Plébániai és sulimissziót tartott az Inigo csoport Hatvanban

Hazai – 2018. március 16., péntek | 14:30

Az Inigo csoport eddigi legnagyobb volumenű misszióját tartották Hatvan városában március 1. és 4. között. Ez volt az első alkalom, hogy egy teljes középiskola, mintegy ötszáz diák és harminckét tanár lelki napját vállalták el, a Váci Egyházmegyei Ifjúsági Lelkészséggel közreműködve.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A hatvani sulimissziót egy négynapos plébániai misszióba ágyazva szervezték meg. Az Inigo jezsuitákból és Szent Ignác-i lelkiségű szerzetesnőkből áll, akik fiatal felnőtt társaikkal (Inigo társai) együtt szolgálnak. Több mint ötven segítőt sikerült bevonniuk és felkészíteniük a csoportvezetésre. Voltak köztük Inigo társai, a Váci Egyházmegye ifjúsági önkéntesei (a mentések), több öregdiák (egykori parazsasok) és Szentjánosbogár-vezetők, valamint a J8-ra járó fiatalok és taizéi csoportosok.

Március 2-án, pénteken a diákok lelkinapjával párhuzamosan a tanári karnak is szerveztek programot, Koronkai Zoltán atya és Heim Kata RSCJ nővér vezetésével. A téma ugyanaz volt, csak a módszer kicsit más. Este taizéi imaórával folytatódott a plébániai misszió; kereszthódolat, gyónási és lelki beszélgetési alkalmak is voltak – derül ki Dörgő Benedek beszámolójából, miként az is, hogy szombaton délelőtt meglátogatták a hatvani hajléktalanszállót.

„A meghitt közös éneklés feloldotta a kölcsönös ijedtséget, aztán az egyik lakó vetette fel, hogy miért nem imádkozunk. Megfogtuk egymás kezét, elmondtuk a legszentebb imádságot, aztán mindenki rögtön megtalálta a maga beszélgető- vagy játékpartnerét.”

Lili, egy hatvani fiatal így írt erről a látogatásról: „Jó érzés volt számomra olyan embereket boldognak látni, akiknek nincs meg mindenük az életben.”

A szombat délutáni programok szélesebb közönségnek szóltak: Koronkai Zoltán atya Kamasz agy című előadásán és az ehhez kapcsolódó kiscsoportos beszélgetésen sok szülő és pedagógus vett részt. Balla Erika SCJ imaiskolát, Horváth Ferenc SJ sportfoglalkozást, Heim Kata RSCJ pedagógusműhelyt vezetett; majd szentmise, beszélgetés és játékbarlang volt a program.

Vasárnap két szentmisét mutatott be a jelen lévő két jezsuita atya, felváltva, a másikuk pedig gyóntatott.

„Számomra ez egy különleges misszió volt, mely még otthon elkezdődött, és amely igazi lelkigyakorlat volt. Megajándékozva érzem magam, amiért megtapasztalhattam, hogy mennyire a tenyerén hordoz a Jóisten, és hogy mennyire szeret. Nekem csak annyi feladatom volt, hogy igent mondjak a meghívására (ehhez az első lépéshez is ő adta az erőt), és hagyjam, hogy bennem és általam működjön. Nagyszerű élmény volt ilyen sok értékes emberrel együtt közösségben szolgálni, érezni az ima erejét és megszabadulni évek óta tartó megkötözöttségből. Valami ilyesminek képzelem a mennyországot is” – írta egy önkéntes.

Az egyik részt vevő tanár, Melykó Szilvia a következőket fogalmazta meg a hatvani sulimisszióról: „Az előadáson nagyon sok érdekes dolog elhangozott, amit a szakmai tananyaghoz is lehet kapcsolni, így talán egy kis lelkiséget, emberséget, jobb megértést is tovább tudunk adni a száraz tények mellett. (...) Más szemszögéből látva a dolgokat rengeteg olyan érzés is felszínre került, amiken a hétköznapokon átsiklunk. Sok kolléga személyiségének megmutatkozott az a része, amit eddig nem láthattunk, sejthettünk. Az előadók mindenki számára szimpatikusak voltak, teljesen hitelesek, és irányításuk alatt képessé váltak megbízni egymásban, és esetlegesen olyan dolgokról is beszélni, ami máskor, mások előtt nem biztos, hogy szóba kerülne.”

Szöveg: Farkas László újhatvani plébános; Koronkai Zoltán jezsuita; Bezák Tamás váci egyházmegyei ifjúsági lelkész

Fotó: Koronkai Zoltán SJ

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria