Szentmisével emlékezett alapítójára Comunione e Liberazione mozgalom

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

1. A mai szentmisében hálát adunk Don Giussani tanúságtevő életéért, halálának 13, a Comunione e Liberazione fraternitás alapításának pedig 38. évfordulóján. Don Giussani egyetemista és értelmiségi körökben karizmatikus hatékonysággal hirdette az evangéliumot. Ráérzett arra, hogy maga a vallásos hit, nem egyik vagy másik vallás, hanem a vallásos magatartás maga válik nehézséggé, idegenszerűvé sok mai ember számára. Ezért indult ki a vallásos érzékből, a vallási tapasztalásból, ami a nyitott szívű embert számos helyzetben megérintheti. De nem maradt meg a természetes vallási élmények szintjén, hanem Jézushoz és az Egyházhoz vezette azokat, akik hozzá csatlakoztak. Ma is elemi erővel hasít belénk a felismerés, hogy keresztény hitünk középpontja személyesen a Názáreti Jézus. Ő a megváltó, ő az, akit urunknak és mesterünknek vallunk. És ő az, akiben Isten végső szavát kimondta az emberről. Ő az, akiben a Teremtő a legteljesebb módon tudomásunkra hozza, hogy ki is valójában az ember. Ő Isten végső és teljes kinyilatkoztató szava az emberiséghez.

2. Máté evangéliumának most hallott részlete beleilleszkedik az ellentéteknek abba a sorába, amelyek a régi törvény szemléletével kapcsolatosak. Arról van benne szó, hogy hogyan szemléljük a régi törvényt, az Ószövetség törvényét. Az ember a törvénnyel szemben alapvetően kétféle álláspontra szokott helyezkedni. Vagy betűrágó módon, részletről részletre, mintegy tárgyiasítva megtartja azt, vagy pedig megveti a törvényt. Ugyanezt az érzést meg lehetett figyelni az első tanítványok, Krisztus követői körében is. Mi legyen hát az ószövetségi törvénnyel? Meg kell tartani a legapróbb részletekig, mint a farizeusok tették, vagy még annál is jobban, vagy pedig el lehet vetni az egészet? Ez a vita nemcsak Jézus hallgatóinak sorában folyt, hanem tartott még tovább az Egyházban is elég hosszú időn keresztül. Emlékezzünk csak az Apostolok Cselekedeteire, meg a páli levelekre, mennyire téma, hogy meg kell-e tartani a mózesi törvény előírásait Krisztus követőinek, vagy sem. És mind a kétféle téves magatartás előkerült a törvények megvetésétől kezdve, a pontos, részletes gondosságig.

3. Mi volt erre Jézus válasza? Az evangélium szerint először is Jézus tiszteli, valóban Isten üzenetének tartja a Törvényt, és azt mondja, hogy „nem vész el abból semmi”. Mégis magasabb követelményt állít. Nem nézhetjük úgy az Ószövetség törvényét – nemcsak a Tízparancsot, hanem a hozzáfűzött sok egyebet sem – mint valamiféle részletekbe menő esetgyűjteményt, amit nekünk egészen a mindennapi apróságokig vallásos tisztelettel kellene tovább követni. Hanem: felül kell, hogy múlja a törvénytiszteletünk azt, amit a farizeusok tettek vele. Nem azért, mert még aprólékosabbnak kell lenni, hanem mert meg kell érteni ennek a törvénynek a lényegét. És Jézus példákon mutatja be, hogy mit ért ezen.

Elmondja például, hogy a gyilkossággal kapcsolatban nem egyszerűen arról van szó, hogy az embernek keresgélnie kell, hogy mikor szabad ölni és mikor nem szabad, hanem a lényegről, a másik ember megbecsüléséről és szeretetéről van szó, ami adott esetben nemcsak azt tiltja, hogy megöljük, hanem azt is, hogy gyalázzuk, azt is, hogy istentelennek nevezzük, azt is, hogy testileg vagy lelkileg bántsuk. Tehát a lényeget emeli ki.

4. Jacob Neusner rabbi híres könyvben kezdett párbeszédet Jézus tanításával. A könyv címe ez volt: Egy rabbi beszél Jézussal. Ezt a munkát XVI. Benedek pápa az utóbbi évek messze legfontosabb könyvének nevezte a zsidó-keresztény dialógus terén. A szerző elemzi Jézusnak azokat a mondásait, amelyek így kezdődnek: „hallottátok, hogy mondatott a régieknek”. A „hallottátok” kifejezés valamiképpen Isten szavára utal, amelyet a választott népnek hallgatnia kellett. A „mondatott a régieknek” szenvedő formula éppen azt kerüli ki, hogy megnevezze, ki is mondta az ősi parancsot. Hiszen a Tízparancs súlyos szavai Istentől erednek. Mózes csak közvetíti őket. Ebben az ünnepélyes összefüggésben állnak tehát Jézus mondásai. Neusner szerint a bennük foglalt tanítás nem lép túl a választott nép vallásának keretein, hiszen érthető úgy, mint a Tízparancsolat megtartását védelmező bölcs szabályok sorozata. Nem véletlenül mondták a hajdani magyarázók, hogy a Tóra köré kerítést kell vonni. Ez azt jelenti, hogy például a haragot is, a gyalázkodást is kerülnie kell annak, aki biztos akar lenni benne, hogy nem vetemedik gyilkosságra. Ebben az óvatosságban sok vallásos ember egyetérthetett Jézussal a maga korában is. Ami Jézus mondásában az igazán meghökkentő, az a forma. Ha az isteni parancsok után az a megfogalmazás áll, hogy „én pedig mondom nektek”, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus isteni tekintéllyel beszél. Meg is jegyzik róla: „Úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók”. Jézus nem úgy fogalmaz, mint ahogy Mózesről olvassuk, aki csak közvetíti az isteni parancsokat. Ő egyes szám első személyben beszél: „Én pedig mondom nektek”. Jézus tehát messiásként, isteni tekintélyű törvényhozóként beszél. Ahogyan Benedek pápa írja a Názáreti Jézusról szóló könyvében: Jézus beszédeiben a saját „messiási tóráját” adja tanítványainak. Élt az a várakozás sokakban, hogy a Messiás majd új törvényt hoz. A Holt tenger környékén élő szekta tagjai már a Krisztus előtti időben új szövetségről is beszéltek. Ezek a várakozások a Krisztus utáni időkben sem tűntek el. Még a barokk korban is, az Oszmán Birodalomban sokan azt hitték az ál-messiásról, Sabbataj Zeviről (1626-1676), hogy ő valóban hatályon kívül helyezte a zsidó vallási előírásokat, mert joga volt ehhez. Csak amikor áttért az iszlám hitre, akkor csalódott benne követőinek nagy többsége.

5. Jézus azonban nem egyszerűen új törvényt hirdetett, hanem valóban beteljesítette az Ószövetség törvényét és lelkületét. Élete, halála és feltámadása megmutatta, hogy ő valóban Isten Fia, Messiás, számunkra Megváltó és személye magának Istennek a titkában rejlik. Ez a négy evangélium közös tanítása és az egyház hite azóta is. Ez az a keresztény üzenet, amelyet Don Giussani a mai kor embere számára megragadó erővel képviselt. Adja Isten, hogy ez a felismerés átalakítsa életünket. Amen.

* * *

A szentmise záróáldása után a plébánián az alapító életéről készült filmet nézhettek meg a közösség iránt érdeklődők, illetve a mozgalom tagjai.

Don Giussani 1922-ben született a Milánó melletti Desióban. 1954-ben, gimnáziumi hitoktatóként indított mozgalmat a diákok közötti nagyobb keresztény jelenlét buzdítására. E csoportokat eleinte Gioventù Studentescának, vagyis Tanuló Ifjúságnak nevezték, majd 1969-ben megjelent a Comunione e Liberazione (CL) név, ezzel foglalva össze azon meggyőződést, hogy a közösségben megélt kereszténység az ember igazán szabaddá válásának alapja. A CL szándéka a hozzá csatlakozók érett keresztény nevelése és az Egyház küldetésében való együttműködés a modern társadalomban.

Az alapító, Luigi Giussani egy alkalommal így beszélt mozgalmáról: „A CL karizmája nem korlátozódik egyetlen adott feladatra. Inkább úgy mondhatnánk, hogy mozgalmunk eredeti jellege az a módszer, ahogy meg lehet élni a kereszténység tapasztalatát. Ebben az értelemben két tényezőt hangsúlyoznék. Egyrészt annak hirdetését, hogy Isten emberré lett, történelmileg társul szegődött az ember életútjához. Másrészt annak kijelentését, hogy a názáreti Jézus az összhang, közösség, egység egy jelében, az Egyházban, az Ő titokzatos testében van jelen. Ebből a két alkotóelemből fakad a missziós lendület, hogy Őt mindenki megismerje és elismerje, mint a történelem és az idő Urát. (...) Az első hittanórától kezdve, amit a milánói Berchet Gimnáziumban tartottam, azt próbáltam megmutatni a diákoknak, hogy mi hajt engem: nem meggyőzni akartam őket arról, hogy igazam van, hanem meg szerettem volna nekik mutatni a hit észszerűségét, vagyis azt, hogy azért kell szabadságuknak a kereszténység üzenetéhez csatlakoznia, mert az, amit mondok, megfelel a szívük vágyainak, ami az észszerűség definíciójához tartozik. Csak a felismerésnek ezen dinamikája által válik a mozgalomhoz csatlakozó személy kreatívvá és főszereplővé, betanult szövegek gépies ismételgetése helyett. Ezért van az, szerintem, hogy egy karizma nem tervszerűen hoz létre társadalmi tényezőt, hanem egy találkozásban megváltozott emberek mozgalmaként. Az ilyen emberek megkísérlik emberibbé tenni azt a világot, azt a környezetet, azokat a körülményeket, amelyekkel találkoznak. Krisztus megélt emlékezete elkerülhetetlenül jelenlétet hoz létre a társadalomban, függetlenül bármiféle kitervelt végeredménytől.”

A mozgalmon belül létrejött közösségi formák közül az egyik legkiemelkedőbb a testvériség (Fraternitá di Comunione e Liberazione). Ez világiak pápai jogú társulása, amelyet a 70-es években a volt egyetemisták hoztak létre, azzal a céllal, hogy közösségben mélyítsék el az Egyházhoz tartozásukat a felnőtt életben és az azzal járó felelősségben is. A testvériséget II. János Pál pápa 1982. február 11-én ismerte el, hangsúlyozván a CL szerepét az Egyház evangelizációs munkájában, különösen a társadalom elkeresztényietlenedett területein, ahol az emberi élet és a társadalmi együttélés alapelvei forognak kockán. A testvériség csaknem 40 ezer tagot számlál, szabadon szervezett kisebb-nagyobb csoportokban. Az elköteleződés célja az, hogy az egyes ember életszentségre jutását segítse, ezt célozza a barátság és az osztozás is. A testvériséghez csatlakozás a személytől az egyéni imaélet napi rendszerességét kéri, lelkigyakorlaton való részvételt és anyagi támogatását is a Testvériség missziós, karitatív és kulturális kezdeményezéseinek. Magyarországon a CL a ’80-as évek második felében kezdett gyökeret verni, magyar fiatalok közösségében, olasz barátaik révén.

A Fraternitá San Carlo Borromeo (Borromeo Szent Károlyról nevezett Papi Testvériség) 1985-ben jött létre a CL-n belül. A mozgalomhoz tartozó papok célja egy olyan közösség létrehozása volt, amelynek tagjai támogatják egymást hivatásukban, megélik a CL karizmáját, különös tekintettel a misszióra, amelynek vállalására tudatosan készülnek.

A mozgalom immár évtizedek óta megrendezi a Rimini Meetinget, amely minden augusztusban egy héten át kínál színvonalas kiállításokat, előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket, színelőadásokat, koncerteket.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír