Szomszédoló lelkészek beszélgettek a Párbeszéd Házában

Hazai – 2016. május 4., szerda | 12:50

A Párbeszéd Háza, mely programjaiban hangsúlyozza az ökumenikus nyitottságot, ezúttal az intézményhez közeli keresztény gyülekezetek lelkészeit, lelkigondozóit hívta beszélgetésre. Május 3-án a katolikus, a református, az evangélikus és a metodista felekezet képviselői ültek asztalhoz.

Egymáshoz térben közeli, 7. és 8. kerületi plébániák, lelkészségek, gyülekezetek elöljáróit, munkatársait szólította beszélgetésre a Párbeszéd Háza Lelki szolgálataink a belvárosban címmel.

Azért hívtuk meg a lelkészeket, lelkigondozókat, hogy a belkerületi helyzet adta kihívásokról beszélgessünk, megismerjük egymást, ki hogyan éli meg ebben a sajátos környezetben szolgálatát – fogalmazta meg Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója az ökumenikus kerekasztal célját. Ez a találkozás az ismerkedés első alkalma volt, melyen a résztvevők egymásnak és a hallgatóságnak bemutatták közösségeik életét, tevékenységét. Lehetőségeik mellett beszélgettek nehézségeikről, és megfogalmazták a  jövőbeni kapcsolattartás fontosságát.

A kerekasztal résztvevői Alessandro Caprioli FSCB, a Krisztus Király-plébánia káplánja, Horváth Árpád SJ, a Pesti Jézus Szíve-templom  templomigazgatója, Karsay Eszter, a Gyulai Pál utcai Református Gyülekezet lelkésze, Kovács Éva, az Oázis Lelkigondozó Szolgálat munkatársa, Michels Antal esperes, a Szent József-templom plébánosa, Románné Bolba Márta, a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség lelkésze, Szabó Ildikó metodista lelkész, pasztorál-pszichológiai lelkigondozó voltak. 

Alessandro Caprioli FSCB, a Krisztus Király plébánia káplánja a Comunione e liberazione lelkiségi mozgalomból kinőtt Borromeo Szent Károly papi közösség tagjaként él Magyarországon. Az olasz misszionárius azért tanult meg magyarul, hogy közössége karizmája szellemében Krisztus tanítását vigye el az emberek közé a munka és az oktatás világába. A Comunione e liberazione lelkiségi mozgalom alapítója azt ismerte fel, a szentimentális vallásosságnak nincs jövője, a hit racionális, kulturális alapot kíván, így tud vonzóvá válni. A világ szekularizációjával, a katolikus közösségek formálissá válásával szemben a hit válaszát felmutató testvériség küldetése ugyanis arra szólít fel, hogy tagjai ott legyenek jelen, ahol az emberek vannak, kilépjenek a templom falai közül, és keressék a találkozásokat velük, valamint kiemelten foglalkozzanak a fiatalokkal. Alessandro atya egyetemi és gimnáziumi lelkészként végzi szolgálatát, feladatának a közösségteremtést tekinti. Felelősséget érez aziránt, hogy a hitet az egyetemi évek alatt megismert fiatalok később is megtalálják a megtartó közösséget.

Horváth Árpád SJ tíz hónapja a Pesti Jézus Szíve-templom  templomigazgatója. Bemutatkozásában először személyes indíttatásáról beszélt: a szabadkai születésű jezsuita a kommunista környezet ellenére vallását gyakorló, tradicionális katolikus családban nőtt fel. A rendi képzés során megismert alternatív megközelítések, az egyházban kevésbé központi területeket középpontba állító, sokoldalúságot képviselő szellemiség épült rá a gyerekkori alapra, és ad számára nyitottságot és szabadságot Isten megszólításában alternatív módszerek, utak kipróbálására.

A Jézus Szíve-templom Budapest leglátogatottabb templomai közé tartozik. Az itt szolgáló öt-hat szerzetesnek köszönhetően közösségek sokasága működik égisze alatt. Horváth Árpád ezek közül a katekumenátusra felkészítő csoportot emelte ki. Negyven jelentkező kezdte el a hittartalmakkal való ismerkedést, felkészülve a szentségek vételére; mára az egymás számára teljesen ismeretlen csoport közösséggé vált – mondta a templomigazgató. Eddig tízen ünnepelték keresztelőjüket, és tízen voltak elsőáldozók. Ezeknek a fiataloknak rengeteg kérdésük van. Nem szocializálódtak keresztény közegben, szabadon lehet velük beszélni arról, hogy mi a lényeg – fejezte ki Horváth Árpád, aki nagyon jól érzi magát közöttük. A jezsuita azt az aggodalmát fejezte ki, hogy túl sok minden szól magunkról magunknak. Látszólag jól menő dolgok belterjessé kezdenek válni – fogalmazta meg. Kifejezte, szeretne olyan lelkipásztor lenni, akihez „hozzá lehet férni”.

Karsay Eszter, a Gyulai Pál utcai Református Gyülekezet lelkésze szintén személyes vonatkozással kezdte: a belvárosban éltem eddigi életemet, édesapám az V. kerület lelkésze volt, így ott nőttem fel, majd ugyancsak a belső kerületben kezdtem lelkészi működésem. Jelenlegi, 1948 óta működő egyházközsége tagjai a 7. és 8. kerületben élnek. Templomuk nincsen, egy társasházban van a gyülekezeti termük. Életükről szólva az elmagányosodás, elszigetelődés problémájáról beszélt: rácsok mögött, betöréstől való szorongásban, bizalmatlanságban élnek a kerület lakosai. Gyakorlatilag nincs körülöttük zöld, „szinte észre sem lehet venni, hogy éppen milyen évszak van”. Karsay Eszter 1987 óta lelkész itt,  a helyzetet egyre rosszabbnak érzi. „Mindig több a rács, az emberekhez alig lehet bejutni.” Kiemelt nehézségnek látja az ifjúság elérését.

Kovács Éva lelkigondozó, az Oázis Lelkigondozó Szolgálat munkatársa bemutatta az idén harmadik évét kezdő, jezsuita kezdeményezésre és támogatással működő szolgálat tevékenységét. Beszélgetési lehetőséget nyújtanak. A lelkigondozás Krisztus-központú spirituális térben történik.   A 26 önkéntesként dolgozó, pszichológiában és teológiában is képzett munkatárs integráltan van jelen a lelkigondozásban. Csoportos alkalmaikon Beszéljünk róla címmel tabunak számító témákat dolgoznak fel. Céljuk, hogy minél többféleképpen legyenek jelen, ezért szeretnék, ha a velük dolgozó önkéntesi kör tovább bővülne.  

Michels Antal esperes, a Szent József-templom plébánosa a mai ember életvezetési, lelki gondozási igényére hívta fel a figyelmet. A másfél éve a Józsefvárosban szolgáló lelkipásztor a plébánia infrastrukturális felújításán munkálkodik: szeretne ifjúsági centrumot kialakítani, ahova a fiatalok be tudnak jönni beszélgetni, kávézni, teázni. A külső átalakításával párhuzamosan a belső megújulást is keresi a közösség. Utat és Urat keresünk címmel állít össze a képviselőtestület egy munkadokumentumot, mely a megújulás lehetőségeit veszi számba. A józsefvárosi egy olyan plébánia, ahol minden korosztály és minden élethelyzet megtalálja a maga közösségét – mondta Michels Antal, aki feladatként a karitászmunka újragondolását jelölte meg. „A szegényeink csendben vannak, meg kell őket találnunk, és meg kell tudnunk szólítani őket” – mondta.

Románné Bolba Márta, a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség lelkésze, két kis gyülekezet  egy szlovák és egy magyar nyelvű közösség lelkipásztora negyedik éve. Kezdetben alig néhányan jártak a gyülekezetbe, amire új lehetőségek nyújtásával válaszolt a lelkész. Románné Bolba Márta, aki most várja második gyermekét, baba-mama klubot indított, és a gyerekek számára egy hitoktató vezetésével foglalkozást tartanak a vasárnapi istentisztelet alatt. Elkezdtek járni hozzájuk a családok, egyre többen látogatják mind az istentiszteletet, mind egyéb programjaikat. A lelkész szerint meg kell szólítaniuk hitéleti kurzusok nyújtásával az embereket, mert elmélyült tudás hiányában sokan könnyen ide-oda sodródnak.

Szabó Ildikó metodista lelkész többek között felekezete főiskoláján tevékenykedik. Mivel Budapesten csak két egymástól távoli helyszínen van metodista gyülekezet, így elhatározta, istentiszteleti alkalmat hoz létre a főiskolán. „Egy éven át minden vasárnap megtartom az istentiszteletet, akkor is, ha csak egy valaki lesz ott” – emlékezett vissza vállalására. Fél évig hárman jártak, lassan terjedt a hír, de ma 20-25, mind korban, mind kulturálisan, mind társadalmi helyzetben különböző ember alkotja a gyülekezetet. A közösség kezdi kialakítani saját arcát. Minden alkalommal a tagok által összegyűjtött imakérésekért imádkoznak, missziós kasszájuk van, a gyülekezeti termet a közösség igénye szerint alakították ki.

A beszélgetés végén Sajgó Szabolcs elmondta, egymás megismerése szándékával hívták össze a szomszédolásra a lelkészeket, és szeretnék, ha nem állna meg a kezdeményezés ennél az első lépésnél. A résztvevők közül többen hangsúlyozták a folytatás igényét: mindannyian azt a feladatot kaptuk, hogy Krisztushoz kapcsoljuk az embereket. Bátorítsuk egymást a küldetésben – fogalmazták meg.

Fotó: Urbán Máté

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria