Sümegi József tartott előadást az eucharisztikus gyökerű kegyhelyekről

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Erdő Péter bíboros, a Szent István Tudományos Akadémia elnöke távollétében Sarbak Gábor másodelnök köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte: 2020 szeptemberében a Magyar Katolikus Egyház, Magyarország rendezi meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. A Szent István Tudományos Akadémia elhatározta, hogy a maga eszközeivel igyekszik hozzájárulni a kongresszusi előkészületekhez. Az előttünk álló két évben ezért előadásokat terveznek és szerveznek, hogy megmutassák, milyen gazdag hagyománya alakult ki az Oltáriszentség tiszteletének a különböző művészeti ágakban – a festészetben és szobrászatban, az ötvös- és textilművészetben, a zeneművészetben, az irodalomban és a vallásos népéletben.

Sümegi József történész, a Tolna megyében található bátaszéki II. Géza Gimnázium igazgatója állandó diakónusként a legjelentősebb magyar eucharisztikus kegyhely, a bátai Szent Vér-kegyhely őre. Előadásában kifejtette: a Szent Vér-kultusz különleges megnyilvánulása volt a középkorban az Eucharisztia tiszteletének. Az előadás címével kapcsolatban elmondta: nem minden Szent Vér-kegyhely eucharisztikus gyökerű kegyhely. A középkorban Szent Vér-kegyhelynek nevezték az eucharisztikus eredetű, illetve a Krisztus személyéhez, főleg kínszenvedéséhez kapcsolódó középkori ereklyéket is. A középkori Magyarországnak hat országos jelentőségű kegyhelye volt, közülük három az Árpád-házi szent királyok kultuszhelyeihez kapcsolódik: Székesfehérvár, Várad és a Margitsziget. Két jelentős kegyhely egy-egy szerzetesrend szentjéhez kapcsolódott: Budaszentlőrincen a XIV. század végétől Remete Szent Pálnak, illetve Újlakon a XV. század második felétől Kapisztrán Szent Jánosnak volt szintén országos vonzáskörű kegyhelye. Ezek egyike sem volt Szent Vér-kegyhely. Ebbe a sorba illeszkedik a XV. század első évtizedében egy eucharisztikus eredetű, országos vonzáskörű, valóban Szent Vér-kegyhely: Báta.

Az előadó arról is beszélt, hogy nemzetközi kutatások szerint Európában az eucharisztikus Szent Vér-kegyhelyeknek a XIII. századtól a XIV. század közepéig van a virágkora, míg Magyarországon ekkor jelenik meg. A legrégibb Esztergom, Margitsziget és Veszprém. Ezután következik a XIV. század vége, amikor három jelentős eucharisztikus csoda történt – Kassán, Győrben és Bátán.

A Szent Vér tiszteletének gyökereiről Sümegi József elmondta: ebben nagy szerepe lehetett a Szentföld-élménynek, elsősorban a már az első évezredben megindult szentföldi zarándoklatok kapcsán. Rendkívül fontos, hogy a VII. században Bizáncból Európába érkezik az a Szent Arc-lepel, vagyis a Veronika-kendő, amelyet ma Manoppello kapucinus kegytemplomában őriznek. Ide tartoznak az eretnekségek által fölvetett kételyek az Eucharisztia kapcsán, melyekből következik, hogy a vallásos ember bizonyosságot akart arról, hogy Krisztus valóban jelen van-e az Eucharisztiában, és innen egyenes út vezet ahhoz, hogy ebből csodák szülessenek. A történész előadó felhívta a figyelmet, hogy az első évezredben senki sem vitatta Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben, ez a keleti és a nyugati Egyház ősi hitéhez tartozott.

Az eucharisztikus csodákról szólva az előadó kiemelte: két prototípusa van. Az egyik Nagy Szent Gergely pápának a híres miséje a római Santa Croce-templomban. Az erről szóló legenda szerint a pápának kenyeret sütő asszony kételkedett abban, hogy az Eucharisztia valóban Krisztus testévé változik át. A pápa imádsága folytán megjelent neki Krisztus, a fájdalmak férfia képében. Az eucharisztikus csodák másik típusához tartozik a lancianói ereklye, ahol a VIII. században egy bazilita szerzetes misézett. Kételkedett abban, hogy a kezei között az ostya valóban Krisztus testévé, a bor pedig valóban vérévé változik. Ám csoda történt, a bor valóságos vérré, a kenyér pedig részben hússá változott.

Felsorolta az előadó az eucharisztikus csodák típusait is: az Eucharisztia gyermek Jézussá változik; Gergely-mise, Vir dolorum (fájdalmak férfia); a kenyér hússá, a bor vérré változik; az Eucharisztia vérző hússá változik; a kehelyben felbuzog, felforr a vér; a három ostya legendája; a Szentostya vérzése; illetve Krisztus személyéhez kapcsolódó Krisztus Vére-ereklyék.

Európa-szerte (Franciaország, Németország, Bajorország, Spanyolország) léteznek eucharisztikus csodák. „Az Eucharisztia gyermek Jézussá változik” csodatípusból az előadó kiemelte a párizsi Sainte-Chapelle-ben, a királyi kápolnában 1269-ben történt csodát, amelyben megjelennek azok a motivációk, melyek az eucharisztikus csodákhoz vezettek a középkori Európában. Az egyik a kételkedés – a legtöbb csoda ebből születik. A második az Eucharisztia iránti tisztelet, illetve tiszteletlenség. Szent Lajos király nem vett részt a karácsonyi szentmisén, helyette a szobájában imádkozott. Egyszer csak megjelenik nála az udvari pap, és lelkendezve mondja: „Uram, királyom, gyere, mert a kápolnában a miséző atya kezében az ostya gyermek Jézussá változott.” Lajos azonban csak annyit mond: „Mondjátok meg a gyermek Jézusnak, hogy a francia királynak van annyi hite, hogy jelenések nélkül is elhiggye Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben.”

Az „a kehelyben felbuzog, felforr a vér” eucharisztikus csodatípussal kapcsolatban Sümegi József felidézte az olaszországi Bolsenában 1264-ben történt esetet. Ennek több legendaváltozata maradt fenn, az egyikben cseh, a másikban németországi pap kételkedett abban, hogy a kezei között a kenyér valóban Krisztus testévé, a bor pedig valóban a vérévé változik. Rómába zarándokolt, hogy megszabaduljon a kételyeitől; hazafelé tartva az umbriai Bolsenában misézett, amikor az átváltoztatás után megtörte a Szentostyát, a kehelyben felbuzgott a vér, olyan intenzitással, hogy nemcsak a korporálét festette meg, hanem az oltár kövét is, sőt, amikor a pap megpróbálta ezt eltitkolni, és a sekrestyébe igyekezett, még az oltár lépcsőjére is kicsorgott. IV. Orbán pápa a bolsenai mise hatására rendelte el az úrnapja megünneplését, Aquinói Szent Tamás pedig csodálatos himnuszokban öntötte szavakba az Eucharisztiába vetett hitét. A bolsenai csoda a képzőművészetben is megjelenik, Giotto és Raffaello is megfestette.

A történész előadásából kiderült, hogy az eucharisztikus csodák típusai jelen vannak Magyarországon is, kivéve a „bor vérré, a kenyér hússá változik” típust.

Előadása befejező részében a bátai Szent Vér-kegyhely őre elmondta, hogy az eucharisztikus csodának 1385 előtt kellett történnie Bátán. Az erre utaló jelek egyértelműek. Mária királynő az 1385-ös húsvéti ünnepeket Bátán töltötte, ami nem lehetett véletlen. A XV. század elejétől megszaporodnak azok a források, amelyek először utalnak rá, majd konkrétan meg is nevezik Bátát. 1411-ben Rozgonyi Simon országbíró kiadott egy ítéletlevelet, amely a bátai egyház határai között minden utazónak – zarándokoknak is – ingyenes be- és kiutazást engedélyez. Thuróczi János Magyarok krónikájából tudjuk, hogy Garai János, a nádor testvére 1415-ben, miután kiszabadult a fogságából, Bátán tett fogadalmat „a mi Urunk és Megváltónk drága vérének dicsőségére”. 1420-ban a messzi Erdélyből küldenek vezeklőket zarándoklatra Bátára. IV. Jenő pápa 1434-ben búcsút engedélyez a bátai kegytemplomot felkereső híveknek, „ahol Krisztusnak csodálatos, az Oltáriszentségből kiömlő Vére és a szentek számtalan ereklyéje van”. A XV–XVI. században több oklevél is említést tesz a bátai Szent Vér-kegyhelyről, egyértelműsítve, hogy a csoda ott történt. Országos jelentőségét mutatja az is, hogy több uralkodó és főember – az említett Mária királynőn kívül – is fölkereste Bátát, így Zsigmond, Hunyadi János, felesége, Szilágyi Erzsébet, Hunyadi Mátyás. Hunyadi László pedig a halála előtt azt kérte, hogy a gyászmiséjét Bátán mutassák be.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír