdődött, majd a papság számára celebrált szentmisével folytatódott a Nagyboldogasszony-székesegyházban. Veres András püspök köszöntőjében kiemelte, hogy Magyarország jelentős ünnepén, a Magyarok Nagyasszonya napján külön öröm számára az egyházmegye papságával együtt bemutatni a legszentebb áldozatot.

A rekollekciós szentmisén Németh László általános püspöki helynök mondott szentbeszédet, aki személyes példákkal alátámasztva hangsúlyozta Szűz Mária tiszteletének fontosságát. A magyar nép Mária-tiszteletét az Anyaszentegyház XIII. Leó pápa döntésével a maga nemzeti sajátosságával együtt elismerte. Érdemes felfigyelni arra, hogy a zsolozsma imáiban Szent László királyunk a Szűzanyát országunk Patrónájának nevezte.

Németh László prédikációjában párhuzamot vont a fatimai magyar kálvária és az erdélyi Ákosfalva templomában található, Szűzanyát és a gyermek Jézust ábrázoló alkotás között. Fatimában a gyermek Jézus a magyar címerpajzson áll, jobbjával a Mária fején látható Szent Koronára, baljával pedig a címerpajzsra mutat. A kis Jézus ezzel a kettős mozdulattal kéri édesanyját: különösen védelmezze azt a nemzetet, amelynek oltalmazását rábízták. Itt anya és gyermeke tekintete egybefonódik. Az erdélyi Ákosfalva barokk oltárképén a Szűzanya egy nagy székből tekint le Szent István királyunkra, aki a Szent Koronával felajánlja számára országa népeit. Szűz Mária a felajánlás közben szinte megemelkedik, magához szorítva a gyermek Jézust, aki az egyik karját a Szent Korona fölé nyújtja, másik kezével pedig egy keresztet tart államalapító királyunk felé. „Mindkét alkotáson Jézus a fő cselekvő” – hívta fel a figyelmet a szónok.

A püspöki helynök említést tett a Boldogasszony Anyánk kezdetű népének különböző változatairól. Családi örökségként kapott imádságoskönyvében e népszerű egyházi népének szövege másként jelent meg, mint ahogyan azt ma énekeljük: „Magyarországról, mint sajátodról, ne felejtkezzél el…” – A Hozsanna énekeskönyv megjelenésével átírták a hivatalos szövegre, bár az 1800-as évek elején valószínűleg az első változatban énekelték – zárta homíliáját Németh László.

* * *

Magyarok Nagyasszonyának ünnepe püspöki szentmisével folytatódott, melyen a főpásztorral koncelebráltak Németh László püspöki helynök, Bognár István városplébános, püspöki irodaigazgató, valamint a Győri Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet elöljárói, Reisner Ferenc rektor és Kálmán Imre prefektus. A szentmisén zenei szolgálatot végzett a győri székesegyház énekkara Vántusné Gaál Zsófia karnagy vezetésével, Pődör Lea kántor közreműködésével. Előadásukban többek között Kodály Zoltán Magyar miséjét hallhatták a hívek.

Veres András püspök a szentmisét az egész magyar nemzetért és a hitük, nemzetiségi hovatartozásuk miatt üldözöttekért ajánlotta fel. A főpásztor szentbeszédében Mária hitének és örömének összekapcsolódásáról beszélt. Mária Erzsébetnél tett látogatásakor így adott hangot örömének: „Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék” (Lk 1,48). Szent Jusztinusz szerint az angyali üdvözlet hallatára Máriában először a hit fogant meg, majd az élet, aztán az öröm. Mária méhében a hit által fogant meg az Isten Fia. Mindnyájunk számára fontos üzenet ez: csak a hit állapotában lehetséges Isten egyre mélyebb megismerése, és ebből biztosan öröm fog származni. Erzsébet azt mondta Máriának: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked” (Lk 1,45). A hit és a boldogság szorosan összefügg: mert csak a hit által tudjuk Jézust és az ő evangéliumát a szívünkbe fogadni, miként Mária tette. Mária elgondolkodott az angyal köszöntésén (vö. Lk 1,29), ezáltal maga Krisztus költözött a szívébe, a lelkébe, majd a testébe. A hit gyümölcse az öröm: aki hisz, nem él örömtelenül.

A hívő ember életében is előfordulhatnak nehezebb időszakok, talán még a hitet is próbára teszi az élet egy-egy eseménye. A hit által Istenbe vetett bizalmunk segít bennünket abban, hogy ne essünk kétségbe. Ferenc pápa A hit világossága kezdetű enciklikájában rámutatott arra, hogy az öröm a hit nagyságának jele. Minél erősebb a hitünk, annál nagyobb az örömünk. Hiszen a hívő ember számára már maga az élet öröm. Az élet keresztjei, a szenvedés nem mond ellent a keresztény hit örömének: ennek megértéséhez elég, ha a Szűzanya életére tekintünk. Ugyan fájdalom töltötte el a szívét a kereszt tövében, de a hite nem hagyta cserben. Hitt abban, hogy mindaz, amit az angyal üzenetként közvetített számára, valóságos: az Isten Fia megváltást hoz minden ember számára. Minden szenvedés egy-egy lépcsőfok Isten felé – fogalmazta meg Tolsztoj. Kizárólag mély hittel, istenszeretettel lehet eljutni ennek felfedezésére. Ezt a hitet fejezi ki egyik népénekünk: „Közelebb, közelebb, Uram, hozzád! / Boldogan ölelem keresztedet át. / Édes lesz az nekem, hisz te fogod kezem. / Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!”

A hit által a mi életünkben is megszületik Krisztus. Az ő születése legyőzhetetlen, elpusztíthatatlan örömet teremt bennünk. Kérjük a Szűzanya közbenjárását, segítsen, hogy hitünkben meg ne inogjunk, hogy a szükség idején is részesülhessünk a kegyelmi ajándékokban.

Szent II. János Pál pápa figyelmeztetett arra, hogy az Istentől való elfordulás, a Teremtő parancsainak semmibevétele a 20. században tragédiákhoz vezetett. Mi nem akarunk elfordulni Istentől, nem akarjuk figyelmen kívül hagyni a Teremtő parancsait, hogy elkerüljük a tragédiákat. Az Úr adjon hitet, elkötelezettséget, bátorságot, hogy szeretetét közvetíthessük Európa és az egész világ számára – bátorította a híveket a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír