Papszentelést ünnepeltek a pécsi székesegyházban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre! 

A papszentelést megelőző éjszaka zarándoklatot szerveztek. Soha ennyien nem vettek még részt a hagyományos gyalogláson. A hívek a mecseknádasdi Árpád-kori Szent István-kápolnától indultak délután öt órakor. A zarándoklatot vezető keresztre ismét felkötötték a szalagot, amelyre felírták a szentelendők nevét – értük imádkoztak a zarándokok, akik este nyolc órakor értek Püspökszentlászlóra, ahol Udvardy György pécsi megyéspüspök szentmisét mutatott be. A főpásztor a papi hivatás felelősségéről beszélve rámutatott: Isten igent mond az emberre, az ember minden elgondolására, minden tervére, minden küzdelmére, mert minden belőle fakad.

Június 17-én reggel a pécs-gyárvárosi plébániától szintén gyalogos zarándoklat indult a papi hivatásokért.

Az ünnepi szentmisén a pécsi székesegyházban a megyéspüspök emlékeztette paptestvéreit, hogy a napokban van mindnyájuk szentelési évfordulója, és arra kérte őket, hogy a szentelésen túl saját hivatásuk megerősítéséért is imádkozzanak.

A szentírási részek után Kajtár Edvárd, a székesegyház plébánosa bemutatta a szentelendőket, és kijelentette, hogy méltónak találtattak a felszentelésre.

A főpásztor Szent Pál apostol a korintusiakhoz írt második leveléből emelte ki homíliájának fő gondolatát: „Krisztus szeretete sürget minket!” (2Kor 5,14) Mint mondta, a Krisztushoz tartozás a kiengesztelődés, az emberi lét ajándéka.

A papi szolgálatot vállalók hiszik, hogy Krisztust szolgálni nemes, hiszen Jézust az Atya küldte. Az ő szeretete alakítja át az embert a szolgálatban. A krisztusi szeretet arra irányít, hogy ne emberi szempontból vizsgáljuk testvéreinket, hanem úgy, mint akik Isten feladatát teljesítik. Napról napra engedjük, hogy Isten újjáteremtsen minket. A papszentelés ezért újjáteremtés, várjuk, hogy a most szentelendők a kiengesztelődés szolgálói és tanítói legyenek – fogalmazott Udvardy György.

A szentbeszéd után a szentelendők arcra borultak a mindenszentek litániája alatt. A szentelés szertartásában a beöltözés után a megyéspüspök Fekete Zoltánt diakónussá, Sas Norbertet áldozópappá szentelte. Őt a jelenlévő papság minden tagja kézrátétellel fogadta a hagyományok szerint, majd első újmisés áldását a főpásztor kérte.

* * *

Sas Norbert 1992-ben született, egy évig volt a pécs-gyárvárosi plébánián diakónus. A szentelés után így fogalmazott: „Igazán meghatott a befogadás szertartása. Megkaptam azt a kegyelmet, ami a diakónusszenteléssel kezdődött, és most befejeződött. Kiterjedt a szolgálat a misézéssel, amiből minden forrásunk fakad.” Szentelési jelmondata a galatáknak írt levélből van: „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével” (Gal 6,14). Újmiséit Lánycsókon és Pécs-Gyárvárosban mutatja be. A főpásztor a pécs-kertvárosi plébániára helyezte.

Fekete Zoltán 1986-ban született; a budapesti szemináriumban készült a szentelésre. Szentelési jelmondatát Lukács evangéliumából választotta: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong Üdvözítő Istenemben!” (Lk 1, 46–47) A diakónus, akit Szekszárdra helyezett a megyéspüspök, a szentelést követően ezt mondta: „Hatalmas hálát érzek. Az első helyezés az engedelmesség első próbája. Szeretném az Egyházat és Isten népét jól szolgálni Szekszárdon is. Remélem, megfelelek elsősorban Isten, de a főpásztorom elvárásainak is.

Sas Norbertről és Fekete Zoltánról, valamint a Pécsi Egyházmegye jubiláns lelkipásztorairól ITT olvashatnak. 

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Loósz Róbert

Magyar Kurír