Rád építek! – Egerszalók, második és harmadik nap

A találkozó második, a reménynek szentelt napján a reggeli imát követően Tornyai Gábor székesfehérvári plébános előadása következett, aki korunk három pápájának alakját, tanítását idézte fel (Szent II. János Pál, XVI. Benedek, Ferenc pápa). Ferenc pápa, a hit világosságáról szóló enciklikájában utal arra, hogy annak nagy részét elődjétől, XVI. Benedek pápától vette át. Szép kifejezése ez annak, hogy nem egyedül vagyunk hívő emberek, a hit nem magánügy. Isten ajándékozott meg a hittel, de azoknak is sokat köszönhetünk, akik előttünk jártak a hitben. Ebből a szempontból elemezte a papi hivatás és az apostoli folytonosság kérdését előadásában. Törekedni kell a pápával való egységre, megérteni tanításaikat és építeni tanításaikra.

Vannak olyan dolgok az Egyházban, amelyek korról korra változnak. Ma már az Egyház is él az internet és a mobiltelefonok adta lehetőséggel, de a tanítás nem változhat – emelte ki Gábor atya. – A II. vatikáni zsinat nagy fordulatot hozott, felragyogtatta a hitet az emberi életen belül. Kitárta az Egyház ablakait, hogy friss levegő jöjjön be, elindult a párbeszéd a világ különböző területeivel. Ami összeköti a három pápát, az a párbeszédre való készség. Mire építek, hogyan nyitok mások felé, hogyan élem meg párbeszédeimet?


A délelőtt folytatásában Téglásy Imre, az Alfa Szövetség elnöke tanúságtételnek is szánt előadásában arról beszélt, hogy felnőtt fővel, tíz gyermek édesapjaként, a több tízezer családnak menedéket kínáló Alfa Szövetség életvédő vezetőjeként hogyan „sorozta” a teremtő Isten az élet örömhíre szolgálatába. A teremtés és élet témájában idézte Szent-Györgyi Albert szavait: „Az élet a víz tánca a szilárd dallamára.” Az élet fontos sajátossága, hogy önmagát tudja reprodukálni. A teremtő Isten írta ezt minden életjelenséget mutató létezőbe. A Biblia nyelvén megfogalmazva: szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet. Oidipusz király drámáját felidézve utalt arra, hogy ha a mindenkori politikusok elfogadják a bűnt, sőt cinkosan mögé állnak, akkor már nagy baj van.

Szűz Mária egy 13 éves leány volt, amikor csodálatos módon foganta Jézust. Nem gondolt az abortuszra, mert istenfélő volt. Az életet sok évszázadon keresztül szentnek tartották, az ipari forradalomtól kezdve azonban fontosabbnak tartották az anyagi birtoklást, mint az élet védelmét. Elhitették az emberrel, hogy a gyermekvállalás iszonyatos teher és áldozat. Ez alól Téglásy Imre saját élete sem volt kivétel, ahogyan erről a találkozó honlapján is vall: „Magzatgyermek koromban egy olyan háborúba csöppentem, melyben egyetlen 'hadviselő fél' sem lehet nyertes, ahol a szemlélőkkel együtt az elkövető is áldozat. Fogantatásom idején a szüleimet és velük együtt testvéreimet is osztályidegennek bélyegezték, ezért kitelepítették őket őket Budapestről. Bátyám, Téglásy Ferenc elkészítette családunk sorsát megidéző filmdrámáját, a Soha, sehol, senkinek címmel. Ennek az üldözöttségünkről szóló filmnek a vezérmotivuma az a jelenet, amelyben anyám a terhességét, vagyis az én kezdődő életemet 'akarja' megszakítani.”

Végül az Alfa Szövetség létrejöttéről és tevékenységéről beszélt a fiataloknak Téglásy Imre.

A délutáni órákban párhuzamosan zajló fórumbeszélgetésekre került sor. A napi előadók, Tornyai Gábor és Téglásy Imre, valamint Kerényi Lajos atya találkoztak a fiatalokkal, válaszoltak kérdéseikre.

Az esti szentmise eső miatt a település tornatermében került megrendezésre, ahol Kerényi Lajos főcelebráns Teilhard de Chardin gondolatát idézte: „A fizika sajátossága az összeadódás, a többé válás. Nekünk is ki kell lépnünk önmagunkból, többé kell válnunk.” XVI. Benedek pápa reményről szóló enciklikájából kiemelte, hogy az üdvösség közösségi valóság, a bűn pedig ennek ellenkezője, az emberi nem szétforgácsolódása. A bűn alapja a gőg, a „tudom én, mit csinálok” magatartás, amely meghozta az áteredő bűn valóságát, a megváltás pedig az egység helyreállítása – fogalmazott Lajos atya.

A vacsorát követően Karol Wojtyła életútjáról mutatott be misztériumjátékot a berceli hittanos és ifjúsági közösség a szerző, Blaskó Bernadett rendezésében. A történet Szent II. János Pál pápa életének legmeghatározóbb 50 évét dolgozza fel, és hűen követi a szent pápa fordulatokkal teli életének legfontosabb történéseit. Megismerhetjük őszinte emberszeretetét, hatalmas lelki erejét, mély hitét.  A 12 apró jelenetből álló darab, amelyben 40 gyermek és fiatal működött közre, kiemelte a Szentatya életének legfontosabb teológiai, etikai és történeti vonatkozásait.

A harmadik nap, július 18-a reggelén Magyar Balázs orvos, pszichiáter előadása segítette a résztvevőknek a további építkezést. Az előadó a csalódás és a bizalom, valamint a kommunikáció és a törődés témaköreit érintve fejtette ki gondolatait és adta át tapasztalatát. Mint elmondta, a csalódás a fejlődés rugója, szükségünk van rá az életben. Meg kell tanulnunk „feldolgozni”, vagyis kibékülni és hordozni szívünkben csalódásainkat, de a hálaadó imát sem szabad elfelejteni, amely felkészít ennek elfogadására. Bizalmat nem lehet elvárni másoktól, nekünk kell adni belőle. Szükség van arra is, hogy önmegvalósítás helyett helyes önszeretetről beszéljünk.

Isten együtt van velünk, és ez több mint kommunikáció, ez törődés – emelte ki a pszichiáter. – Isten a velünk való törődésben tanít. A gondviselés nem külső segítség, hanem együttműködés; nem gondmentesítés, de még csak nem is bírói megkegyelmezés, hanem az egybetartozás valósága. Építek rád, mert bízom benned!

A délelőtt folyamán a fórumbeszélgetésen folytatódott a téma, ahol Milyen ma embernek, fiatalnak lenni? kérdésre keresték a válaszokat a fiatalok.

Fotó: Merényi Zita, Balogh Ferenc

Magyar Kurír