Szent Teréz-búcsú Budapesten

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A Szent Teréz liturgikus emléknapjához (október 15.) kapcsolódó búcsúi szentmisét Horváth Zoltán, az Avilai Szent Teréz-templom plébánosa és Stjepan Beretič, a szabadkai Avilai Szent Teréz-székesegyház plébánosa mutatták be.

Az ünnepi nagymise olvasmánya az Énekek énekéből hangzott el („Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni.” – Én 8,6–7), összhangban a Szent Teréz által az imában megtapasztalt szívsebzés kegyelmével. A János-evangélium részlete a szőlőtő és a szőlővessző példabeszédéről szólt (Jn 15, 1–8), amelyet szentmise szónoka az Istennel való egyesülés képi leírásaként értelmezett.

Stjepan Beretič szabadkai plébános ugyanis az imáról beszélt, az Istennel való bensőséges kapcsolatra hívta fel a hívek figyelmét Szent Teréz életpéldáján keresztül. Miután röviden elmondta Szent Teréz életének legfőbb eseményeit, utalva a történelmi kontextusra, a sokszor háborúktól övezett európai eseményekre, amelyek Avila szentjének életében történtek, Teréz személyiségét mutatta be a híveknek.

A nagy társasági életet élő Teréz szerzetesként is örömöt és vidámságot vitt a körülötte élők közé, hogy a derű uralkodjon a kolostorokban – hangsúlyozta a szónok. – Mindenekelőtt azonban Szent Teréz az ima mestere volt, aki eljutott az Istennel való egyesülésre. Ennek ellenére nem az általa is megtapasztalt lelki élményekben, látomásokban látta a szeretet teljességét, hanem az emberi akarat Isten akaratába való belehelyezésében.

A plébános felhívta a figyelmet, hogy a szeretet nagysága a szilárd elhatározáson múlik, azon, hogy mindent Isten kedvéért tegyünk. Szent Teréz személyén keresztül imádságos életre buzdította az ünneplőket, idézve a kármel szentjét: „[Az imádság] nem más, mint egy baráti kapcsolat, gyakori megosztás és együttlét kettesben azzal, akiről tudjuk, hogy szeret minket.” (Önéletrajz, 8,5.) 

Stjepan Beretič a Szent Teréz-i lelkülettel állította párhuzamba Árpád-házi Szent Margit példáját, de utalt Prohászka Ottokárra és Mindszenty Józsefre is, akik valamiképpen ugyanazt az imádságos, mély istenkapcsolatra törekvő lelkiséget élték, amellyel sok gyümölcsöt teremtek az egyházban.

A szabadkai plébános arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy egy-egy ember milyen sokat tehet az ima által. Prédikációjának végén csak annyit kívánt önmaga, de valójában minden jelenlévő számára, hogy legyen mindenki az ima, a munka, a remény és a cselekvő szeretet embere. Szentbeszédét Avilai Szent Teréz versével zárta: „Semmi ne zavarjon, semmi ne rémisszen... Annak, aki Istené, semmi nem hiányzik, Isten egyedül elég.”

A szentmise zenei szolgálatát a Capella Teresiana és a Vox Mirabilis Kamarakórus végezte. Elhangzott Joseph Haydn Missa brevis (Kleine Orgelmesse) című műve, Merczel György vezénylése alatt szólót énekelt Zemlényi Eszter.

A szentmise után a hívek körmenetben kísérték Szent Teréz ereklyéjét a templom körüli téren. A körmenetet a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium fúvósai kísérték.

Fotó: Lambert Attila

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír