Tanuljunk a múltból, és akarjuk a jövőt – Szentmise a Venyige utcai börtönben

Csoportokban vonultak be a börtön színháztermébe: formaruhában a jogerősen elítéltek, saját öltözékben az előzetesben lévő fogvatartottak, őket helyezik el ugyanis a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Venyige utcai részlegében. Mint Cséri Zoltán büntetés-végrehajtási dandártábornok, parancsnok elmondta, a szentmisén azok a fogvatartottak vehetnek részt, akik bekapcsolódnak a különböző felekezetek által kínált hitéletbe – közel negyven egyházi közösség segíti szolgálatukat –, vagy munkájukkal, magaviseletükkel „kiérdemlik” ezt a lehetőséget.

A lelkészek – köztük Kemenes Gábor atya és Vári Krisztina evangélikus lelkész –, valamint Tóth László állandó diakónus kiemelt feladatuknak tekintik, hogy a karácsonyi időszakban lelki támogatást nyújtsanak a fogvatartottaknak, hogy a börtönfalak között is megszülessen az ünnep. Külsőségekben és lélekben egyaránt sokat készültek. A feldíszített teremben a liturgia megkezdése előtt Sillye Jenő vezetésével jól ismert ünnepi dallamokkal várták a főcelebránst, Erdő Péter bíborost, prímást, aki immár harmadszor mutatott be szentmisét karácsony alkalmából a börtönben. A főpásztorral Kemenes Gábor börtönlelkész és Tóth László állandó diakónus koncelebrált.

Erdő Péter homíliája az evangélium örömhírét hozta el a fogvatartottak közé. Annak a Jézusnak a megszületéséről beszélt, aki mindenben közösséget vállalt az emberrel, aki volt szegény, aki nélkülözött, akit nem fogadtak be, aki megélte a börtönt, amikor az Antonia-várban kínozták, gúnyolták, majd halálra ítélték, akinek még siralomház sem jutott.

„Az, hogy közénk született, vállalta emberi sorsunkat, rádöbbent minket egy mélyebb valóságra. Jézus elárulta nekünk a teljes igazságot magáról az emberről, aki ugyanúgy képes szörnyűségekre és nagyszerű dolgokra, sokszor ugyanaz az ember” – fogalmazott. A bíboros erről az emberről tanított: az e világi dolgok között szétszórttá váló, könnyen sodródó, az értékesről megfeledkező emberről, akinek eközben nehezére esik belegondolni, mit is jelent az élete, ki ő, mire hivatott, és mivé válhat. Arra mutatott rá, ha megértjük, hogy saját életünk lehetőségét ezen a bolygón Istennek köszönhetjük, felismerhetjük saját méltóságunkat, és akkor sokkal többre becsülnénk magunkat. „Nem szórnánk szét magunkat a külső látszatban és a pillanatnyi eseményekben. Nem hajszolnánk olyasmit, ami nem igazi érték.”

Arra biztatott, ha saját erőnkből önmagunkat nem is tudjuk kellően megismerni, áttekintve, mi mindent ajándékozott nekünk az Isten, eljuthatunk saját méltóságunk felismerésére: „Látszólag gyengék vagyunk, de a hivatásunk örök életre szól. Él bennünk a szellem, él bennünk a lélek. Gondolni tudunk a múltra és a jövőre. Tanulni tudunk a múltból és akarni tudjuk a jövőt. Szeretni tudunk másokat, még akkor is, ha mindenki hordoz magában sebeket és csalódásokat.”

A bíboros azt fogalmazta meg, mire tanít minket karácsony ünnepe: „Isten lett emberré a kedvünkért. Jézus az a kisgyerek, akinek most a születését ünnepeljük. Benne mutatkozott meg, hogy mennyire szeret minket az Isten. Benne bocsátja meg Isten a mi bűneinket is, benne újul meg az életünk.”

Erdő Péter arra figyelmeztetett, ez a történet nem csupán vigasztaló mese, hanem olyan esemény, amit sokak életük árán adtak tovább nemzedékről nemzedékre. De arra is rámutatott, az evangélium nem az az örömhír, amit szívesen hall meg a világ, elhomályosítja ugyanis a gazdagok jólétét és a hatalmasok dicsőségét, és azáltal, hogy mindannyiunk emberi méltóságát hirdeti, azt üzeni: ha „a mindenség teremtője akart közöttünk hajléktalan gyerek és elítélt fogoly lenni”, akkor senki sem másodrendű, akkor mindannyiunk méltósága egyenlő. Ezzel maga az Isten hív minket a megújuló élet boldogságára és a szeretetre. Kérjünk tőle tanácsot, és kérjünk tőle erőt is, hogy igazzá, ragyogóvá, sok szenvedés után is boldoggá váljon az életünk – buzdított.

A mise végén a fogvatartottak saját maguk készítette ajándékkal köszönték meg Erdő Péternek a látogatását, ő pedig minden rabnak egy-egy könyvet ajándékozott.

Cséri Zoltán parancsnok elmondta, ötödik alkalommal tartották meg intézetük színháztermében a szentmisét, melyen együtt vettek részt fogvatartottak és munkatársak. Az intézet hosszú évek hagyományát követve idén is szervezett gyűjtést a rászorulók számára, közel egy tonnányi adománnyal teszik szebbé a Magyar Vöröskereszt közvetítésével sokak ünnepét.

A parancsnok beszámolt arról, a börtönben nagy hagyományai vannak a fogvatartottak vallásgyakorlásának; a lelkészek, vallási közösségek és civil szervezetek az ünnepi időszakban programokkal, beszélgetésekkel állnak a fogvatartottak mellett. 

 Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír