Rózsa Huba előadást tartott XVI. Benedek emeritus pápa Krisztusról szóló tanításáról

Hazai – 2016. november 29., kedd | 17:45

A Szent István Társulat rendezvénysorozatának keretében november 28-án, hétfőn este Rózsa Huba teológus, egyetemi tanár, a társulat alelnöke tartott előadást „XVI. Benedek pápa tanítása Krisztusról” címmel Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Bevezetőjében a professzor emlékeztetett rá: amit előadásában az emeritus pápa tanításáról elmond, azt megtaláljuk XVI. Benedeknek A Názáreti Jézus című háromkötetes könyvében (2007; 2011; 2012), valamint a Hittani Kongregáció Dominus Iesus kezdetű nyilatkozatában, Jézus Krisztus egyetemes üdvözítő voltáról (2000). Ez utóbbi dokumentum megjelenésekor Ratzinger bíboros volt a Hittani Kongregáció prefektusa. Rózsa Huba megállapította: XVI. Benedek tanítása Jézusról ugyanannak a hitnek a megnyilvánulása, amely az egyház mindenkori hite a Názáreti Jézusról, de nem puszta ismétlése annak. Joseph Ratzinger olyan részleteket emel ki, amelyek korunkban új megvilágításba helyezik az evangéliumi Jézus alakját, és hitünket erősítik. Azokra a kételyekre akar felelni, amelyek kétségbe vonják az egyház hitét Jézusban és üdvözítő művének jelentőségét az egyetemes emberiség üdvösségének érdekében.

A tudós professzor röviden áttekintette az evangéliumok kutatásának történetét Jézus alakjával kapcsolatban. Kifejtette: a felvilágosodás indította el azt a liberális biblikus kutatást, amely irodalmi eszközök alkalmazásával, kritikusan kezdte elemezni az evangéliumok szövegét. Ettől kezdve jelentek meg azok a tanulmányok, amelyekben Krisztust az egyház hitétől és az evangéliumok Jézus-alakjától (Jézus a megtestesült második isteni személy, a Fiú) elkülönítve csak mint rendkívüli, karizmatikus embert, prófétát, erkölcsi tanítót, társadalomkritikust mutatják be, és a bibliai szövegeket kritikusan értékelve személyét és tevékenységét történetileg rekonstruálják. Ezen írások szerzőinek felfogása szerint az evangéliumokban az ősegyház értelmező hittapasztalata olyan többletet adott a Jézusról szóló hagyománynak, amely nem volt része az eredeti történeti kontextusnak, és attól teljesen független, azt átalakítja és új értelmet ad neki, elhomályosítja vagy teljesen megragadhatatlanná teszi a történeti, azaz a valódi Jézus alakját. Ezért a liberális bibliakutatók az evangéliumok szövegében rögzített események leírását elemezve arra törekedtek, hogy megkülönböztessék a későbbi értelmezést magától a tényközléstől, és eljussanak az eredeti eseményhez a maga tényszerűségében. Így jött létre a történeti Jézus és a hit Krisztusa közötti megkülönböztetés. XVI. Benedek pápa tanítása Jézusról erre a krízishelyzetre akart választ adni. Rózsa Huba hozzátette: a katolikus egyház tartózkodott az evangéliumok szövegének és Jézus alakjának ilyen értelmű kritikus elemzésétől, mert mindig vallotta: az ősegyház az evangéliumokban hűségesen őrizte meg Jézus alakját, tetteit és tanítását.


Az előadó kitért egy másik problémára is: a relativista elméletekben megmutatkozó vallási pluralizmusra. E felfogás szerint nincs egyetlen, mindenki számára kötelező igazság, vagyis ami az egyik ember számára igaz, az nem lehet az a másiknak. A kereszténység szempontjából ez azt jelenti, hogy nem beszélhetünk Jézus Krisztus kinyilatkoztatásának és tanításának egyetlen és egyetemes voltáról, üdvözítő küldetéséről. Más vallások is rendelkeznek olyan többlettel, amelyek kiegészítik a Jézus Krisztusban kapott igazságot, és az üdvösség útján vezetnek. Joseph Ratzinger – még mint a Hittani Kongregáció prefektusa – ebben a kérdésben is egyértelmű eligazítást ad, amikor Jézus Krisztus egyetlen és egyetemes üdvözítő voltát tanítja.

Rózsa Huba kiemelte: az evangéliumi szövegeket vizsgálva XVI. Benedek elutasítja a történeti Jézus és a hit Krisztusa közötti megkülönböztetést, amely szerint az ősegyház a saját hitét vetítette vissza Jézus alakjára, ezáltal teljesen megváltoztatva a történeti valóságot. Ez az értelmezés a kritikai módszer képviselői szerint elhomályosítja Jézus történeti valóságát, és ha a valóságos Názáreti Jézust meg akarjuk ismerni, akkor le kell bontani az ősegyház értelmezését, hogy megtaláljuk a valódi Jézust, aki nem több mint egy ember, még ha rendkívüli is. Az ősegyház értelmezésének lényege ezzel szemben, hogy Jézus az isteni élet részese. Az ősegyház hite Jézus alakját, szavait és tetteit Istenre való irányultságából és Istennel való egységéből magyarázza. Jézust, mint Isten Fiát, az Atyával való közösségből kiindulva szemléli, ahonnan nézve Jézus számunkra ma is jelenvaló lesz. Az emeritus pápa arra a megállapításra jut: Jézus személye Istenben való gyökerezése nélkül megmagyarázhatatlan. Egyúttal alaptalan és jogtalan kétségbe vonni az ősegyház hűségét annak megőrzésében, ami Jézussal történt. Az evangéliumok Jézusa valóságos személy, és nem a történetkritikai elemzés eredményeként megállapított, rekonstruált történeti alak.

 

A professzor rámutatott: XVI. Benedek tanításának újdonsága abban áll, hogy az evangéliumok alapján kíséri végig Jézus életének főbb eseményeit és megnyilvánulásait, s részletesen feltárja Istennel való egységét, akit Atyjának, vele összefüggésben önmagát pedig Fiúnak nevezi. Részleteiben az a helyzet tárul fel, amelyet Pál apostol így fejez ki: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4). Az ember Jézusnak, aki asszonytól született, olyan megnyilvánulásai vannak, amelyek őt Isten világába helyezik, s fiúi voltát tanúsítják.

Rózsa Huba felidézte, hogy könyvének írása közben Joseph Ratzinger a neves amerikai zsidó tudós, Jacob Neusner Egy rabbi Jézussal beszélget című kötetét olvasta, aki leírta, hogy az evangéliumok szerint Jézus azt állította, hogy ő az isteni élet részese, ez pedig elfogadhatatlan egy ortodox zsidó ember számára. Ez egyértelműen megmutatkozik például a hegyi beszédben (Mt 5–7), amikor kijelenti: „Mondatott a régieknek”, majd hozzáteszi: „Én pedig mondom nektek…”. Vagy amikor figyelmezteti őket: „Ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét, nem mentek be a mennyek országába”. Ezekkel a kijelentéseivel Jézus a Tórához és Mózes törvényeihez viszonyítva önmagát Istennel egyenrangú tanítóként határozza meg. Ugyanez mutatkozik meg a gazdag ifjú történetében (Mt 19,16–22). Az ifjú felsorolja, hogy betart minden parancsolatot, ám Jézus figyelmezteti: „Egy fogyatkozásod még van, add el mindenedet, és kövess engem!” Rózsa Huba rámutatott: Jézus tehát már nem tartja elégségesnek a Tórát; a mózesi parancsok fölé emeli magát, felülírja őket, és azzal, hogy arra szólít fel, hogy őt kövessék, az isteni élet részesévé teszi magát. Az elveszett bárányról szóló példabeszéd esetében (Lk 15,1–7) pedig felvetődik a kérdés: Honnan tudja Jézus, hogy a mennyekben nagyobb öröm lesz egy megtérő bűnös, mint kilencvenkilenc igaz felett, akiknek nincs szükségük megtérésre? Talán járt ott? Vagy a tékozló fiú története (Lk 15,11–32) kapcsán honnan tudja Jézus, hogy az Atya ilyen megbocsátó, irgalmas szívű? Mindezt csak akkor tudhatja, ha az isteni élet, az isteni valóság részese. Rózsa Huba idézte Jacob Neusnert, aki elemezve Krisztus tevékenységét a következő megállapítást tette: „…most világos előttem, hogy amit Jézus kér tőlem, azt egyedül Isten kívánhatja.”


Az előadó hangsúlyozta: XVI. Benedek az Ó- és Újszövetség sok évtizedes elemzése után könyvében és a Dominus Iesus kezdetű nyilatkozatban is egyértelműen megállapítja: az emberek nem léphetnek közösségre Istennel, csak Krisztus által. Jézus Isten emberré lett, megfeszített és feltámadott Fia, minden ember üdvösségéért megtestesült Igéje, aki összefoglalja a mindenséget. Ezért Jézusban mint Isten Fiában – aki Jézus szavai szerint maga „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6) – az isteni igazság teljessége nyert kinyilatkoztatást: „Nem ismeri a Fiút senki, csak az Atya, és az Atyát nem ismeri, csak a Fiú és azok, akiknek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni” (Mt 11,27); „Istent soha senki sem látta, az egyszülött, aki az Atya ölén van, ő nyilatkoztatta ki” (Jn 1,18).

Mindaz, ami Istenről elmondható, azt a Názáreti Jézus nyilatkoztatta ki – zárta előadását Rózsa Huba professzor.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Fotó: Lambert Attila

Kapcsolódó fotógaléria